Az ember legjobb barátja. Gyakran halljuk ezt a frázist, de vajon tényleg így van? Hűségesen várnak minket a kapuban, mikor hazaérünk, megvigasztalnak, ha szomorúak vagyunk, s úgy tekintenek ránk, mint életük legfontosabb személyére. Milyen szerepet töltenek be a mi életünkben? Fontosabbak lehetnek számunkra, mint a barátaink vagy a testvérünk? Valóban képesek csökkenteni a stressz szintünket? Cikkünkből megtudhatjátok!
Kulcscsörgés. Nyílik a kapu, ő pedig már ott is terem, hogy üdvözöljön minket. Bekísér. Simogatást kér, amíg pedig ezt kegyesen teljesítjük, elmeséljük neki az aznapi gondjainkat, bajainkat. Ő pedig készségesen meghallgatja azokat. S noha vigasztaló szavakat nem kapunk, mégis megnyugszunk. Az emberek évezredekkel ezelőtt felfedezték a kutyák pszichológiai hasznosságát. Befogadtuk őket, sokunknál a lakásban él, az ágyunkban alszik. Kozmetikushoz járnak, elvisszük őket magunkkal nyaralni, saját ruhatárral rendelkeznek. S mit kapunk ezért cserébe?
2011–ben végeztek egy kutatást 217 kutyatulajdonossal. Azt találták, hogy azok, akik rendelkeztek házi kedvenccel,
nagyobb önbizalomról, alacsonyabb félelemszintről számoltak be,
extrovertáltabbak voltak, ráadásul kevésbé érezték magukat magányosnak. Sokan úgy nyilatkoztak, hogy nagyobb érzelmi támogatást kapnak tőlük, mint a testvéreiktől.
Csak nyugodtan!
Kutatások kimutatták azt is, hogy akinek kutyája van, s társként tekint rá, alacsonyabb stressz szintről számol be. Stressz hatására ugyanis emelkedik a kortizol szintünk, a vérnyomásunk, nyugtalanná válunk. S hogy segíthetnek ezen négylábúink? A kutyatartás, a velük megélt jelentőségteljes pillanatok
bizonyítottancsökkentik a vérnyomást,
a stresszhormon szintet.
Mindez magyarázatul szolgál arra, miért kezdünk el jobban ragaszkodni a házőrzőnkhöz, amikor valamilyen trauma ér bennünket, valamint hogy miért vagyunk képesek egész nap simogatni őket, mikor rossz kedvünk van. Nem is beszélve arról, hogy mennyivel kellemesebb csendben üldögélni és simogatni kedvencünket, mint bevenni egy nyugtatót, hogy jobban legyünk.
Vigyázok rád!
Meglepően hangzik az, hogy sokan úgy érzik, nagyobb támogatást kapnak tőlük, mint a barátaiktól, családjuktól. A kutyák azonban bizonyítottan képesek emocionális támaszt nyújtani, s kárpótolnak bennünket, amikor nem kapunk elegendő emberi támogatást. Egy gyermekekkel végzett kutatás alapján arról számoltak be, hogy azok, akiknek volt kutyusa, kevésbé érezték magukat magányosnak. Volt, aki meghallgatta őket, akinek elpanaszolhatták a gondjaikat.
Négylábú kapcsolati doktorok
Gyakori az is, hogy egy fiatal pár, először kutyát hoz a házhoz, hogy kipróbálják, mennyire lennének jó szülők, hogyan tudnak gondoskodni egy apróságról. Figyelniük kell ugyanis a szükségleteire, szavak nélkül kell megérteniük, mire vágyik.
Majdnem úgy, mint egy csecsemőnél.
Gyermekük kirepültével a szülők is rendszeresen egy négylábúval töltik be az űrt, hiszen őt is lehet gondozni, etetni, vigyázni kell rá. Így közvetetten is csökkenti az új helyzet adta stresszt, miközben segít abban, hogy a szülők megszokják, feldolgozzák a változást.
Cloutier és Peetz (2016) azt találták, hogy a romantikus kapcsolatok terén is számos pozitív hozama van a kutyatartásnak. Energikusabb, élvezetesebb lesz a párkapcsolat, hiszen a kutyatartók jobban kifejezik az érzelmeiket, válaszkészebbek a partnerükkel.
Ezeket olvasva egyértelmű, hogy gyakran többet kapunk a kutyáktól, mint amennyit mi adni tudunk. Az, hogy meghallgatnak minket, hogy vigyáznak ránk, miközben mi is gondoskodhatunk róluk, bőven kárpótolja a szétrágott papucsokat és a hajnali ébresztést, ha jön a postás. Bánjunk velük szeretettel, s tegyük mi is jobbá az ő életüket. Ha másért nem, ezért a sok felsorolt jó tulajdonságért ma igazán megérdemelnek egy kis plusz simogatást.
