„Nincs házasság kanálcsörgés nélkül” – tartja a mondás. De vajon tényleg lehetetlen-e a veszekedés nélküli közeli kapcsolat – legyen szó akár párkapcsolatról, akár szülő-gyerek viszonyról vagy barátságról? Sokan rossz példát hozunk otthonról, de a hatékony konfliktuskezelés tanulható.
Az én-üzenet nevű módszert Thomas Gordon eredetileg pedagógusok, szülők számára fejlesztette ki. Ám kiválóan alkalmazható felnőttek közti konfliktusok kezelésére is. Segítségével elérhető, hogy a vitás kérdés megoldásával még szorosabbra fűzhessük a kapcsolatainkat.
Ha egy kapcsolatban zavar minket a másik viselkedése, hajlamosak vagyunk ezt úgynevezett „te-üzenetekkel” megfogalmazni. „Te sosem viszed le a szemetet!” „Téged csak a munkád érdekel!” Az ilyen kijelentések nem segítik a konfliktus megoldását. Mivel minősítik a fogadó felet, jó eséllyel tagadást és ellenállást váltanak ki. Ezen kívül gyakran úgy fogalmazzuk meg őket, hogy lezárják a további kommunikáció útját – ezért az ilyen üzeneteket „közléssorompóknak” nevezik.
Közléssorompó lehet az ítélkező, parancsoló, kioktató megnyilvánulásokból, de a jó szándékú tanácsadásból, elemezgetésekből is, hiszen ezek sem segítik elő, hogy a másik fél a probléma megoldására törekedjen. Akaratlanul is a saját felsőbbrendűségünk üzenetét közvetítik. Természetesen közléssorompó a gúnyolódás, illetve a téma elterelése, megkerülése is.
Ezzel szemben az „én-üzenetek” segítenek a probléma kezelésében. Arról szólnak, ahogy a kérdező érzi magát egy adott viselkedéssel kapcsolatban, mégpedig a másik fél minősítése nélkül. A fenti példa átfogalmazva én-üzenetté például így nézhet ki: „Rosszul esik, hogy sok időt töltesz a munkáddal, mert nagyon hiányzol.” Az én-üzenetekben a saját érzéseidről beszélsz. Ennek megvan az az előnye, hogy a partner nem zárhatja le a kommunikációt tagadással („Nem igaz, nem is érzel így!” … ), és nincs is támadó, sértő élük, ami ellenállást, hatalmi játszmákat váltana ki. Én-üzenetekkel úgy fejezheted ki világosan igényeidet, hogy közben a másik felet is együttműködésre készteted.
A hatékony én-üzenetek három elemet tartalmaznak:
(1) A közlő érzelmei: mindennemű minősítés és vádaskodás nélkül megfogalmazva, saját magadról beszélve
(2) A figyelem fókuszában álló viselkedés, történés: fontos, hogy tárgyszerűen, egyértelműen legyen megfogalmazva. Kerüld a „mindig” illetve „soha” szavakat. Az adott problémáról beszélj, ne általánosságban.
(3) Indoklás: tedd világossá, miért fontos számodra erről beszélni, miért érzed azt, amit. továbbra is kerüld a vádaskodást!
Hogy néz ki ez a gyakorlatban?
Íme két hétköznapi példa:
„Aggódom (1), amikor későn érsz haza (2), mert azt hiszem, hogy valami bajod történt (3).”
„Nagyon megijeszt (1), hogy elköltöttél erre húszezer forintot (2), mert félek, hogy nem fogunk kijönni hónap végén (3).”
Vedd észre, hogy az én-üzenetek célja nem a tények közlése. Sokkal inkább az, hogy tudasd a másikkal:
Te hogy érzel a tényekkel kapcsolatban,
s hogy a konfliktus megoldására késztető kommunikációt kezdeményezz. Ez persze a hatalmi pozícióra való törekvés feladásával jár. Az így kezdeményezett vita/beszélgetés eredménye nem az lesz, hogy „lenyomod” a másikat és neked lesz igazad, hanem egy win-win (győztes-győztes) megoldás.
Az én-üzenetek használata amellett, hogy a kapcsolataid minőségét is javítja, önismeretedet is fejlesztheti. Hiszen ha meg akarod fogalmazni érzéseidet egy helyzettel, viselkedéssel kapcsolatban, tisztába kell kerülnöd saját magaddal is. Talán eleinte nehéznek érzed majd a használatukat, ám ha tudatosan törekszel rá, egy idő utána a módszer automatikussá, kapcsolataid pedig egyre jobbá válnak.
