Egy nehéz élethelyzet vagy krízisállapot amellett, hogy erőforrásaink mihamarabbi mozgósítását kívánja meg, kedvező változásokat indíthat el az életünkben. Cikkünkben a poszttraumás növekedés jellemzőit járjuk körbe.

A poszttraumás növekedés (angolul: posttraumatic growth) egy olyan pozitív változás, amely a traumát átélő személyeknél figyelhető meg. A trauma lehetőséget kínál a személyes növekedésre, illetve arra, hogy a korábbi működésmódunkat túlszárnyalva magasabb fejlődési szinten folytassuk az életünket.  De miként lesz a „veszteségből nyereség, a vereségből győzelem"?

Amikor egy megrázó esemény történik velünk, felborulhat az addigi jól megszokott életvitelünk és gondolkodásmódunk. A trauma fellazítja a személyiségstruktúrát, ez azonban pozitívum is lehet, mivel teret enged arra, hogy valami új, a korábbinál jobb vegye kezdetét. A veszteség feldolgozását természetesen nehéz érzelmek terhelik, és a szenvedés elkerülhetetlen, de erőt adhat a felismerés, hogy a megdolgozása által képessé válhatunk magasabb szinten működni, és jobban funkcionálni a mindennapokban. 

Richard G. Tedeschi és Lawrence G. Calhoun 1996-ban publikált tanulmányukban a következőképp definiálták a poszttraumás növekedést:

„olyan pozitív változás megtapasztalása, amely a nagyfokú kihívást jelentő életválsággal való küzdelem eredményeként alakul ki”

Ha egy stresszkeltő eseménnyel kell szembenéznünk, az életünk szinte minden területére hatással lesz. Az, hogy milyen jellegű személyiségfejlődés megy végbe, egyénfüggő, ezen felül környezetünk, illetve a trauma jellege is hatással van rá. Az eddigi kutatások alapján az alábbi területek rajzolódtak ki, amelyek a változásban különösen érintettek:

Az élet tisztelete és a prioritások átalakulása. A trauma lehetőséget ad a fontossági sorrend újragondolására. Sok traumát átélő arról számol be, hogy a feldolgozás folyamata alatt jobban megtanulta értékelni az élet apró örömeit, és elkezdte tisztelni az életet. Ha veszteség jellegű traumáról van szó, például gyászról, érdemes egy idő után a múlt helyett a jelen felé orientálódni, mivel ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az érintett személy észrevegye és jobban értékelje az élet apró szépségeit, például egy naplementét, az eső utáni szivárványt, vagy a reggeli madárszót.

A poszttraumás növekedés részeként jobban megtanuljuk értékelni az élet apró örömeit, és jobban odafigyelünk rájuk a mindennapokban.

Szeretettelibb interperszonális kapcsolatok. A krízis következtében jellemzően felértékelődnek a személyes kapcsolatok. Az élet végességének felismerése arra ébreszthet rá, hogy mennyire fontos megosztanunk másokkal az élményeinket, és milyen felemelő érzés lehet mások támogatása. A felismerésnek köszönhetően a traumát átélő személyek gyakran arra az elhatározásra jutnak, hogy felépülésük után több időt és energiát fognak belefektetni kapcsolataik ápolásába. Az is megfigyelhető, hogy a traumát átélőknél megemelkedik a mások iránt érzett empátia, ez pedig szintén támogatja a kapcsolatok intimebbé válását.

Önmagunk észlelésének megváltozása. Amikor szembesülünk azzal, hogy velünk is történhetnek rossz dolgok, felborul az addigi világképünk, amelynek magvát az jelentette, hogy biztonságban vagyunk, és mi kontrolláljuk az életünket. Ennek következtében sérülékenynek érezhetjük magunkat. Emellett azonban erőteljesen megjelenhet a személyes erő érzése is, amelyet az a gondolat táplál, hogy ha ezt a pillanatnyilag rendkívül nehéznek tűnő helyzetet sikerül valamiképp megoldanunk, akkor később bármin képesek leszünk átlendülni. A krízishelyzettel való megküzdés pozitív hozadéka, hogy megtapasztalhatjuk, elég erősek voltunk, ezáltal pedig elégedettebbek leszünk önmagunkkal, és megnőhet az önbizalmunk.

Életút-lehetőségeink kibővülése. A trauma átélése arra sarkall, hogy átgondoljuk céljainkat, és mérlegeljük, mi az, amiért érdemes tovább küzdeni, és mi az, amiről jobb lemondani. Egyesek a trauma hatására szakmát váltanak, és ennek köszönhetően találják meg igazi hivatásukat. Gyakran előfordul az is, hogy az érintettek önkéntes munkába kezdenek.

Életszemlélet, spiritualitáshoz való viszony megváltozása. A traumatikus esemény alapjaiban rengeti meg az egyén életről való elképzelését. Emiatt intenzíven foglalkoztatni kezdik azok az egzisztenciális kérdések, mint hogy „mi az élet értelme?”, vagy hogy „mi a küldetésem?”. Gyakori, hogy a trauma következtében az érintettek elkezdenek nyitni a vallás és a spiritualitás felé, valamint felerősödik a transzcendensben való hitük.

A traumatikus életesemény ráébreszthet arra, hogy mi az, ami igazán fontos számunkra, ám eddig kevés figyelmet kapott.

Az egészség felértékelődése. Ha a trauma hátterében egy komoly testi betegség áll, jelentősen megváltozhat a személy egészségről alkotott képe. Lehet, hogy korábban is tisztában volt azzal, hogy a dohányzás káros, és érezte, hogy le kéne szokni róla, vagy hogy többet kellene sportolnia, ám nem volt elég motivációja ahhoz, hogy tényleg változtasson. A testi sérülékenységgel való szembesülés löketet adhat ahhoz, hogy a korábban felismert egészségkárosító magatartásokon módosítsunk.

A fent említetteken kívül változások történhetnek természetesen az élet egyéb területein is, például anyagi téren, ha a munkahelyének elvesztése következtében az egyén elég motiválttá válik arra, hogy szakmát váltson, és abban sikeresebb tud lenni. A trauma hatására fokozódhat az önismeret is, mivel az érintett reálisabban látja magát, valamint szembesül a gyengeségeivel és az erősségeivel.

A poszttraumatikus növekedés hátterében alapvetően három tényező játszik közre. Először is annak a személyes erőnek a megtapasztalása, amelyet a krízisen keresztüljutó személy megél. Másodszor az egzisztenciális témák átgondolása, amely többek között az élet értékességének és múlandóságának tiszteletben tartását foglalja magában. Végül, de nem utolsó sorban pedig egyfajta pszichológiai átalakulás is szükséges a traumából való növekedéshez, ami a korábbi, enyhén torzított világkép újraalkotását jelenti. Ez utóbbinak köszönhetően az egyén realisztikusabban látja önmagát, életútját és a jövőjét.

A traumatikus eseménnyel való pozitív megküzdés egyfajta pszichológiai rugalmasságot, immunitást nyújt azok számára, akik azt átélik. Ennek köszönhetően könnyebben tudják majd átvészelni a későbbi, hasonlóan megterhelő eseményeket. A traumák átélése az újfajta megküzdési stratégiák, és az életszemlélet megváltozása által segíthet bennünket abban, hogy a jövőben bekövetkező váratlan helyzeteket felkészültebben kezeljük.


Felhasznált irodalom:

Tanyi, Zs. (2015). A trauma pozitív hozadéka: A poszttraumás növekedés. In: Kuritárné Szabó Ildikó, Tisljár-Szabó Eszter (szerk). (2015). Úgy szerettem volna, ha nem bántottak volna. Oriold és társai.

Oláh, G. (2011). Diagnózis után. Saxum Kiadó.

Tedeschi, R. G, & Calhoun, L.G. (1996). The Posttraumatic Growth Inventory: Measuring the positive legacy of trauma. Journal of Traumatic Stress, 9(3), 455-471.

Almási, K., Bagdy, E., Böjte, Cs. & Szendi, G. (2013). Veszteségből nyereség, vereségből győzelem – A lelki megküzdés útjai. Kulcslyuk Kiadó.