Az ELTE-PPK és az MPT Tanácsadás Pszichológiai Szekció szervezésében immáron harmadik alkalommal rendezték meg a Pszichológiai Tanácsadás Konferenciáját, melyen Dr. Mogyorósy-Révész Zsuzsa a krízis és a trauma állapotainak jellemzőit, illetve a két jelenség elkülönítését elemezte előadásában. A nemcsak szakmabeliek, de az érdeklődő közönség számára egyaránt informatív előadáson újra kimondásra került, hogy akcidentális krízisek (gyászesetek, válás, baleset, súlyos betegség, munkanélküliség) előfordulnak mindenki életében. De az vajon mitől függ, hogy egy negatív életesemény krízisállapotot vagy traumát okoz egy ember életében? Milyen hatással vannak a meg(nem)élt traumák a jelenünkre? Tudósításunk.
Amikor a nehéz életesemények egy-egy életszakaszváltással egyidejűleg vannak jelen a személy életében, akkor az egy vagy több akcidentális krízist krízismátrixnak nevezzük. Valójában egész életünk során többször kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor krízist élünk át. Nézzük is meg, mit érdemes tudni a krízisről! A krízis egy adott kiváltó hatással kezdődő, és a krízisállapot beálltáig, majd egy készenléti állapot stagnálásáig – ami napokat vagy heteket vehet igénybe – tartó, időben behatárolható folyamat – fogalmazza meg az előadó.
A krízis szakaszai
Kezdetben a személy fenyegetettséget és szorongást él át, melynek megoldására megpróbálja a korábbi problémamegoldó eszközeit mozgósítani. Akár már ebben a szakaszban is eljuthatunk a megoldásig, de amennyiben ez nem sikerül, úgy a továbbiakban az úgynevezett próba-hiba keresési folyamat következik, ami a személy részéről aktív erőfeszítést igénylő folyamat. Ilyenkor a feszültség egyre tovább nő, és a viselkedés összerendezettsége folyamatosan csökken. Amennyiben ebben a szakaszban sem sikerül megoldást találni a problémára, akkor a viselkedés egyfajta kapkodásszerű állapotba fordul át, és a személy mindent kipróbál, ami csak lehetséges, a helyzet megoldása érdekében. A folyamat sikertelensége esetén végül a személyiség alkalmazkodóképessége végképp felborul: kimerülnek a pszichés, és sokszor a fizikai energiatartalékaink is, és létrejön egyfajta összeomlás, ami testet ölthet destruktív magatartásmintákban, auto- és heteroagresszióban, illetve olyan regresszív folyamatban, ami akár betegséghez is vezethet.
Trauma vagy krízis?
Amit fontos hangsúlyozni, hogy a krízis mindannyiunk életében – akár többször is – megjelenik, mondhatni az élet velejárója. Olyan folyamat, ami adott idő alatt lezajlik, és ideális esetben jó megoldással zárul. Ehhez képest érdemes megvizsgálni a trauma és traumatizáció jelenségét. A trauma eredetileg egy hirtelen, váratlanul bekövetkező hatás, ami súlyos testi és/vagy lelki károsodást okoz. A traumák úgy hatnak a személyiségre vagy egy rendszerre, mint egy földrengés: megrendítik az elszenvedő korábbi világképét, a kognitív sémáit, globális hiedelemrendszerét, megingatja a személynek a létezés rendjébe vetett hitét, egyszóval összeomláshoz vezet.
A magyarázat után Bakó Tihamér trauma-definícióját ismertette a szakértő, mely szerint a trauma egy olyan megrázó esemény hatására bekövetkező reakció, amikor az egyén a régi megoldási módjaival már nem képes az egyensúly visszaállítására. Ha megfigyeljük, ez nagyon hasonlít a krízishez, emelte ki az előadó, amikor is a régi megoldásmódjaink nem működnek. A második szempont a trauma meghatározásában, hogy az esemény következtében fenyegetettséget él át a személy – ahogyan a krízisnél is. A trauma tehát egyértelműen egy olyan hatás, melynek fennállásakor az én addigi állapotában nem tud tovább funkcionálni – ez a krízisre azonban nem jellemző, viszont a krízis is lehet olyan fokú vagy annyi ideig elhúzódó, hogy dekompenzációhoz vezethet.
Traumatizáció során az elviselhetetlen lelki fájdalom miatt a dezintegráció állandóvá válhat, továbbá az agy kognitív működése is megváltozhat: az emlékek, a narratíva széteshet. Mindez annak érdekében történik, hogy távol tartsa az ént a sokkoló esemény emlékétől. Azonban ilyenkor az idői és téri dimenziók is megváltozhatnak, melynek hatására a személy elveszettséget élhet át. Az öndestruktív magatartás megjelenésének veszélye – mint a feszültségcsökkentés megszüntetésének egyik lehetséges útja – ebben az esetben fokozottan felerősödik. A trauma és a trauma állapota tehát egyszerre sokkhatásként éri a személyt, amivel nem tud megbirkózni, és azonnal destruktív hatást fejt ki. Ezzel szemben a krízis, bár az is válhat túl nehézzé és elviselhetetlenné, egy olyan folyamat, amiben nem hirtelen, hanem lépcsőzetesen „süllyedhetünk el”.
A krízis és trauma elkülönítésében további fontos komponens az idő. Amint láthatjuk, a tünettan jelentős átfedést mutat a két állapot között, ugyanakkor a krízis a jelenből a jövő felé ható folyamat, míg a trauma mindig a múltban gyökerezik, és azáltal gyakorol hatást a jövőre. A trauma gyakran pont azért nem érzékelhető közvetlenül, mert lehet egy olyan múltbeli történés (vagy sok olyan kisebb múltbeli történés), ami nem fogalmazódott meg, nem narráltuk traumaként, azonban bizonyos helyzetekben feléledhet, és utólag gyakorolhat nyomást ránk. Ha a személy nem tudott megküzdeni az adott traumával, az a személyiségben egy időzített bombaként van jelen. Ezzel szemben a krízisállapot nem pszichodiagnosztikai kategória, és közvetlenül, egyértelműen látható, ha valaki krízisben van, mert ekkor a jelenben történő dinamikus folyamaton megy keresztül a személy.
A két jelenség összefonódása bizonyos áttételeken keresztül is megjelenhet. Például, ha (megoldatlan) szeparációs traumát élt át a személy gyerekkorában, akkor a későbbi kapcsolataiban feltehetően máshogy fog reagálni, ha egy számára fontos személy rövidebb-hosszabb időre elutazik, mintha egészséges fejlődésen ment volna át. Elképzelhető ilyenkor, hogy egy korábbi traumatizált élmény „felébred”, ami krízist vagy krízisállapotot okozhat.
Hogyan okozhat egy múltbeli trauma krízisállapotot a jelenben?
Egy életesemény által triggerelt feldolgozatlan múltbeli trauma esetén az akut stresszhez vagy krízishez hasonló állapotba kerülhetünk. Sokszor előfordul – hozta példaként az előadó –, hogy nem értjük, miért reagálunk egy bizonyos módon. Ez azért lehet, mert a traumatizáció preverbális korban történt, amikor narratív emlékünk nincs róla, az autobiografikus memóriánk még nem volt kellően fejlett, mert a nyelv előtti korban vagy magzati korban történt a trauma. Az, hogy egy életesemény traumához vezet-e, függ még a személyiség érettségi szintjétől is: minél éretlenebb, annál valószínűbb, hogy egy kritikus vagy negatív életesemény traumát okoz. Ezen felül az aktuális pszichés állapot is befolyásolja: mennyi energiája van a személynek, mennyire van a jóllét állapotában vagy mennyire érzi túlterheltnek magát. Végül pedig függ az adott problémára való érzékenységtől is: korábbi sikereink, kudarcaink, tapasztalataink befolyásolják az eseményhez való hozzáállásunkat.
Kezelési javaslat
Előadása zárásaként a lehetséges kezelési módokról beszélt Mogyorósy-Révész Zsuzsa. A pszichotrauma kezelése minden esetben traumaterápiával történik, míg a krízisállapot kezelése krízisintervencióval. A krízisintervenció krízishelyzetben történő, a krízisállapot oldására irányuló segítő, pszichoterápiás jellegű és szemléletű, de időben behatárolt sürgősségi pszichológiai beavatkozás, mely a pszichoterápia elemeit korlátozott módon és mértékben, a speciális helyzethez adaptálva alkalmazza. Szakemberként ügyelni kell, hogy mögöttes traumatizáció jelen van-e vagy sem, mert ha azt látjuk, hogy trauma táplálja a krízisállapotot, akkor a traumaterápia a megfelelő kezelési mód. Többféle traumaterápiát tartunk számon: az úgynevezett „bottom up folyamatokban” az idegrendszer alsó, érzelmi reflektív részeit veszi célba a kezelés, ilyen például az EMDR terápia. De ha az agykéreg vagy a limbikus rendszer és az agykéreg kapcsolódását vesszük célba, akkor a kognitív viselkedésterápiák, illetve a mindfullness alapú traumakezelés egyaránt hatásos lehet.
