Május 11-én „Változó világ, változó társadalom” néven szervezett konferenciát az ELTE PPK Szociálpszichológia tanszék és a Mindset Politikai Pszichológia. A hallgatói konferencia célja a mesterszakos és doktori képzésben résztvevők elméleti és empirikus kutatásainak ismertetése volt, melyekkel reflektálni tudunk a társadalmi változásokra. Kérdőívem létrehozásában Dr. Kende Anna, egyetemi docens és Hadarics Márton, egyetemi adjunktus volt segítségemre, az eredmények a konferencia poszter-szekciójában kerültek bemutatásra.
A menekültválság kirobbanása óta készült felmérések szerint országunkra inkább jellemző a menekültek elutasítása mint elfogadása (TÁRKI, 2016). A szakirodalom szerint az észlelt veszély érzékelése az egyik fontos tényezője az idegenellenesség magyarázatának és a hazánkban mért magas idegenellenesség mögötti domináns magyarázó változó is a fenyegetettségérzet (Csepeli és Örkény, 2017).
A korábban közölt, szakdolgozati kutatásom eredményeit bemutató cikk rávilágított, hogy a (kitöltők számára) legkevésbé szimpatikus csoport a menekülteké, a politikai orientáció kapcsolatban áll a menekültek megítélésével és ugyan kialakultak statisztikailag elkülöníthető félelem-típusok, az azokkal való egyetértés szintén pozitívan korrelált a politikai orientációval.
Adta magát a lehetőség, hogy egyfelől redukálni kell az itemeket, másfelől nem az azokkal való egyetértést, hanem az azoktól való félelmet kell megragadni, hogy mélyebben tudjuk értelmezni az eredményeket.
Az újragondolt kérdőív tételei olyan jelenségeket fogalmaztak meg, melyek a menekültkérdés mentén, elméleti szinten bekövetkezhetnek, és vagy a klasszikusan konzervatívnak tartott értékrendszert fenyegetik, (vallás, kultúra, nemzet, status quo) vagy olyan liberális értékeket, mint a szólásszabadság, vagy az emberi jogok védelme.
Az online mintavétellel elért kitöltők (N=199) átlagéletkora 19,17 év volt, többségük inkább liberálisnak vallotta magát. Az adatelemzés rávilágított, hogy valóban két látens változóról beszélhetünk, így két csoportba (konzervatív- és liberális-félelmek) sorolhatjuk a tételeket. (A feltárt modell a variancia 73,81%-át magyarázza, a kialakított két skála belső konzisztencia-mutatói, azaz a megbízhatóságuk megfelelő: 0,963-as ill. 0,828-as alfa-értékkel rendelkeznek.)
Az eredmények azt jelzik, hogy a kérdőív képes megragadni és elkülöníteni a két értékrendet fenyegető tartalmakat. A következő megválaszolandó kérdés, hogy milyen kapcsolatban áll a két félelem-faktor a politikai hovatartozással. A lefuttatott korrelációs vizsgálatok érdekes összefüggést tártak fel. Mindkét faktor pozitív és szignifikáns kapcsolatban áll a politikai orientációval, tehát
minél inkább konzervatívnak tartja magát valaki, annál jobban fél ezektől a jelenségektől.
A magukat inkább liberálisnak illetve inkább konzervatívnak vallók csoportátlagai is megerősítették ezt az eredményt. A konzervatív csoport tagjai egyértelműen jobban félnek mind a liberális, mind a konzervatív értékeket fenyegető tényezőktől, míg a liberális csoport tagjai nem mutattak különösebb aggodalmat. Természetesen a kiugró értéket a konzervatív válaszadók produkálták a konzervatív-értékrend féltése ügyében.
A válaszadók úgy vélték, hogy a menekültkérdés, és az azt övező krízis, összességében inkább a konzervatív értékeket fenyegeti, ugyanakkor mégis ezen értékrend megerősödését tartották valószínűbbnek, szemben a liberális-értékrenddel (43,8% vs. 14,9%). Fontos megjegyezni azonban még egyszer, hogy a kitöltők döntő többsége inkább liberálisnak ítélte magát.
Mit jelent ez rövid és középtávon?
Képesek vagyunk megfogni a menekültkérdés mögött dolgozó félelmeket pszichológiai szempontból, és ismételten rá kellett döbbennünk, hogy milyen erős és jelentős tényező a politika és annak felénk megfogalmazott üzenetei. A „menekült” mint hívószó, jelenleg erős hatással van a társadalomra. A konzervatívok változással szembeni ellenállása és a társadalom egyenlőtlenségeinek elfogadása iránti igénye úgy tűnik, hogy a régi és azokat a jelenségeket is féltik, melyeket más esetben -
ha nem a menekültek lennének a fenyegető fél - talán nem féltenének oly hevesen.
Szerepe lehet ebben a politikai kommunikációnak és egyéb tényezőknek is: ezek megfejtése a politikai pszichológia egyik legfontosabb küldetése lehet. A probléma velünk él, előbb-utóbb megoldásokat is kell találnunk. A világ változik, a társadalom szintén, a beidegződések azonban a régiek.
A kutatás apropóján készült interjú meghallgatható itt .
Forrás:
Csepeli, Gy., Örkény, A. (2017): Nemzet és migráció. ELTE TáTK. Online.
TÁRKI (2016): The Social Aspects of the 2015 Migration Crisis in Hungary.
