Van, ami összeköt – az inkonzisztens tudományos tartalmak elutasítása a politikai térfeleken

A legtöbb újságíró, szerző és kutató szerint a tudományos tények elutasítása a jobboldali érzelmű emberekre jellemző. Az elmúlt évtizedek pszichológiai kutatásainak zöme is erre az eredményre jutott. A média szintén hajlamos a jobboldali és konzervatív embereket negatívan bélyegezni a baloldali és liberálisak javára. Egy friss kutatás eredményei azonban azt mutatják, nincs is olyan nagy különbség a két szekértábor híve közt, amennyiben a meggyőződésükkel ellentétes tartalmú tudományos eredményekről van szó.

Nem nehéz belefutnunk cikkekbe, melyek arról értekeznek, hogy a konzervatív orientációjú emberek egy része megkérdőjelezi az evolúciós elméletet, egészségügyi okokra is hivatkozva utasítja el a magzatelhajtást, vagy éppen szkeptikus a globális felmelegedés következményeivel riogató tudósokkal, politikusokkal szemben.

Filozófiai szempontból jogos felmentést adhatunk: a szkepszis ilyen megközelítésből inkább a konzervatív eszmerendszer kelléke. A szociálpszichológia kevésbé empatikus képet fest a konzervatív emberről, nézeteit leginkább a bizonytalanság kerülésével, a kognitív rigiditással, a maga zárás iránti igénnyel vagy a rendszer igazolásával, azaz a status quo fenntartásával hozza összefüggésbe.

Ezzel egyidejűleg a liberális értékrend képviselőit sokkal nyitottabbnak, kognitív-szinten rugalmasabbnak és a rendszer kereteit lazábban kezelő egyéneknek írja le. Ugyanakkor néhány kutatás – egyben meta-szinten a tudományos világrend kereteit feszegetve – a magukat inkább liberálisnak vallók körében is kimutatott hasonló jelenségeket. Ennek fényében talán kijelenthetjük:

nem is különbözünk annyira egymástól.

Ha a saját világképünket szeretnénk fenntartani, akkor bizony a legtöbben elutasítjuk az azzal ellentétes tartalmakat, gondolkodásunk orientációtól függetlenül dogmatikus és elutasító is lehet. Gondoljunk csak a konzervatívok klímaváltozással kapcsolatos attitűdjei mellett a liberálisok génmanipulált élelmiszerekbe vetett bizalmára vagy az azonos neműek házasságának pártolásának kérdésére. Apropó párt, a politikailag valóban aktívnak mondható egyének jellemzően mereven el is utasítják a másik oldal véleményét, hitét, hiedelmeit, világ- és jövőképét.

Ezen felvetések motiválták Washburn és Skitka (2017) kutatását, akik arra voltak kíváncsiak, hogy valóban aszimmetrikus-e a viszony politikai orientáció és tudománytagadás közt, vagy éppen szimmetrikus, és mindkét szekértábor hívei elutasítják a policy-vel nem összeegyeztethető tartalmakat.

A kutatás során a kontrollcsoport mellett olyan csoportokat alakítottak ki, melyek a bevándorlással, a fegyverhasználattal, a klímaváltozással, az egészségügyi reformmal, az atomenergiával és az azonos neműek házasságával foglalkozó tanulmányok eredményeit olvasták.

Az eredmények alapján azt mondhatjuk, hogy mind a konzervatívok, mind a liberálisok abban motiváltak, hogy

a tudományos információkat a saját attitűdjeiknek megfelelően értelmezzék.

Sőt, mindkét csoport tagjai megkérdőjelezték a tudományos szavahihetőségét az olyan – egyébként helytálló – kutatásoknak, melyek nem egyeztek, azaz inkonzisztensek voltak világképükkel.

Habár nézeteinket nem tekinthetjük pusztán a politikai beállítódásunk által determináltnak, a politikai ideológiák információfeldolgozásra vagy konkrétan a tudomány elutasítására gyakorolt hatásának vizsgálata egy kiemelten fontos új területe lehet a megismerési folyamatok kutatásának és a politikai pszichológiának.