Rendhagyó sziget működik egy éve a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetben (OPAI). Az országban egyedülálló Addiktológiai Pszichoterápiás Részlegen a függőségek mellett a társuló pszichés problémákkal is foglalkoznak a komplex program keretein belül. A koronavírus-járvány után a részleg augusztustól újra fogadja a felépülni vágyókat.
Betti tizenegy éves korában kezdett nyugtatókat szedni, két évvel később már rendszeresen ivott alkoholt, aztán tizenhat évesen az illegális szerek is megjelentek az életében. Droghasználata mellett depresszióval is küzdött, gyerekkorából pedig több traumatikus eseményt őrzött. „22 évesen eljutottam odáig, hogy már képtelen voltam tovább létezni. Hetente pszichiátrián kötöttem ki, és belekerültem egy olyan spirálba, amiből képtelen voltam kiszállni. A végén már eljutottam odáig, hogy napi 10-15 gramm herbál mellett altatót és nyugtatót szedtem, de már sem aludni, sem enni nem tudtam. Ekkor kértem segítséget.”
Betti több mint 10 hónapja absztinens, felépülő függőkkel lakik egy félutas házban és rendszeresen jár önsegítő közösségbe. Felépülési útját a Nyírő Gyula OPAI Addiktológiai Osztály részeként működő Addiktológiai Pszichoterápiás Részlegen kezdte, ahol azok a kettős diagnózisú kliensek jutnak pszichoterápiás segítséghez, akiknél a szerhasználati probléma vagy viselkedéses függőség mellett más, pszichés eredetű zavar is fennáll, például szorongás, depresszió vagy valamilyen személyiségzavar. A részleg indulása komoly hiányt pótolt, korábban ugyanis nem létezett olyan pszichoterápiás kezelést ajánló rendszer hazánkban, ahol a függőségből felépülő klienseket fogadták volna és a hosszabb rehabilitációt ajánló intézmények is csak kevéssé fókuszálnak a pszichoterápiát igénylő lélektani elakadásokra.
„Közel 15 éve dolgozom addiktológiai zavarokban érintett kliensekkel. Terápiás kapcsolatok és kutatási tapasztalatok alapján arra jutottam az évek során, hogy
sok esetben nem elég kizárólag a szerhasználattal foglalkozni egy addiktológiai kezelés során.
Olykor elkerülhetetlen, hogy foglalkozzunk a probléma gyökerével, a lélektani hátterével, vagyis azzal, ami miatt eredetileg elkezdett szert használni az érintett” – mesél az ötlet eredetéről Dr. Farkas Judit klinikai szakpszichológus, a részleg vezetője. Gyakran találkozik azzal, hogy az alkoholfogyasztás, a gyógyszerszedés vagy az illegális drogok használata összekapcsolódik a pszichés problémák elfedésével, és a függő egyfajta öngyógyítási kísérletként nyúl választott szeréhez vagy annak segítségével próbálja szabályozni saját érzelmeit.
Közösségben az erő
Ennek megfelelően a részlegen igen komplex programot építettek fel, amely úttörő jelleggel ötvözi az addiktológiai terápiás programot a pszichoterápiás elemekkel. Amellett, hogy sokat foglalkoznak a függőséggel például pszichoedukáció keretében, a szerhasználatnak megágyazó állapotokat is feltárják, így a családi csoporton például külön szerepet kapnak a kliensek otthonról hozott családi mintái, sémái és emlékei, és azokkal a traumatikus élményekkel is dolgoznak, amelyek a szermentesség elérését nagyban akadályozó, komoly problémákat okoznak a klienseknek. Ez szakmailag is komoly kihívást jelent a stábnak, hiszen ezek a sérülések fokozottan nehezítik a terápiás kapcsolat megszilárdulását és pár hetes józanság mellett különösen nehéz a bizalom kialakítása.
Az újonnan érkezők kezdeti nehézségeken való túllendülését nagyban támogatják a már bent lévő felépülők. „Olyan emberek vettek körül, akik megértettek, és ugyanazzal a problémával küzdöttek, mint én. Fél szavakból is megértettük és támogattuk egymást – szinte úgy éreztem, kaptam egy családot. Nem voltam egyedül a problémáimmal és a fájdalommal, ezek nagyon fontos alapkövek voltak számomra a felépülésben” – meséli Betti. Társa, Lilla eleinte kifejezetten tartott attól, hogy a program során idegenekkel lakik majd, ám
a terápia végére olyan új kapcsolatokra tett szert, amelyek önmagukban is értékesek, de a józanság megtartásában is nagyon fontosak számára.
A kis, 12 ágyas részlegen óriási szerepet játszik a közösség. Nagy hangsúlyt kapnak a közösségért vállalható feladatok, a másik segítése és visszajelzések adása, valamint egy bizalmi légkör megteremtése, ami akár a terápiás teret elhagyva is segítséget nyújthat a klienseknek az egymáshoz való kapcsolódásban. „Szerhasználati szempontból nagyon eltérő jellemzőkkel érkeztek eddig hozzánk kliensek, de az egyéni élettörténetek, szerhasználati mintázatok, tünetek és kórképek ellenére gond nélkül tudtak egymáshoz kapcsolódni, mert a felépülés iránti vágy és a sorsközösség mindig azonos” – mutat rá a részlegvezető.
A részlegen a fő elméleti és gondolkodási keretet a kognitív viselkedésterápia adja, de terápiás eszköztár keretében elkalandoznak a családterápia vagy a művészetterápia felé is, és vannak készségfejlesztő kommunikációs, valamint trauma- és veszteség-feldolgozó csoportok is. Bár hetente egyszer van lehetőség egyéni terápiára, Dr. Farkas Judit hangsúlyozza, hogy a csoport mindig fontos elemét jelenti az addiktológiai zavarokból való felépülésnek:
„Az egymáshoz való kapcsolódást, az érzések felvállalását és megfogalmazásának képességét sok esetben újra kell éleszteniük magukban klienseinknek, mivel a szerhasználat pont abban segítette őket, hogy ezeket elnyomják”.
Nagy hangsúlyt fektetnek a hozzátartozók bevonására is, ezért családterápiás konzultációkat is tartanak igény esetén.
Új eszközök, új lehetőségek
A motiváció nélkülözhetetlen eleme a sikeres terápiának – igaz, kezdetben sokan hadilábon állnak ezzel, és gyakran a hozzátartozók által felajánlott ultimátum hozza be őket a terápiába. Ugyanakkor Dr. Farkas Judit azt tapasztalja, hogy a külső nyomás hamar belső motivációvá érik a részlegen, majd a felépülési munka során oda is eljutnak a kliensek, hogy saját célokat fogalmazzanak meg.
A terápiát elvégzett egykori páciensek számos területen számolnak be változásról.
Absztinenciájuk megőrzése mellett mernek előre tervezni és felelősséget vállalni, mélyül önismeretük és az érzelmileg megterhelő szituációkban jobban helytállnak. „Ha olyan konfliktusba vagy felkavaró helyzetbe kerülök, ami régen szerhasználatba torkollott, igyekszem hátralépni a szituációból, ezzel időt adva magamnak a gondolkodásra és a válaszreakciómra. Van már más megoldásom, mint a szerhasználat” – mondja a részleget alkoholproblémái és pánikbetegsége miatt felkereső Nina. A kliensek többsége önmaguk elfogadásában is óriási utat tesz meg a terápián. „Megértettem, hogy nem én vagyok hibásan működő szerkezet, hanem nagy szerepe volt a családomnak, illetve más külső tényezőnek, hogy gyógyszert szedtem, és ez segített abban, hogy jobban elfogadjam magam. Realizáltam, hogy ember vagyok. Nem tökéletes, de ember, aki szerethető” – fogalmaz Eszter.
Az Addiktológiai Pszichoterápiás Részleg szeptemberben ünnepli egyéves fennállását. Ezalatt az egy év alatt folyamatosan fejlesztették a programot, például a szociális munkásoknak köszönhetően már olyan életvezetési és szociális elakadásokra is tudnak fókuszálni, melyekre eleinte pszichoterápiás teamként nem voltak felkészülve, tavasszal pedig a terápia lezárását követő online józanságmegtartó csoportot indítottak az esetleges visszaesések megelőzésére. Dr. Farkas Judit szerint az egykori kliensek józan napjainak száma önmagában is jó visszacsatolás a részleg működéséről, ám a szubjektív visszajelzések hasonlóan fontosak számára. „Leginkább annak tudok örülni, amikor egy rég nem látott kliens ír egy rövid üzenetet vagy ellátogat a részlegre, és elmondja hogyan vitte tovább a felépülését, kivel tartja esetleg azóta is a kapcsolatot – ezek azok a pillanatok, amikor olyan érzésem van, hogy egy nagy támogató családot hoztunk létre”.
***
A Mindset Pszichológia együttműködést indít a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet Addiktológiai Osztályával. Ha addiktológiai jellegű problémával küzdesz Te vagy a szeretted, vedd fel velünk a kapcsolatot az info@opai-addikt.hu e-mail címen, és mi gondoskodunk a megfelelő szakember megtalálásáról.
