A legtöbb pár a házasság megkötésekor nem azzal az elképzeléssel mondja ki a boldogító igent, hogy később aztán elváljanak. A statisztikák szerint azonban a házasságok nagyobbik fele jut el a válásig vagy a szétköltözésig – mely helyzetben az ünnepek kivitelezése valódi kihívássá válik. A korábbi házastársak könnyen eshetnek abba, hogy nem tudják úgy élvezni az ünnepeket, mint korábban, hiszen számtalan dolgon törik a fejüket: hogyan kellene a volt házastársával kommunikálnia, hogyan reagálnak majd a gyerekek a válás okozta változásra? A régi családi hagyományokat kellene követni vagy újakat létrehozni? Hátszegi Eszter pszichológus írása.
Az egyik legfontosabb ökölszabály a válás után az, hogy ne tegyünk úgy, mintha minden a régiben maradt volna! Az egykori házaspár ne viselkedjen úgy, mintha továbbra is egy pár lennének. Ez ugyanis a gyerekeiket összezavarja, különösképpen a fiatalabbakat. A gyerekek ebben a helyzetben reményt táplálnak az iránt, hogy a szüleik egyszer majd újra egy párt alkotnak, ezt hívjuk újraegyesítési fantáziának. Ha ezt a fantáziát szülőként fenntartjuk, azzal megnehezítjük a gyermek számára a változás feldolgozását, az új helyzethez való alkalmazkodást. A gyerekek hajlamosak azt gondolni, hogy ők az okozói a válásnak, de legalábbis nagy szerepet játszanak abban, hogy a szülők párkapcsolata zátonyra futott. E két ok miatt nagyon fontos, hogy szülőpárként gondosan megtervezzük az ünnepek menetrendjét, hogy a gyerekekben minél kevésbé okozzon ez összezavarodást vagy önhibáztatást. A szülőknek ezért gondosan ki kell találni, hogy együtt töltsék-e az ünnepeket vagy osszák el maguk között a napokat, illetve bemutassanak-e új embereket a gyerekeknek ebben az időszakban.
Ünnep mint öröm és stressz
Az ünnepek sokak számára örömteli, boldog események, amik lehetőséget adnak arra, hogy új élményekkel gazdagodjanak családjuk, barátaik társaságában. Mások számára viszont intenzív érzelmekkel teliek, bizonytalanságot okoznak és rádöbbentenek arra, hogy a korábban ismert családi egység már nem létezik az addig megszokott formájában; új rendszerek jöttek létre, kialakulóban lévő szabályokkal és forgatókönyvekkel. A családi struktúrában bekövetkezett változás az ünnepek során válik igazán kézzelfoghatóvá, főleg, ha a szülők úgy döntenek, hogy megosztják maguk között az ünnepeket: az addigi normáktól való eltérés, a változás a családi tradíciókban a gyerekekben sokkal inkább előtérbe hozhatja a gyász érzését a korábbi családi egységgel kapcsolatban.
Elvált szülőként fontos, hogy megpróbáljuk normál kerékvágásban tartani az eseményeket, amellett, hogy elismerjük és kihangosítjuk a válással együtt járó változásokat. Amennyiben lehetséges, a régi tradíciókból érdemes megtartani valamennyit, hiszen a gyerek bizonytalanságérzésének csökkentésében úgy tudunk segíteni, ha képesek vagyunk egyfajta stabilitást nyújtani, képviselni. Nem érdemes mindent gyökerestül megváltoztatni a szokásaink kapcsán, mert abból talajvesztett állapot alakulhat ki. Inkább a régi hagyományok mellé emeljünk be olyan új szokásokat, amik majd az újonnan létrejött egység hagyományai lehetnek és jelképezik egy új fejezet kezdetét is.
Mi az, amit próbáljunk meg elkerülni az ünnepekkor?
- Természetes érzés, hogy valamiképpen szeretnénk a gyerekek számára megkönnyíteni a válást, szeretnénk enyhíteni a bűntudatunkon is, de próbáljunk meg ellenállni annak a késztetésnek, hogy megpróbáljuk megvásárolni a gyerek szeretetét vagy megbocsátását.
- Ne panaszkodjunk a másik szülőről a gyereknek, a gyerek előtt.
- Ne tegyünk úgy, mintha semmi sem változott volna.
- Ne tervezzük a gyerekek, az ünnepek menetrendjét a másik szülővel való egyeztetés nélkül. Fontos, hogy elvált szülőkként is együtt tudjunk gondolkodni a szülőtárssal a gyerek szükségletein, érdekein, hiszen a párkapcsolat megszűntével szülőtársi viszonyunk nem múlik el.
- Ne veszekedjünk a szülőtársunkkal a gyerekek előtt, és igyekezzünk a házasság szétbomlásának fókusza helyett a gyerekek szükségleteire koncentrálni.
- Az ünnepeknek lehet egy sajátos varázsa, visszaidézhetik a közös családi múlt pozitív aspektusait. Ennek megvan az a veszélye, hogy úgy viselkedünk szülőtársunkkal, mint annak idején – nemcsak szülőtársként, de adott esetben romantikus partnerként is. Ezt igyekezzük elkerülni, hiszen a gyerekeket összezavarhatja az újraközeledés.
- A bennünk lévő félelmeket, szorongást, gyászt ne terheljük a gyerekekre. Ez természetesen nem az érzések elnyomását jelenti, sőt, hitelesek vagyunk, ha el tudjuk mondani a gyerekeknek, mit érzünk, azzal együtt, hogy biztosítjuk őket: nem ők a hibások, nem miattuk érzünk így.
- Ne várjuk gyerekeinktől, hogy egy megjelenő új partnert – azonnal, és/vagy a másik szülő helyettesítéseként fogadjanak el.
- Ne üldözzük a tökéletes ünnep képét. Bár a nehéz helyzetben erősebben vágyhatunk arra, hogy minden a terv szerint és a lehető legboldogabban menjen, ez egy irreális elvárás magunkkal és a családunkkal szemben.
Jó, ha az elvárásaink alacsonyak és rugalmasak tudnak maradni. Az ünnepek innentől kezdve nem lesznek már ugyanolyanok, mint voltak. Máshogyan alakulnak, a régi szokások mellett új hagyományokat, új élményeket kell majd megteremteni. A máshogyan viszont nem kell hogy azt jelentse, hogy a változás rossz.
