Vezetek, tehát főnök vagyok?! – Avagy a vezetői viselkedés és a társas identitás kapcsolata

A vezetői viselkedésről hagyományosan mint egy zéróösszegű játékról gondolkodtunk, melynek költsége egyaránt terheli a vezetőt és követőit. Újabb kutatások szerint azonban a vezetés a társadalmi identitáson és a személyiségtudaton alapuló kollektív, társadalmi, szociális működésnek egy eszköze, mely során a vezetők és követőik egyenrangú partnerek. A jó vezetést meghatározó fő kérdés, hogy milyen kapcsolat van a vezetők és a követők között? Cikkünkből kiderül!  

A vezetés nem csupán vezetőkből és követőkből – mint önálló, egymástól elkülönült, de együtt kezelt entitásokból – áll. A köztük lévő kapcsolat és az egyazon társas csoporthoz való tartozás az, ami kialakítja a vezetői pozíciót. Ez az alapgondolata a társas identitás elméletét alkalmazó vezetés koncepciójának.

Reicher, Haslam és Hopkins (2005) vizsgálata szerint a pozitív kimenetelű vezetés 3 pilléren nyugszik:

• függ a szervezetben meglévő társadalmi identitás mértékétől,
• fontos, hogy a vezetők ne pusztán passzív szemlélők legyenek, hanem aktívan vegyenek részt, és időről időre definiálják újra mind saját, mind alkalmazottaik identitását,
• a vezetői kreativitásnak nemcsak a kommunikációs készségek alkalmazására és ötletek kidolgozására kell korlátozódnia, hanem ki kell terjednie új struktúrák kialakítására is, amelyek alkalmasak az ötletek további fejlesztésére is.

A társas identitás fogalma segít megérteni, hogy a csoporton belüli változás bizonyos formái miért és hogyan jelennek meg a hatékony működés elérésnek érdekében. Ez a változás nemcsak mások megértését foglalja magába, hanem a szociális világnak és környezetnek a megértését is. Ugyanis a

vezetőt és követőit összeköti az egyazon szociális kategóriába való tartozás.

A vezetők függnek a követőiktől – csakúgy, ahogyan a követőik is a vezetőktől. Mivel ők azok, akik szociális erőt, így stabilitást nyújtanak. Továbbá specifikus terveket dolgoznak ki, melyeket igyekeznek a vezetővel együtt, közös munkával megvalósítani. Ebben a kontextusban értelmezhető a Turner-féle self-kategorizációs elmélet (Turner, 1982) is, mely szerint az emberben kialakuló csoporttagság érzete olyan kognitív folyamatok eredménye, melyek során az ember önmagát egy bizonyos csoport tagjaként értelmezi. Ezzel együtt jár a self-sztereotipizálás folyamata, mely akkor alakul ki, ha a személy már azonosult a csoporttal. Ekkor az emberek igyekeznek minél előbb feltérképezni a csoportjukhoz kapcsolódó normákat, elvárásokat és azoknak megfelelni.

A cikk a korábban a BBC tévécsatornán futó „The Experiment” (Haslam és Reicher, 2002) című sorozaton keresztül szemlélteti a vezetés és társas identitás kapcsolatát (Reicher és Haslam, 2006. The BBC Prison Study). A kísérletben 15 véletlenszerűen kiválasztott férfi vett részt, akik sorsolás következtében vagy foglyokként vagy őrökként szerepeltek tovább a tévés dokumentum-reality által kreált börtön szituációban 8 napon keresztül.

A kísérlet célja az volt, hogy megvizsgálják, miként hat az emberek viselkedésére a hatalom egyenlőtlen eloszlása, mikor fogadják el helyzetüket és mikor szállnak szembe a vezetéssel. A kísérlet tökéletes példája a társas identitás vizsgálatának: az „őrök” nemcsak eljátszották a felvett szerepüket, de internalizálták is, azaz beépítették a személyiségükbe, azonosultak vele. Mindez nem jöhetett volna létre a „foglyok” nélkül, akik pedig ugyanezt tették a rájuk kiosztott szereppel: automatikusan alárendelődtek az őröknek. Létrejött a kísérletben résztvevők 2 csoportja, de már társas identitással rendelkező csoportnak nevezhetjük őket, ahol a csoport tagjai ugyanazon céllal rendelkeznek, melyet kollektív önmegvalósítás útján kívánnak elérni. A börtönkísérlet eredményeként azt találták, hogy az emberek csak

akkor szállnak szembe az őket elnyomó zsarnoksággal, ha azonosultak a csoporttal

és kijelölték annak vezetőjét. A vezető pedig olyan autoriter vezetői stílussal és személyiséggel kell rendelkezzen, akire a probléma megoldójaként felnéz a csoport többi tagjai, akitől várják a megoldást, és akinek így identitásával azonosulhatnak. A sorozat mindössze 5 epizódot élt meg, de a szereplők bármikor kiléphettek a show-ból.

A szerzők két lényeges eredményre világítanak rá:

• a sikeres vezetés érdekében szükséges lehet a vezetőknek kategória-definíciókat alkalmazni, azonban pusztán a társas hatalom nem elegendő a társas átformáláshoz,
• a vezetők maguk is csak akkor lehetnek sikeresek, ha lehetővé teszik a követőik számára a közös munkát, együttműködést, ezáltal biztosítva a sikerüket. A sikeres működés alapja pedig a kölcsönösség biztosítása vica versa.

A cikk szerzői szerint a kiemelkedően rossz vezető olyan, aki magát a saját csoportjának egyedülálló tagjaként kezeli, kihasználva felsőbbrendűségét és szavának súlyát. Az efféle viselkedés odáig fajulhat, hogy minden, amit a vezető mond vagy tesz, eggyé válik a követőiből álló csoport identitásával, ami azt eredményezi, hogy nem lehet ellenkezni, különben bárki, aki szembeszáll a vezetővel, már az egész csoporttal száll szembe. Míg a hatékony vezetés titka, hogy a vezető kivetít egy jövőképet, ajánl egy lehetőséget, társadalmi erőt kovácsol a csoporton belül és irányítja azt a megvalósulás felé.