A magyar költészet az egyik legcsodálatosabb kincsesbánya, melyben olyan darabokra lelhetünk, amik végigkísérnek és segítenek minket az életünkön, vagy olykor egy-egy életszakaszunkon is. Verset olvasni egy különös lélekállapot, ami elindíthat minket az önismeret rögös útján, megtaníthat minket önmagunk vagy mások megértésére, vagy szimplán segít megérteni, mit is érzünk pontosan. Miként pengeti meg egy szép vers a lelkünk húrjait? Olvassunk a sorok között!
„Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése” – írja Weöres Sándor A teljesség felé című kötetének Az ős tudás című versében. Mire is gondolt a költő?, merülhet fel a kérdés középiskolai vagy felsőfokú tanulmányainkból. Azonban jelenleg nem a verselemzés mikéntjeit boncolgatnánk, hanem főként azt, mit érzünk mi, amikor verset olvasunk. Milyen pozitív hatással lehet az életükre, ha beengedjük a költészetet a mindennapjainkba?
Mit él át az agyunk?
Először is, több kutatás is foglalkozik a versek agyi hatásaival, és érdekes módon kiderült, hogy az agyunk hasonlóan dolgozza fel a költészetet, mint a zenét. Mindkét művészeti forma az agyunk jobb agyféltekéjére hat, ahol jutalmazó központunk is elhelyezkedik, és az érzelmek feldolgozása megtörténik. Így amikor zenét hallgattunk vagy verset olvasunk/hallunk, nő az arousal-szintünk és egy felfokozottabb érzelmi állapotba kerülünk. Tehát olyan módon stimulálja az agyunkat, mint amikor megveszünk egy ínycsiklandozó jégkrémet, és várjuk, hogy megízlelhessük, végeredményben ösztönözve minket arra, hogy később ismét ehhez a tevékenységhez folyamodjunk.
Emellett a költészet a szavak hangzásának és jelentésének határait feszegeti, az az szinte mindenféle formájában felhasznál egy-egy szót a nyelvünk lehetőségeinek határait feszegetve. Ezeknek az akrobatikus nyelvi fortélyoknak a feldolgozásához az agyi funkcióink legmagasabb szintjét kell használnunk, ami összességében elősegíti a kognitív funkcióink egészségét. Ami talán a legizgalmasabb kutatási eredmények közé tartozik, hogy az álmodozáshoz kapcsolható agyi részek is aktiválódnak a versolvasással kapcsolatban, ami egyfajta tudományos bizonyíték a költészet önreflexiónkra és introspekciós képességünkre tett hatásáról.
Ha jobban belegondolunk, alapvetően mindannyian vonzódunk a poétikus irományokhoz, még azok is, akik el sem tudják képzelni a rendszeres versolvasást. Szeretünk egy szép idézettel ellátott képeslapot adni egy jeles alkalomkor, szerelmes versrészlettel megörvendeztetni kedvesünket, rövid verssel köszönteni ismerőseinket karácsony alkalmával, vagy egy odaillő darabbal búcsúzni egy szerettünktől. Mindezek alapján nem is véletlen ez a sokszor rejtett vonzalom.
Megértő társ
A versek egyik legcsodálatosabb ajándéka talán a költészet sajátos nyelvében keresendő. A remek költői eszközök, a metaforától kezdve, a megszemélyesítésen át a szinesztéziáig segít minket átélni azt a hangulatot, érzést és eseményt, amit a vers bennünk kelt. Olykor könnyebb elfogadni nehéz életeseményeket és átélt érzelmeket egy vers segítségével. Könnyítheti gyászunkat, nehéz szakításunkat, életciklus-váltásunkat, vagy olykor csak egy nehéz napot, de segíthet mélyebben megélni örömteli pillanatokat, a szerelmet, egy gyermek születését vagy csupán egy napsütéses délután boldogságát. A vers egy olyan társ lehet számunkra, ami segíti a feldolgozást, mélyebben rögzíthet bennünk egy pillanatot, azáltal, hogy emlékeinket kedvenc versünkbe zárjuk.
Az empátia fejlesztése
Lehet, hogy nem is gondolnánk, de a versolvasás segít minket empatikusabbá válni. Egy költő számára a verselés sokszor saját érzéseinek, élethelyzetének, nehézségeinek vagy örömeinek a kifejezése. Így az olvasás során tulajdonképpen mások érzéseivel szembesülünk és azokat próbáljuk átélni, ezáltal azt is mondhatjuk, hogy a költészet elismerése kissé hasonlít az empátiához. Elképzelhetjük és átélhetjük, hogyan is érez a másik, ami által összességében közelebb kerülünk ehhez a személyhez. Személyes kapcsolatainkban nélkülözhetetlen az empátia, az a beleérzőképesség, ami által mások lelkiállapotát átérezzük, mindebben pedig segíthet a rendszeres versolvasás.
Legtöbbször nem is gondolnánk, mennyire egyszerű eszközökkel indulhatunk el a fejlődés útján, vagy csak egyszerűen csökkenthetjük a mindennapi stresszt. A versolvasás pedig mindenki számára elérhető, akár nyomatott formában szerezzük be kedvenc költőink köteteit, akár az interneten olvassuk eddig ismeretlen írók darabjait, a hatás sosem marad el.
Olvass minden nap egy verset! Naponta két perc versolvasás olykor felbecsülhetetlen ajándékot rejthet magában, ami akár egy életre is szólhat.
