Trófeának lenni – amikor „nem vagyunk egy kategória” a párunkkal

 „Nem zavar a nagy korkülönbség? Tíz évvel idősebb nálad...” vagy „Milyen együtt? Hiszen neked nagyon fontos, hogy sülve-főve együtt legyetek, ő meg a haverjaival jár el iszogatni hétvégenként!” Mindannyiunk fülében cseng néhány, a fentiekhez hasonló mondat, amit hallhattunk barátainktól, ismerőseinktől. Az embereknek szemet szúr ha egy pár tagjai valamiben nagyon különböznek. Ahogy mondani szokták, az ellentétek vonzzák egymást, viszont a hasonló emberek maradnak hosszú távon együtt. Milyen tulajdonságaiban fontos, hogy hasonló legyen a férfi és nő? És mi történik, ha az egyik sokkal vonzóbb, mint a másik?

Akár szerelemről, akár barátságról beszélünk, szeretjük a magunkhoz hasonló embereket. Általában a vonzerőben, korban, végzettségben, bizonyos személyiségjegyekben hozzánk hasonlókhoz vonzódunk (arról, hogy miért van ez így, itt írtunk bővebben). Miért látunk hát mégis olyan párokat, akiknél a fenti szempontok valamelyikében nagy eltérés van, akiknek ebből kifolyólag sokszor szembesülniük is kell a meglepett pillantásokkal, szarkasztikus megjegyzésekkel? Társadalmunk többnyire furcsa szemmel néz rájuk, és „aranyásónak” titulálja például a fiatal nőt egy idős, tehetős férfi oldalán. Magyarázatokat kezdünk el gyártani, hogy milyen indíttatásból vannak együtt, hiszen nem mindennapi, amit látunk. „Vajon mit tudhat a férfi?” vagy „Biztos sok pénze van...”, hangzanak a megjegyzések.

A szociálpszichológiai kutatások szerint különbség van a férfi és a női párválasztási preferenciákban. A férfiaknak fontosabb a fizikai vonzerő a párválasztásnál, míg a nők inkább a férfi státuszát helyezik előtérbe ahogy arról korábban is írtunk). A legtöbb kutatás ma is ezzel az evolúciós szemlélettel próbálja értelmezni azt a jelenséget, hogy némelyik házasságban eltérő vonzósági indexszel bírnak a felek.

A férfiak tényleg jobban értékelik a fizikai vonzerőt?

A kérdés jogosnak tűnik, ugyanis a régi keletű, „a férfi szexet akar, a nők elköteleződést” gondolatot megcáfolják a frissebb eredmények. Bár evolúciósan a fenti elvek vannak belénk kódolva, már sok, ennek ellentmondó kutatás látott napvilágot. Az egyik vizsgálatban például nőknek és édesanyjuknak mutattak hármasával képeket. Az egyik kép egy vonzó, a másik egy közepesen, a harmadik pedig egy nem vonzó férfit ábrázolt. Alatta a személyleírásban tulajdonságok szerepeltek, melyek szintén a különböző kategóriákat voltak hivatottak megtestesíteni: magasan (tisztelettudó, becsületes, hűséges), közepesen (barátságos, megbízható és érett) és mérsékelten preferált (kellemes személyiség, ambiciózus és intelligens) jellemzők. Az eredmények szerint akár az anyákat kérdezték a lányuk számára megfelelő randipartnerről, akár magukat a lányokat, mindkét esetben

a férfinek a legalább közepesen vonzó kategóriába kellett esnie, hogy kiválasszák.

Azaz a kevéssé vonzó férfi hiába volt a legelőnyösebb személyiség, akkor sem választották. Inkább a mérsékelten vonzó és a vonzó férfiakat választották a magasan preferált személyiséggel párosítva. Ezen eredmény szerint tehát nemcsak a férfiaknál, hanem a nőknél is a potenciális partner felmérésekor igenis nagy szerepet tölt be a fizikum.

Az ilyen, fényképekkel dolgozó vizsgálatok viszont támadhatók. Úgy tűnik ugyanis, hogy nem ugyanolyan szempontok alapján vagy mechanizmusokkal hozunk döntést egy ellenkező neműről élőben, mint egy kutatásban. Egy eredmény szerint ugyanis nincs nagy összefüggés aközött, hogy az emberek mint mondanak, amikor az ideális partnerről kérdezik őket, és hogyan viselkednek egy olyan helyzetben ahol reális esély van a kapcsolatra, potenciális partnerek társaságában (például rapid randi). Amíg a kutatásokban szereplő, ideális partnerről való kérdésekben valóban kijönnek a nemi különbségek, addig

a való életbeli ismerkedést nem egyértelműen az evolúciós preferenciák határozzák meg.

Például a férfi, aki nagyon fontosnak tartotta a megjelenést, a találkozás alkalmával nem volt hajlamosabb „igent” mondani egy feltűnően szép nőre, mint bárki más. Ez az eredmény arra világít rá, hogy a képeket felhasználó kutatásokban az ideálokat pedzegetik, így a sztereotípiák egyből aktiválódnak. Ezzel szemben a valós találkozások alkalmával az ember egészét látjuk, amelyből az, hogy hogyan néz ki, csupán egyetlen tényező.

A fenti eredményekre válaszul (azaz hogy a nőknek is hasonlóan fontos a külső a kapcsolat első szakaszában) a kutatások elkezdtek foglalkozni a hosszú távú hatásokkal. Annak, hogy mennyire hasonló vonzerővel bírnak a tagok, tényleg csak addig van inkább jelentősége, amíg meg nem ismerjük a másikat? Több év után hogyan viselkednek azok a nők, illetve férfiak, akik a külső szemlélő szerint „nem tartoznak egy kategóriába”?

Mi a helyzet a hosszú távon?

Fugère olyan nőket vizsgált, akik átlagosan két éve éltek kapcsolatban. Eredményei szerint azok a nők, akik magukat vonzóbbnak ítélték, mint párjukat, gyakrabban utasították vissza a férfi közeledését. Kevésbé akarták azt is, hogy nyilvános helyen a férfi megérintse őket. Alacsonyabb mértékű elköteleződésről számoltak be, gyakrabban flörtöltek más férfiakkal, és a szakításra is gyakrabban gondoltak. Ezen kutatás kritikájaként szolgálhat, hogy korrelációs jellegű, azaz nem ok-okozati összefüggést, hanem együttjárást vizsgál. Meg lehetne figyelni például, hogy a párkapcsolat alakulásának megfelelően változik-e a hozzáállásuk ehhez a kérdéshez. Hiszen elképzelhető, hogy amikor rosszabbul kezd működni egy kapcsolat és a nő egyébként is kikacsingatna, éppen akkor történik ez a felmérés. Nem a vonzerőben lévő különbség okozza tehát a elköteleződésben való visszaesést, hanem valami más. 

Az utánkövetéses vizsgálatoknak éppen ezért van nagy ereje, hiszen jobban tudunk belőle összefüggésre következtetni. Egy 2015-ös tanulmány négy évig követte a házaspárok párkapcsolati elégedettségét, majd ezt az elégedettséget és megjelenési jellemzőjüket hasonlította össze. Azok a férfiak, akiknek vonzóbb feleségük volt, azok mind a házasságkötéskor, mind pedig az első négy évben elégedettebbek voltak. Azok a feleségek viszont, akiknél párjuk vonzóbb volt, kezdetben (vagy idővel) nem voltak elégedettek, vagy nem olyan mértékben, mint korábban. Ami még ennél is fontosabb eredmény, hogy

a férjek elégedettségében nagyobb jelentősége volt partnerük megjelenésének,

mint a nők elégedettségében. Érdekes, hogy azok a feleségek, akik vonzóbbak voltak férjeiknél, elégedettebbek is voltak a házasság első négy évében. Az egyik kézenfekvő magyarázat erre az, hogy a vonzóbb nők ellenállóbbak a betegségeknek, és emiatt kevesebb plusz stresszor éri őket. Viszont a másik magyarázat szerint a vonzóbb nők férjei – mivel a férjek elégedettebbek a kapcsolattal – jobban törődnek velük, és így ők is boldogabbak lesznek.

A képet tovább árnyalja, ha figyelembe vesszük azt, hogy a párnak mennyire fontos egyáltalán a fizikum, a fizikai összeillés kérdése. Hiszen lehet, hogy egyeseknek ez kevésbé nagy jelentőségű kérdés. Egy vizsgálatban a házaspárokat megkérdezték, hogy barátok voltak-e, mielőtt összejöttek. Emellett felmérték azt is, hogy mennyire találják a külső szemlélők őket vonzónak. Eredményeik szerint azok a párok, akik már az együtt járás előtt, régebben ismerték egymást, kevésbé illettek össze a fizikai vonzerőben. Ez alapján tehát úgy tűnik, hogy valaki minél régebb óta ismeri a másikat a romantikus kapcsolatuk előtt, annál kevésbé lesz ez a szempont neki fontos a kapcsolat kialakításában, és talán a házasság alatt is megmaradhat ezen a véleményen.

A fent ismertetett eredményeket nem könnyű összehasonlítani, hiszen gyakran nem is ugyanazokkal a fogalmakkal dolgoznak. Mindegyik egy-egy kísérlet arra, hogy megfogja ezen döntések természetét. Nem mondják ki azt, hogy egy olyan kapcsolat, ahol nagy különbség van a pár tagjai között bizonyos tulajdonságokban, ne működhetne. Mivel ezek statisztikai alapokon nyugszanak, ezért az átlagra vonatkoznak, miközben nagy egyéni különbségek fordulhatnak elő. A fenti eredmények inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy amikor két ember (bármilyen jellegű) kapcsolatba kerül egymással, akkor – akár nőről, akár férfiről van szó – fontos szempont a külső. Abban viszont vannak nemi eltérések, hogy a pár két tagja a későbbi, hosszú távú kapcsolatában hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez.