Jó eséllyel mindenki látott már olyan párkapcsolatot, amelyben a felek szinte folyamatosan egymást marták, látszólag kevéssé adekvát megoldásokat, viselkedéseket választva egy-egy vitás helyzet megoldásaként. Mégis, mi mozgathatja az üldöző-menekülő párkapcsolati dinamikát ? Van-e kiút a játszmákból?
Mentális, érzelmi és testi egészségünk szempontjából is fontos a szoros emberi kapcsolat. Annak minősége azonban elemi erővel befolyásol bennünket. Egy biztonságot jelentő párkapcsolat tud terápiás hatást kifejteni, hiszen olyan bizalmi viszonyt tudunk kialakítani, ahol elfogadják negatív és pozitív érzéseinket, hiteles tükröt tartanak elénk, kísérletezhetünk új viselkedési formákkal és alkalmunk nyílik a változásra, akárcsak egy pszichoterápiás folyamatban. Azonban az is gyakran előfordul, hogy a párkapcsolat kevésbé jelent örömforrást, biztonságot.
Az érzelmi elérhetőség és válaszkészség kiemelkedően fontos a párkapcsolatban.
Ha azonban a közelségkeresésünk nincs megfelelő módon kielégítve, megjelenhet a kétségbeesés, a harag és egy negatív viselkedési spirál kezdődhet, mely végeláthatatlan veszekedésekbe torkollik.
A koragyermekkorban megalapozott kötődési mintáink nagyban befolyásolják, hogyan reagálunk az érzelmi bizonytalanságra. Ezekről bővebben itt írtunk korábban A felnőtt kötődési igény hiperaktiválódhat, ebben az esetben túlzott mértékben kereshetjük a kontaktust, szinte csünghetünk a partnerünkön, számon kérők, akár agresszívak, túlkontrollálók is lehetünk. A kötődési igény azonban deaktiválódhat is. Ebben az esetben elmenekülünk, kilépünk azokból a helyzetekből, mikor a partner megszólítaná a bennünk rejlő igényeket, saját igényeinket megpróbáljuk minél inkább elnyomni. Bár gyökeresen eltérő reakciókról van szó, gyakran megfigyelhető, hogy egy pár két tagja működik a felvázoltak szerint: az egyik fél szinte üldöz, követelőzik, a másik pedig bezárkózik, elmenekül. Mi ennek a furcsaságnak az oka?
Mélyebben belegondolva átérezhetjük mindkét pozíció magányosságát. Az érzelmekre fókuszáló párterápia célja, hogy a viselkedés, a kommunikáció mögötti érzelmekre irányítsa a fókuszt, és a partnerek figyelmét is felhívja egymás sérülékenységére, kielégítetlen érzelmi igényeire. A felvázolt játszmában voltaképpen mindkét fél hasonló hiányokat él meg. Amikor a párkapcsolatban probléma, konfliktus alakul ki, bekapcsol a félelem, a bizonytalanság, mely megdermeszti a kapcsolatot. Ez a bizonytalanság keletkezhet egy negatív életesemény hatására, mikor úgy érezzük, partnerünktől eltávolodunk, vagy ha veszély (legyen az valós vagy képzelt) fenyegeti a kapcsolatot. Jelen esetben a követelőző személy attól félhet, hogy elhagyják, míg az elzárkózó személy attól retteghet, hogy visszautasítják.
A veszekedés és a meg nem értettség mögött valójában súlyos, ki nem mondható kérdések húzódhatnak meg: Számíthatok rád? Mellettem állsz? Fontos vagyok? Megbecsülsz és elfogadsz?
Az érzelmekre fókuszáló terápia szemlélete szerint tehát a berögződött, se vége se hossza viták legjobb megoldása, ha minél mélyebb érzelmi rétegeket tudunk megszólítani, feltárni a párkapcsolatban, mivel így válhatunk érzékennyé és empatikussá a másik fél szükségleteire. Ehhez azonban sokszor el kell fogadni a terápiás segítséget. A játszmák feloldásához nem elegendő pusztán kommunikációs szempontból fejlődni, azonban partnerünk és saját magunk igényeinek megismerése olyan plusz tudást jelenthet a kapcsolatban, mely által a nehézségekkel valóban együttes erővel tudunk megküzdeni, valamint Susan Johnson gyakorlatát követve, megerősödve, örök szerelemben tölthetjük el a közös életünket.
Felhasznált irodalom: Johnson, S. (2011). Ölelj át: Beszélgetések az életre szóló szerelem lehetőségeiről. Park Könyvkiadó Johnson, S. (2016). Az érzelmekre fókuszáló párterápia gyakorlata. Oriold és Társai Kiadó
