Tükröm, tükröm, mondd meg nékem: hogyan érhetem el a bennem rejlő lehetőségeket? Gondolatok az önmegvalósításról, I. rész

Az önmegvalósítás valójában önkifejezés. Önmagunk megvalósítása arra irányul, hogy a tevékenységeink során – őszintén magunkat adva – maximálisan kihasználjuk a bennünk rejlő képességeket különféle céljaink elérésére; ezzel értéket adva környezetünknek, a társadalomnak, a világnak. Filozófiai szempontból az út az önmegvalósításig hosszú, végső célja pedig egy „ideális én” elérése. A tökéletes ént valószínűleg sosem érhetjük el, de ha rálépünk a hozzá vezető útra, és nap mint nap közeledünk a célunk felé, nagy valószínűséggel elégedett és boldog életet élhetünk. De hogyan valósítsuk ezt meg? Honnan tudjuk, hogy milyen tevékenység által tudjuk képességeinket a legjobban kibontakoztatni?

Maga a fogalom Abraham Maslow nevéhez fűződik. Az amerikai pszichológus az alapvető emberi szükségleteket kutatta. Maslow-t leginkább az érdekelte, mely szükségletek kielégítése által élünk meg elégedettséget és boldogságot. Elméletében öt kategóriát határozott meg, amit piramis alakban ábrázolt, fontossági sorrendben. A piramis legalján állnak azok a szükségletek, melyek az életben maradásunkhoz szükségesek, így ezeket azonnal kénytelenek vagyunk kielégíteni. Ilyenek például a fizikai szükségleteink vagy a biztonságunkra irányuló szükségleteink. Emberi mivoltunkból adódóan egyértelmű, hogy lélegeznünk és táplálkoznunk is feltétlenül kell. Ugyanilyen fontos, hogy biztonságban érezzük magunkat, legyen egy hely, ahol védve vagyunk a környezeti viszontagságoktól. A piramison felfelé haladva

vannak azonban olyan szükségletek, melyek kielégítése nem igényel azonnali cselekvést, amennyiben azonban nem elégítjük ki őket, elégedetlenek és boldogtalanok leszünk.

Gondoljunk csak bele, mennyire fontos számunkra, hogy szeressünk és szeretve legyünk, vagy hogy elismerjék és értékeljék a munkánkat. Az önmegvalósítást, vagyis azt a szükségletünket, ami arra ösztönöz minket, hogy azzá váljunk, amivé szeretnénk, a legmagasabb szintre, a piramis csúcsára helyezte Maslow. Ez a szükségletünk ugyan nem létszükséglet, kielégítetlensége nem is okoz számunkra feltétlenül elégedetlenségi érzést, de kétségtelenül mindannyian vágyunk rá.

Az önértékelés és önismeret jelentősége

Egy sikeres önmegvalósítási folyamat sarkalatos pontjai közé tartozik elsősorban a megfelelő önismereten alapuló helyes önértékelés. Amellett, hogy egy egészséges ember állandó életcélja a személyes növekedés, fontos az is, hogy tisztában legyünk saját magunkkal.

Érdemes feltenni magunknak a kérdést: egyáltalán ki vagyok? Milyen képességekkel rendelkezem? Hol tartok most?

Ahhoz, hogy előrelépjünk, fontos az is, hogy a jelenlegi képet elfogadjuk. Ez nemcsak önmegvalósítási törekvéseink szempontjából fontos, hanem azért is, hogy sokkal könnyebben tudjunk elfogadni másokat is. Önismereti szempontból vannak emberek, akiknek tiszta kép van a fejükben arról, milyen foglalkozás, pozíció által tudják önmagukat megvalósítani. Ezzel szemben vannak, akiknek ez a kép nem ennyire konkrét, vagy egyáltalán nincs elképzelésük, milyen formában tudnák elérni önmaguk megvalósítását, viszont vágynak rá. Napjainkban, főként az Y- és Z-generációba tartozó fiatalok számára egyre nagyobb jelentőséget kap a munka általi önmegvalósítás. Ők már másképp tekintenek a munka világára, mint az előző generációk. Tudatosabban keresik a helyüket a világban. Olyan tevékenységre, munkahelyre törekednek, ami által meg tudják magukat valósítani, és amivel azonosulni tudnak.

Ahhoz, hogy az önmegvalósítási törekvéseink szárba tudjanak szökni, meg kell találnunk saját küldetésünket.

Ez általában cseppet sem egyszerű feladat, ha viszont megtaláljuk, értelmet ad a mindennapi munkánknak. Ez pedig felbecsülhetetlen érték. A folyamat első lépése, hogy egészséges önértékeléssel és önismerettel rendelkezzünk.

Ahogy magunkat látjuk

Az önmegvalósítás útján elkerülhetetlen, hogy szembesüljünk a reális énképünkkel. Önmagunkról alkotott képünk akkor helyes, ha nem tartjuk magunkat sem többnek, sem kevesebbnek, mint akik valójában vagyunk. Csak a reális önértékelés kialakítása után jöhet az álmodozás és vízióalkotás.

Gondoljuk át, milyen lenne az ideális én? Az az én, amivel tökéletesen elégedettek lennénk, amiben maximálisan jól éreznénk magunkat.

Biztosak lehetünk abban, hogy egészséges és reális az önértékelésünk, ha a távolság eközött a két kép között nem túl nagy és nem túl kicsi. Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk önmagunk képességeivel, erősségeivel és gyengeségeivel. Ha elvetünk egy magot a földbe, elkezd kihajtani. Mindannyian úgy indulunk, mint ez a mag. Az viszont nem mindegy, mivé fejlődhetünk. Ha almafának születünk, almafaként kell élnünk és kiteljesednünk, almafaként kell gyümölcsöket teremnünk. És bölcsen el kell fogadnunk, hogy nem lehetünk tölgyfák. Nem várhatjuk el, hogy egy almafa tölgyfaként létezzen. Tehát, van egy alapvető fizikai és szellemi énünk ami adott. Életünk során ebből kell kihoznunk a maximumot. Nincs értelme másféle élet után sóvárogni. A saját utunkat kell járnunk.

Értékrendünk feltárása

Az önmegvalósító folyamatunkat nagy mértékben segíti az is, ha feltárjuk saját értékrendünket. Ezek az értékek motiválnak minket életutunk során. Segítenek értelmet adni annak, amit csinálunk és kitartani mellette akkor is, ha akadályokba ütközünk. Érdekes módon, olykor saját magunk vagyunk az „akadály”. Életkorunk növekedésével, a bennünket ért tapasztalatok és fejlődésünk hatására folyamatos változásban vagyunk. Így nem meglepő, hogy az értékrendünkben is bizonyos változások történnek. Lehet, hogy amit egykor különösen fontosnak tartottunk, idővel a háttérbe szorul, és egészen más dolgok válnak értékessé a számunkra. Ám, ha időről időre újragondoljuk értékrendünket, folyamatosan korrigált álmunk iránytű lesz a számunkra, ami mindig visszaterel minket a helyes útra.

Mi az utam?

A felelősségvállalásnak központi szerepe van az önmegvalósítás során. Felelősséggel tartozunk azért, amit a világnak adunk. Mi döntünk ugyanis arról, hogy milyen helyet kívánunk elfoglalni a világban. Képességeinket figyelembe véve, és a realitások talaján maradva szinte bármivé válhatunk. Fontos, hogy ne korlátozzuk a gondolatainkat, vágyainkat, legyünk nyitottak és befogadóak az új dolgokra. Ne feledjük, hogy saját önmegvalósításunk egy alkotó folyamat, melyben „megalkotjuk” magunkat, akár egy festő a művét.

Bátran kijelenthetjük, hogy az önmegvalósítás a boldogság egy, ha nem a legfontosabb forrása.

E teremtő munkában képesek vagyunk kihozni magunkból a maximumot, miközben egyfajta lelki szabadságot élünk meg. A lelki szabadság pedig magában hordozza a lelki egészséget is. Ha ilyen állapotban vagyunk, képesek vagyunk a szeretetre. Folyamatosan szeretetet adunk és várunk. Ez pedig egyenes út a az önmegvalósítás élményének megéléséhez.Maslow-t napjainkban sokan bírálják, néhány útmutató gondolata azonban segíthet abban, hogyan juthatunk közelebb saját magunk megvalósításához:

• Éljük úgy a mindennapjainkat, mint egy gyermek: teljes összpontosítással és belemerüléssel a dolgokba.
• A racionális megfontolás mellett mindig próbáljunk meg hallgatni az érzéseinkre is.
• Legyünk őszinték, ne játsszuk meg magunkat!
• Fogadjuk el, hogy nem feltétlenül fogunk közkedveltségnek vagy népszerűségnek örvendeni, ha a nézeteink eltérnek a többségétől, s ezt bátran ki is nyilatkoztatjuk.
• Vállaljunk felelősséget, és szabadon, állhatatosan vigyük véghez azt, amit elterveztünk.

•••

Ha foglalkoztat saját utad megtalálása, kreatív módon dolgoznál önismereteden, tarts velünk intenzív hétvégi workshopunkon, ahol a művészetterápia és a coaching eszköztárát ötvözzük!