Válás gyermeki szemmel – tudósítás a Figyeljetek rám! gyermekjogi konferenciáról

„Válás esetén a szülők gyakran elfelejtik, hogy ugyan házastársként már nem, de szülőtársként továbbra is együtt kell működniük gyermekük érdekében” – emelte ki Dr. Sánta Nóra, a Hintalovon Alapítvány gyermekjogi szakértője, a Figyeljetek rám! elnevezésű konferencián. Elismert nemzetközi és hazai szakemberek osztották meg tapasztalataikat többek között a gyermekelhelyezésről, a szülők közti konfliktusok negatív hatásairól, és a bevált megoldási javaslataikról. Tudósításunk.

Az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület szervezésében megrendezett előadássorozat a válás után kialakuló helyzetet vette górcső alá, méghozzá a gyermekek szemszögéből. Az egyesületnek fontos célja hangsúlyozni, hogy a gyermekeknek a válás után is mindkét szülőjére egyformán szüksége van. A szülők egymással való viszonya ebben az időszakban nem zökkenőmentes. Gyakran előfordul, hogy a gyermekek olyan beszélgetéseknek, elejtett mondatoknak fültanúi, amelyek a másik szülő ellen hangolják őket. Azonban esetenként ezek a kijelentések szinte programozottan jelennek meg, amelyet szülői elidegenítésnek nevezünk.

Mi is az a szülői elidegenítés?

A szülői elidegenítés súlyos bántalmazásnak minősül, amelynek során a szülő a gyermeket szövetségesként használja. Szisztematikusan a másik szülő ellen hangolja a gyermeket annak érdekében, hogy a vele való kapcsolatát aláássa. Súlyos esetekben a gyermeknek szinte sajátjává válik a másik szülő démonizálása, egyre határozottabban elutasítja őt. Az elidegenítés általában gyermekelhelyezési perek során jelenik meg, hiszen előfordulhat az egyik szülővel való kapcsolat jelentős csökkenése vagy megszűnése, így a tét hatalmas. Éppen ezért az előadások során az egyenlő arányú váltott elhelyezés mellett érveltek a szakemberek, amely tulajdonképpen a két szülővel eltöltött azonos időt jelenti. Alapelv tehát a kétszülős igény kielégítése, hiszen a gyerekeknek a válás után is mindkét szülőjükre ugyanúgy szükségük van. A korábbi gyakorlatban a kizárólagos felügyeletet a stabilitás elve miatt részesítették előnyben, azonban több szakember kiemelte előadása során, hogy

 a gyermekeknek nem fizikai, hanem érzelmi stabilitásra van szükségük.

A gyerekek igényei mellett a szülők közti jó kapcsolat megőrzése miatt is előnyös ez a megoldás. A gyermekelhelyezési per lefolytatása önmagában növeli a konfliktusok kialakulásának esélyét. A hosszadalmas, elhúzódó találkozók, beadványok, megbeszélések során fennálló bizonytalan helyzet gyakran a konfliktusok eszkalálódásához vezet. Ekkor az állások megmerevednek, és gyakran visszafordíthatatlanná válnak a nézeteltérések. Ebben a helyzetben természetesen könnyen megjelenhet az elidegenítés, a szülők egymás ellen fordulása.

A fentiek megtapasztalása után dolgozta ki Jürgen Rudolph a Cochem Modelt. A családjogi bíró Németországban, saját munkája során összehangolta a bírók, ügyvédek, pszichológus szakértők, gyámhivatalok, tanácsadók munkáját. Annak érdekében tette ezt, hogy gyorsabban, gördülékenyebben, kevesebb konfliktussal folyjon a gyermekelhelyezés. Az ő bíróságán nem létezett kizárólagos felügyelet, mindig a közös szülői gondoskodásról döntöttek. A korai intervenció mellett a gyermeki nézőpont került a középpontba.

„A szülői gondoskodás mindig mindkét szülő joga marad. Egy bíró nem dönthet a szülői felelősség elvételéről”

– emelte ki Jürgen Rudolph, családjogi bíró.

A gyermekek szemszöge

Fontos, hogy a hűség és a szövetség mindegyik szülőhöz egyaránt köti a gyermeket, hívta fel a figyelmet Deliága Éva, gyermekpszichológus. Az ő számára az a legjobb, hogy akiket a legjobban szeret, azok „egy kupacban” vannak, így a legkönnyebb számára. A válás esetén gyakran nemcsak érzelmileg, hanem fizikailag is távol kerülnek egymástól a család tagjai. Hirtelen úgy tűnhet, hogy választania kell. Erre nem a kimondott szavakból következtet, hiszen nem verbális síkon zajlanak az események. A nonverbális jelzésekből, akár a hangszínből, a mimikából, a gesztusokból vagy abból, ahogyan ajtót nyit a szülőtársának, a gyermek „radarai” érzékelik a kialakult konfliktust. A szakemberek kiemelik, hogy a legtöbb esetben a szülők számára is rendkívül fontos, hogy gyermekük ne sérüljön a válás viharában. Ennek ellenére mégis gyakran megjelennek a fent bemutatott nehézségek.

„A szülők figyelme a válás során önmagukra irányul"

– tapasztalja Deliága Éva a munkája során. Ez természetes, hiszen ilyenkor nincsenek a legjobb formájukban. Megterhelő ebben a bizonytalan szürke zónában lenni gyakran hónapokig vagy akár évekig. Ebben a helyzetben nehéz a nézőpontváltás, hiszen a saját indulatok, a múlt sérelmei kötik le figyelmüket. Fontos megemlíteni, hogy nem az a cél, hogy a szülő kőszikla legyen. Válaszoljon a gyermek kérdéseire, de ne árassza el olyan tartalmakkal, amely számára feldolgozhatatlan.

Sokszor hallhatjuk, hogy a válás bekövetkeztekor a gyermekek hajlamosak önmaguk hibáztatására. A szakember tapasztalata az, hogy a legtöbb vita, amelynek egy gyermek fültanúja, gyereknevelési kérdésekkel kapcsolatos, amely ráerősíthet erre a negatív érzésre. A gyermek saját vesztesége mellett átveszi a szülők fájdalmát is, s megjelenik a választás érzése is. Gondoljunk csak arra, hogy egyik héten az apával, a másik héten az anyával lojális, és mindig abban a személyben kell feltétlenül megbíznia, akinél van, pedig „rossz dolgokat” hall róla a másik szülőtől.

A gyermekpszichológus megemlítette továbbá a „zsilipelés” fogalmát. Kezdetben a gyermek általában örömmel mesél a másik szülővel töltött időről, programokról, azonban néhány negatív reakció után nem számol be arról, mi történt az előző héten. A gyermek az egyetlen személy, akinek átjárása van a „két világ” között, amely lélektanilag nehéz helyzetet jelent. A zsilipelés önmaga védelme mellett a szülők védelmére is szolgál, hiszen a gyermek apró rezdülésekből leszűri, hogy szülei nem szívesen hallanak az előző heti programokról.

Megoldási javaslatok a gyakorlatban

Vajon fel lehet-e oldani ezeket a konfliktusokat? Ebben az esetben is létfontosságú a korai intervenció és a megfelelő kommunikáció a felek között. A szakember elmondta, hogy gyakran már az is nagy előrelépést jelent, ha ott ül egy harmadik fél a két felnőtt társaságában. Ilyenkor már nem ugyanazok a forgatókönyvek játszódnak le, történhet előrelépés.

Abban az esetben, ha az egyik szülő az elidegenítés áldozatává vált, vagyis gyermekét ellene hangolja a másik szülő, fontos szerepet kap az együtt töltött minőségi idő gyermekével. Ezekben a helyzetekben a gyermek megtapasztalhatja, hogy nem igazak a vádak, amelyeket otthon hall. A semlegesség is központi szerepet tölt be ilyenkor: nem érdemes visszavágni, részt venni a sárdobálásban. Cél, hogy a szülő érett felnőttként legyen jelen gyermeke életében, amely a pszichológus tapasztalata szerint hosszú távon mindenképp megtérül.

Dr. Sánta Nóra előadásában megosztott egy általuk gyakran használt módszert az elidegenítés megelőzése érdekében. Gyurkó Szilvia Rám is gondoljatok! című könyvében megjelenő öt alapelv aláírásával hívják fel a szülők figyelmét gyermekük védelmére.

1. Nem fogok a másik szülőről a gyermek előtt negatív dolgokat mondani.
2. Nem vonom be a gyermeket a szülőpárral való konfliktusokba (például tartásdíj rendezése).
3. Nem használom eszközként, hogy visszaszerezzem a másik szülőt.
4. Az új partnerre nem teszek megjegyzést.
5. Nem használom a gyermeket a saját érzelmi életem támogatójaként.

A konferencia kerekasztal-beszélgetéssel zárult, amelynek egy fontos gondolata a válás előtt állók számára, hogy érdemes a válási procedúra viharát megelőzően felkeresni egy mediáló, harmadik felet. Ebben az időszakban szemléletformáló lehet egy közös beszélgetés, amely megelőzheti a konfliktusok elmérgesedését, és így a gyermek érdekét szolgálja.

A konferencia honlapját itt, Az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület honlapját pedig itt találjátok.