Az utóbbi időben felkapottá vált a transzgenerációs hatásokkal foglalkozni: azokkal a generációkon átívelő mintákkal és traumákkal, melyek sokszor egész életünkön végigkísérnek, tudattalanul is befolyásolva döntéseinket. Gyakran nem is tudjuk, milyen megpróbáltatásokkal kellett szembenéznie nagyszüleinknek vagy dédszüleinknek – ezek megértésében és feltárásában segít a BeszÉLJ! című könyv.

A transzgenerációs kutatások szerint ahhoz, hogy megértsük magunkat, a gyerekkorunknál jóval régebbre, akár dédszüleink történetéig is érdemes visszamenni. Ezt az önreflexiót segíti a BeszÉLJ! című feldolgozásregény és pszichológiai útmutató: miközben az irodalom eszközeivel végigvezet egy család történetén a II. világháborút követő viharos években, minden fejezet végén önismereti kérdéseket dob fel az olvasónak, melyekből a végén összeállhat a saját transzgenerációs mozaikunk. A regény érdekessége, hogy a történetmesélés során egy gyerek szemszögén át láthatjuk az eseményeket – segítve ezzel is, hogy kapcsolódni tudjunk saját gyerekkori önmagunkhoz, ahogy akkor láttuk a világot, és még ha nem is értettünk belőle mindent, annál többet raktároztunk el az íratlan szabályokból, hogy hogyan is működnek a dolgok.

Egy terápiás folyamatban is hasonló módon történik annak feltárása, hogy gyerekként milyen mintákat kaptunk, hogy viszonyultak hozzánk, hogyan értelmeztük a felnőttek viselkedését, melyek mind személyiségünk építőköveivé váltak.

De itt nem állunk meg, hiszen a legtöbbször ahhoz, hogy megkapjuk a teljes képet, azt is értenünk kell, hogy a szüleink gondolkodásmódja, félelmei miből táplálkoztak, ők hogy lettek azok, akik, és milyen sorsok, forgatókönyvek ismétlődnek újra, generációról-generációra a családunkban. Ezek elmesélése, leírása sokszor egyben feldolgozás is, melyre a történet elbeszélője mintát ad.

A könyvet Igor Lazin illusztrációi teszik színesebbé.

A könyv nem a hagyományos értelemben vett önsegítő vagy pszichológiai olvasmány: családregény, amin néha sírhatunk vagy nevethetünk. A történet egy csehszlovákiai magyar faluban kezdődik 1947-ben, amikor egy családnak felajánlják a lehetőséget, hogy mostantól szlovákok lesznek, vagy költöznek – az utóbbi választásával a család életében minden fenekestül felfordul, de szerencsére a felnőttek támogató jelenléte megkönnyíti a gyerekeknek az átmenetet.

Hogy valamiből trauma lesz-e egy gyerek számára vagy sem, az nagyban múlik azon, ahogy a környezete reagál az eseményekre.

Ebben a történetben a „nagyanyó” mindig megnyugtató, érző jelenléte az, mely segít a gyerekeknek visszaadni a kontrollérzést, a saját szintjükön értelmezni az eseményeket („a politika olyan, mint egy sárkány, aminek a hétnél jóval több feje van”), és megteremteni az állandóságot a folyamatos változásban. Érzelmi intelligenciában sokat tanulhatunk tőle, hogy hogyan kommunikáljunk a gyerekekkel a világ fenyegető eseményeiről, ami a mostani időszakban is kincset érő képesség.

A regénybe csomagolva persze ott vannak azok az alapvető konfliktusok, családi traumák és minták, melyek sokak számára ismerősek lehetnek. Tóth Erzsébet Fanni, pszichológus, traumakutató, és Vibók Ildi, író az irodalom eszközeivel tárja elénk a történelmet úgy, ahogy az iskolában nem tanuljuk: a kitelepítés, a menekülés, a bujkálás, a névváltoztatás, a népek keveredése, a magántulajdon és otthon elvesztése sok magyar család múltjában megjelenik.

Ezekről sokszor generációkkal később már keveset tudunk, mert a család nem szívesen eleveníti fel a számukra sokszor traumatikus eseményeket, vagy csak gyerekként nem értettük ezeknek a történeteknek a kontextusát – ezek feltárását is segítik a fejezetekhez kapcsolt kérdések, melyekről akár a család közösen is beszélgethet. A könyv tehát nemcsak irodalmi élményt nyújt, hanem tovább mutatva ennél, sorvezetőt ad az olvasó kezébe, melynek segítségével jobban megérthetjük saját múltunkat – és jelenünket. Az olvasmány már kamaszkortól ajánlott, különösen, ha valaki érdeklődik a családi múlt és a történelem iránt.