A világon mindenhol bevett szokás fogadalmakat tenni az újévben. Ez a szülői szerepünkre vonatkozóan sincs másképpen. Sajnálatos módon sok ezek közül már a fogantatás pillanatában kudarcra van ítélve. Ennek ellenére mégis évről évre újra megfogadjuk, hogy én leszek a legtökéletesebb anya vagy a legszuperebb apa a világon. Az újévben valóban emberfeletti képességekkel megáldott szülőkre van gyermekeinknek szüksége? A szakértő válaszol.
Winnicott már az 1900-as évek első felében leírta az „elég jó” anya fogalmát. Gyermekpszichiáterként és pszichoanalitikusként úgy gondolta, hogy a kisgyermekek veleszületetten képesek a saját testükben rejlő lehetőségeik kibontakoztatására. Azonban a korai időszakban nagyon szorosan összefügg a gyermek fejlődése a környezet jellemzőivel. A gyermek „énre találása” Winnicott szerint csak mások segítségével lehetséges. Így tehát a korai szülő-gyermek kapcsolat minősége meghatározza a gyermek fejlődését. A gyermekben rejlő veleszületett képességek kibontakoztatását szerinte az „elég jó” anyai gondoskodás és a környezet biztosítja. Külön kihangsúlyozta, hogy
az elég jó anya nem tökéletes anyát jelent.
Az elég jó anya aktívan képes alkalmazkodni gyermeke szükségleteihez. Majd ezt a csecsemő igényeinek megfelelően képes fokozatosan csökkenteni. Így lehetővé teszi azt is a számára, hogy az életkorának megfelelő mértékben kis mennyiségű frusztrációt is tapasztaljon. Vagyis az elég jó anya érzékeny és empatikus a gyermekkel szemben, de nem rohan azonnal, hogy minden diszkomfort érzését orvosolja a csecsemőnek.
Vajon milyen lehet egy elég jó anya és egy elég jó apa a 21. században? Szakértőink segítségével erre a kérdésre kerestük a válaszokat. Igyekeztünk reális célokat és betartható elemeket megfogalmazni. Ha ezeket szülőként sikerül betartanunk, és beépítenünk a mindennapokba, akkor garantáltan harmonikusabbá tehetjük a gyermeknevelést, és kiegyensúlyozottabbnak érezhetjük magunkat. A konkrét tanácsok előtt azonban szeretnénk bemutatni felkért szakértőinket. Igyekeztünk olyan szakembereket megszólaltatni, akik ismerik az érem mindkét oldalát. Pszichológusi munkájuk során napi szinten támogatják klienseiket, akik sokszor egyéb terheik mellett, gyakorló anyaként vagy apaként átélt dilemmáikkal is fordulnak szakértőinkhez. Szülőként pedig mindketten a saját bőrükön is megtapasztalhatták a gyermeknevelés csodálatos pillanatait és hullámvölgyeit. Továbbá előszeretettel publikálnak és tartanak előadásokat a szülőség különböző aspektusait érintő témákban is.
Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus:
„Az egyik legfontosabb tanácsom a szülők számára, hogy próbáljanak meg lassítani! Ma olyan tempót diktálunk magunknak és a gyerekeinknek is, ami az emberi lélek számára egyszerűen követhetetlen. Telezsúfoljuk a gyerek napjait különórákkal, fejlesztő foglalkozásokkal, beosztjuk a hétvégéit is, nehogy lemaradjon valamiről. Közben pedig a legfontosabb dologról marad le: rólunk.
A családokban kóros hiány mutatkozik az egymásra figyelésből,
azokból az időkből, amikor nem kikérdezem, instruálom, utasítom a gyereket, hanem csak úgy együtt vagyunk: fekszünk a szőnyegen, és legózunk vagy álmodozunk, mesélünk, beszélgetünk. Ma megszállottan csinálni akarunk valamit, ezért állandóan jövünk-megyünk, mint a mérgezett egerek. Ezért kellene lassítanunk, és visszatalálnunk egy emberi léptékkel is követhető tempóhoz.
Hasonlóan fontos, hogy ne árasszuk el a gyerekeket mindenféle játékokkal, apropó nélküli ajándékokkal. Az ajándékot tartogassuk az ünnepekre: születésnap, névnap, karácsony. Így lesz igazán értéke és különlegessége, hogy kap valamit. Ne felejtsük el, hogy a gyerek a sok játéktól nem lesz sem kreatívabb, sem elégedettebb! Spóroljunk a tárgyakkal, adjunk belőle kevesebbet, míg az együtt töltött időből sokkal többet!
Nem utolsósorban pedig, legyünk jóban önmagunkkal! Egy önazonos, magával békében lévő szülőnél jobbat nem is lehet kívánni egy gyereknek.”
Léder László pszichológus, az Apa Akadémia alapítója:
„Apaként és pszichológusként is minden fórumot felhasználok arra, hogy elmondhassam: tapasztalataim szerint a magyar családok nagy részének mindennapjaiból hiányoznak az apák. Sok oka van annak, hogy ez miért alakulhatott így. Amit biztosan tudunk, hogy az összes modern társadalomban, még Svédországban vagy Németországban is, az apákat tekintik elsődleges kenyérkeresőnek. De vajon egy apa elsődleges szerepe valóban a család anyagi biztonságának megteremtése kell, hogy legyen?
Pszichológiai szempontból egészen biztosan nem. Józan paraszti ésszel is belátható, hogy
egy gyermeknek két szülőre, egy apára és egy anyára van szüksége.
Az elmúlt évtizedekben úgy tűnik, még a pszichológia családmodellje is igazodni próbált a modern apátlanság jelenségéhez. Az apa-gyerek kapcsolat egyediségéről, az apák nélkülözhetetlen családi szerepéről egyre kevesebb szó esett, és lassan legtöbbünk fejében kialakult a »gyilkos képlet«, mely szerint egy család igazából az anyára kell, hogy épüljön. Meggyőződésem, hogy harmonikus családi élet az aktív, szerető apai jelenlét nélkül nem képzelhető el.
A legfontosabb és egyben a legnehezebb feladat, hogy apaként, anyaként (vagy akár nagyszülőként) felmérjük, mi magunk hogyan gondolkodunk az apai szerep fontosságáról. Érdemes egészen addig gondolkodnunk, míg el nem hisszük: az apai gondoskodás pontosan ugyanolyan fontos egy gyermek jövője szempontjából, mint az anyai szeretet. Vajon helyettesítheti-e egy anya akár végtelen szeretete a hiányzó apai gondoskodást és jelenlétet? A pszichológiai kutatások válasza egyértelműen az, hogy sajnos ez többnyire nem lehetséges. Apa és anya: C- és D-vitamin. Mindenképpen erősíthetik, de nem helyettesíthetik egymást.
Kedves édesapa, kedves apa! Hozzád szeretném intézni a következő szavakat. Ha úgy gondolod, hogy hősként vagy mártírként reggeltől estig dolgozva beiratkoztál a világ legjobb apáinak klubjába, ki kell, hogy ábrándítsalak. A gyermekednek nem szupermanre vagy cuki apára, hanem bizony »szürke eminenciásra« van szüksége, aki megeteti amikor éhes, akivel közös kis titkai és izgalmas játékai vannak, akivel együtt alszanak bele a mesébe, és aki felsegíti és megvigasztalja, amikor elesik és lehorzsolja a térdét.
Apai és anyai felelősség, hogy egymással egyeztetve, tudatosabban kezeljük a mindennapokat. Sok tervezést és rugalmasságot követel, de az eredménye aranyat ér, ha
az apák a hétköznapokon is»visszacsempészik önmagukat« családjuk életébe.
Ne felejtsük el, hogy a gyakran hangoztatott »minőségi idő«, fokozatosan sok-sok apró, sokszor spontán minőségi időből állhat csak össze. Minden apának fontos tudnia: egy kislánynak ugyanakkora szüksége van az apukájára mint egy kisfiúnak. Mindenkinek jót tesz, ha apa és gyermekei időnkét saját kis programokon vesznek részt. Mi legyen ez a szuper apa-gyermek program? Nem kell nagy dolgokra gondolni: egy cipővásárlás vagy a közös heverészés is lehet nagyszerű apa-gyerek program, ha a gyerekek azt érzik: apa itt van, szeret bennünket és elérhető telefonálás nélkül is.
Ha pedig kedves apukák és anyukák közös kikapcsolódásra vágynak, szeretettel várom önöket az Apa Akadémia tavaszi programjain, ahol izgalmas beszélgetésekben, humorban és sok támogatásban lesz részük!”
Felhasznált szakirodalom: Cole, M., Cole, S. R. (2006). Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest.
