„Visszacsinálnám” – a megbánás pszichológiája

„Mi lett volna, ha…” „bárcsak…” „ha tehetném, most másképp csinálnám...” Bennetek is kavarogtak már hasonló gondolatok? Ezzel egyikünk sincs egyedül, ilyen és ehhez hasonló érzések mentén merül fel bennünk a megbánás. Cikkünkben a megbánás pszichológiáját járjuk körbe.

Valószínű, hogy életünk során mindannyian éltünk már át megbánást, hogy valamit másképp kellett volna tennünk, valamit meg kellett volna lépnünk – vagy épp ellenkezőleg, nem kellett volna. Természetesen az, hogy mivel kapcsolatban és milyen mértékben éltük már át a megbánás olykor bénító béklyóját, számos körülménytől függ.  Ez egy olyan érzelmi – és egyúttal kognitív – állapot, amely utólag kedvezőtlennek ítélt döntéseink, tetteink vagy éppen tétlenségünk, és az ezzel kapcsolatos kimenetelek hatására, annak következményeként jelenik meg. A megbánás, mint érzelem a döntéseinkre is összetett hatással bír, olyan aspektusok mentén, mint a felelősségvállalás, az elkerülés vagy az alternatívák keresése. Ezáltal pedig a mindennapi életünket is befolyásolja.

Kiemelendő, hogy mind a megbánás előfeltételezése vagy anticipálása, mind annak átélése is viselkedésváltozással járhat.

Azaz, a megbánás már azelőtt befolyásolhatja tetteinket, mielőtt egyáltalán megélnénk vagy megtapasztalnánk magát a negatív  érzelmet. Hiszen nem egy adott vagy már megtörtént eseményt, hanem egy elképzelt, ideálisabb állapotot használunk viszonyítási alapul. Emellett, a megbánás egy olyan érzelmi állapot, amelyet mindannyian igyekszünk elkerülni. Ebből kifolyólag összefüggésben áll a kockázatkerüléssel is.

Megbánáselmélet(ek)

A megbánás konceptualizálására számos elmélet született. A döntéselmélet kontextusában vett megbánáselmélet Looms és Sugden (1987) nevéhez fűződik, amelyek többek között más döntéselméleti kérdésekkel is összefügg. A megbánáselmélet értelmében maga a megbánás averziót, azaz ellenérzést vált ki belőlünk, ebből kifolyólag igyekszünk kerülni a vele való szembesülést. Döntéshozatal során emiatt már jó előre számolunk a lehetséges végkifejletekkel, és igyekszünk olyan alternatívát választani, amely során a  leginkább elkerülhető. A később született elméletek időbeliségére és intenzitására helyezik a hangsúlyt – pontosabban, hogy a megbánás intenzitása az adott döntéshelyzet természetéből fakad, különös tekintettel a cselekvés és a tétlenség kérdésére.

Gilovich és Medvec (1995) elmélete szerint rövid távon a meglépett tetteink okoznak mélyebb megbánást, az idő előrehaladtával azonban hosszabb távon éppen a tétlenség vagy a cselekedet hiánya eredményezi a nagyobb mértékű megbánást. Az intenzitása emellett függhet az egyén személyes értékrendjének, elveinek érintettségétől, a szociális környezet, mint tényező szerepétől – vagyis, hogy interperszonális, azaz személyközi kontextusban merült fel az adott döntés, továbbá magától a döntés igazságosságától is. Az úgynevezett elővételezett megbánás értelmében egy adott döntéshozatalunkat már befolyásolhatja az esetleges negatív végkimenetellel kapcsolatos, előre bejósolt megbánásunk. Azaz, egy adott kimenetel esetleges negatív következményeit már előre számításba vesszük, amely egyúttal kockázatkerülő magatartást is eredményez. Minél kockázatosabbnak ítélünk meg egy döntést, annál nagyobb mértékben vesszük számításba a megbánást, mint esetleges jövőbeli következményt is. Emellett persze számos más tényező is közrejátszik abban ahogyan a megbánás, mint érzelem felmerül bennünk, mely további kellemetlen érzésekkel is társul. Ezen negatív érzelmek közé tartozik a szomorúság, a düh, a tehetetlenség, a csalódottság vagy a veszteségérzet.

Értelem vagy érzelem?

Figyelemreméltó szempont, hogy a megbánás mind pozitív, mind negatív irányban is hatással lehet döntéshozatalunkra és viselkedésünkre. Míg egy részről facilitatív módon segíthet irányítani gondolatainkat és viselkedésünket, addig egyúttal a döntéshozatalok elkerülését is eredményezheti. A megbánás ezen hatása annak két különböző komponenséből származhat: az affektív, azaz érzelmi negatív hatásokból és a helyzet kognitív kiértékeléséből. A megbánás tehát érzelmi mivolta mellett egyformán kognitív állapot is egyben, e két komponensből összetevődve, így mind érzelmi, mind gondolati síkon megjelenik.

A megbánás hatása, funkciói

A megbánás természetesen mind mentális, mind fizikai jóllétünkre is hatással van. Az ezzel járó negatív érzelmek gyakran eredményezhetnek önostorozást vagy hasztalan rágódást, amely negatív irányba terelheti mentális jóllétünket. Érdemes azonban a megbánás facilitatív mivoltára is figyelmet fordítani. Ugyanis olyan válaszreakciókat és feltételeket válthat ki, amely erőforrásaink mozgósítását segítheti elő, emellett új perspektívákat is biztosíthat számunkra. Egyrészt, a hatására gyakran tanulhatunk egy adott helyzet már elképzelt alternatív kimeneteléből. Vagyis, a számunkra kedvezőtlen végkimenetel kapcsán hajlamosak vagyunk elképzelni egy ideálisabb alternatívát, melynek kapcsán hatékonyabban leszünk képesek mérlegelni további lehetőségeinket is. Habár a megbánt döntés vagy esemény kimenetelén már nem feltétlenül tudunk változtatni, a kialakult helyzet optimalizálására azonban több cselekvési lehetőséget is képesek lehetünk felsorakoztatni. A megbánás emellett magával hordozza a felelősségvállalás és az elhatározás jelenségeit, ez pedig hatással lehet az alternatív lehetőség, mint cél elérésének kivitelezésére is, tehát célorientáltságot is előidézhet.

Ha már megbántuk…

Elsődlegesen az elismerés és az elfogadás előtérbe helyezése segíthet, hogy hamarabb szabaduljunk a megbánás és annak során felmerült negatív érzelmi hullámtól. Ha elnézőbb, empatikusabb hozzáállással fordulunk magunk felé, az segíthet, hogy könnyebben bocsássuk meg a saját magunk által meghozott esetleges rossz döntéseket vagy a már meglépett, kedvezőtlen cselekedeteket. Próbáljuk meg úgy felfogni, hogy az adott helyzetben és körülmények mellett a legjobb tudásunk szerint cselekedtünk, melyet olykor számos más mögöttes tényező is terhelhet. Akkor és ott, valamilyen oknál fogva így találtunk a legmegfelelőbbnek, okunk volt arra, hogy úgy cselekedjünk, ahogyan tettük. Ez a hozzáállás nem ment fel minket a hibáink vagy hiányosságaink alól, pusztán rávilágít arra, hogy hibázni teljes mértékben emberi, ami mindannyiunkkal megtörténik. Vegyük számításba a lehetőségeinket – milyen módon tudnánk javítani a már kialakult helyzeten? Milyen további opcióink vannak a kialakult helyzet más szemszögből való megközelítésére? Jövő- és problémaorientált felfogásmóddal új perspektívák nyílhatnak meg előttünk, melyek nemcsak a jövőre nézve, de az adott negatív érzelmi állapotunkkal való megküzdésben is segíthetnek bennünket. Bízzunk tehát abban, hogy ez a negatív érzelem elfogadása is segíthet abban, hogy később ideálisabbra forduljanak körülményeink. A megbánásunk egy érzelem, a valóság pedig formálható.