Látszólag minden eddiginél szabadabb világban élünk minták és lehetőségek tekintetében – de vajon lelkileg is felnőttünk ehhez? Elég szabadok vagyunk, hogy valóban tudatosan éljük az életünket? Tudunk-e élni az elénk táruló lehetőségekkel, vagy valami belülről megakadályoz minket ebben?
Az analitikus pszichológia egyik atyja, Jung elmélete szerint a lélek a tudattalan tartalmak tudatosításán és feldolgozásán keresztül fejlődik, így nyeri el teljes potenciálját és szabadságát. A pszichoterápia a mai napig ezen a fő irányvonalon halad: a belső szabadság a tudatosulás és feldolgozás által születik meg. Jung is úgy gondolta, hogy valójában nem lehetünk szabadok addig, ameddig nem lépünk rá erre az útra, mert tudatosság nélkül ki vagyunk szolgáltatva a természetes ösztöneinknek, és egyéb tudattalanul bennünk működő mintáknak, folyamatoknak. Ez pedig az életünk számos területén meghatározhatja, hogyan is döntünk, a pályaválasztástól kezdve a párkapcsolatokig. Úgy is leélhetjük az életünket, hogy sosem tesszük fel magunknak a kérdést: vajon miért pont így döntöttem, hogyan lettem az, aki? De ebben az esetben vajon birtokában vagyunk-e annak a szabadságnak, hogy azok lehessünk, akik valóban lenni szeretnénk?
Mire eljutunk a felnőttkorba, már jó pár belső korlátot felépítettünk magunknak: családi minták, gondolkodási sémák, kapcsolati sérülések és kognitív torzítások – ezek a személyiség nagyrészt tudattalan részei, melyek mégis nagy mértékben meghatároznak minket és a döntéseinket. Sokszor pedig a saját gyerekkorunknál régebbi események is befolyásolhatnak:
kutatások bizonyítják, hogy generációról generációra tovább öröklődnek bizonyos viselkedésminták, traumák és megküzdési módok,
ezért néha nemcsak a saját, hanem szüleink és nagyszüleink múltja is észrevétlenül lecsapódik a mi jelenünkben.
Amikor elindulunk a tudatosulás útján, számos dologra rácsodálkozhatunk vagy megrettenhetünk tőlük, ezért jó, ha egy olyan képzett szakember vezet minket végig ezen az úton, aki segít megérteni és feldolgozni a látottakat. Így jutunk el a felkavaró, „egyre rosszabb” fázistól az egyre nagyobb szabadságig. Ez a változás nemcsak számunkra, hanem a környezetünk számára is ijesztő lehet, hiszen sokan olyan működésmódokban érzik magukat biztonságban, ami nem engedi meg a másik szabadságát, ezért a terápia a kezdeti szakaszában nemcsak bennünk, hanem a közeli hozzátartozóinkban is ellenállást szülhet.
A legnagyobb ajándék, amit egy terápiás folyamat adni tud, az a belső szabadságunk elnyerése. Minél tudatosabban rálátunk az érzelmeink, döntéseink és viselkedésünk okára, a személyiségünk működésére, annál szabadabbak leszünk a választásainkban. Amivel viszont nem merünk szembenézni, az mindig korlátozni, befolyásolni fog minket.
A teljesebb önismeret, a tudattalan tartalmak tudatosítása és feldolgozása tehát nemcsak a belső szabadsághoz segít hozzá, hanem az ebből nyert bátorsághoz és önbizalomhoz is, ami pedig hatással van arra, hogy hogyan kapcsolódunk egymáshoz és a világhoz. Ha belevágunk egy önismereti terápiába, kőkemény belső munkára számíthatunk, hogy eljussunk ide, de ahhoz, hogy szabadon döntsünk az életünkről, látnunk el, hol van egyáltalán döntési lehetőségünk. Ahhoz hogy legyőzzük a korlátainkat, fel kell ismernünk és megértenünk őket – utána pedig akár át is léphetjük őket!
•••
Ha úgy érzed, segítségre van szükséged a belső szabadságod felé vezető úton, Terápiás Központunk képzett munkatársai örömmel kísérnek el Téged a fejlődésben!
