Egy online rádiócsatornán Anna preferált zenei stílusának megfelelő dalokat hallgat. Hirtelen kap egy rossz hírt, ami elszomorítja. Ezt valamely közösségi hálón azon nyomban meg is osztja. A következő dal a sorban változik, ami megszólal, már a személyisége és az érzelemregulációs stratégiái mentén anticipálja, mire van szüksége ebben a helyzetben. A fenti példa Ferwerda és Schedl felvetése, mely a zene pszichés hatásmechanizmusain alapszik. Mik azok a tényezők, melyek alapján működhetne egy hasonló zeneajánló rendszer?
A zenét nagyon sokféle szituációban, sok mindenre használhatjuk. Ma már nem kötődik kimondottan helyszínhez vagy alkalomhoz a zenehallgatás, mindig, mindenhol elérhető. Chamorro-Premuzic és Furnham kutatása a zenehasználat négy csoportját különítette el: használhatjuk a zenehallgatást háttérként, használjuk közösségi tevékenységként, mint a koncerteken való részvétel. Használjuk ezen felül racionális-kognitív célokra is, ilyen például a jellemzően klasszikus vagy jazz-zene kedvelőinek zeneelemzési szándéka: a hangsúly nem az érzelmi bevonódáson, hanem például az adott zenész bravúrjainak megfigyelésén van, az intellektuális élményen. A legjellemzőbb azonban, ha a zenét érzelemregulációra használjuk.
Az érzelemreguláció az a képességünk, mellyel érzelmeinket szabályozzuk.
Parkinson és Totterdell 162 különböző stratégiát talált érzelmeink szabályozására, a zenehallgatás a második leggyakoribb ezek közül, mivel képes változtatni, csillapítani vagy felnagyítani egy érzést, esetleg másra cserélni.
A leghasznosabb kognitív érzelemszabályozó viselkedés az átkeretezés, mellyel egy adott szituációt képesek vagyunk érzelmeinkhez hűen megélni, úgy, hogy a társadalmi konvenciókat sem rúgjuk fel. A tömött buszon lábunkra lépőre például lehetünk dühösek is, ám ha a helyzetet újraértékelve úgy döntünk, nem szándékos figyelmetlenségnek lettünk áldozatai, könnyű a dühünket elengedni.
Talán nem meglepő módon személyiségünk nagyban befolyásolja, mire és milyen zenét használunk. Például akikre az extraverzió jellemző, szívesen hallgatják a zenét háttérként az unalmasabb tevékenységek végzése közben, mint a futás vagy takarítás. Ugyanakkor a nyitott személyiségek például szívesen használják a zenét kognitív célokra. Az érzelemreguláció hasonlóképpen kapcsolatban áll személyiségünkkel. Az érzelmileg kevésbé stabil személyek például aggodalmaikat általában szabadon megélik, növelik azokat. Az introvertált személyek pedig kevésbé hajlamosak arra, hogy örömüket erőfeszítés árán is fenntartsák.
Általában olyan zenék vannak ránk a legjobb hatással, melyek megfelelnek saját stílusunknak. Ez akkor is így van, ha alapvetően nem feltétlenül pozitív a társadalmi megítélése az adott zenei ágazatnak. A metál zenét kedvelők például sokszor agresszívnak vannak bélyegezve a zene erőteljessége miatt. Egy stresszkeltő szituáció után a metál rajongókat a metál zene nyugtatja meg leginkább, nem lesznek tőle feszültebbek, ellentétben a metál zenét nem kedvelő személyekkel.
Egy zenei stíluson belül is jellemzően olyan dalokat hallgatunk szívesen, mely saját érzelemszabályozó stratégiáinknak megfelel.
A fenti példában szereplő Anna például negatív érzéseit szereti minél erőteljesebben megélni, így a példa alapján szomorúbb dalok jelentik számára a típusához illő megoldást. Jelenleg a lejátszási listák másképp működnek: hasonló zeneszámok, előadók, zenei stílusok követik egymást aszerint, amit hallgatni szoktunk, így tehát nem reagálnak szükségleteinkre.
Láthatjuk tehát, hogy érzelemszabályozó stratégiáink és személyiségünk kapcsolatban van zeneválasztásunkkal. Ferwerda és Schedl ötlete alapján ezt a kapcsolatot lehetne felhasználni arra, hogy minél inkább testre szabottan, aktuális állapotunknak megfelelő zenéket „kapjunk”. Csupán az érzelemszabályozási technikáinkkal kapcsolatosan volna szükség ehhez többletadatra, mivel személyiségünket tekintően a mikroblogolásra használt virtuális terek elegendő információval szolgálnak. Bár meglepő, nem kevés kutatás születik arról, hogyan lehet a közösségi hálón való tevékenykedés alapján személyiségprofilt vázolni. Így tehát összeáll a kép: Anna érzelmileg instabil személyiség, aki érzelmeinek felerősítésére használja leginkább a zenét. Aktuális posztjaiból kiderül, hogy szomorú, így lejátszási listája ennek megfelelően cserélődik. És hogy ez mire is lehetne jó?
Érzelmeink kezelésének egy módja az elfojtás, elnyomás is. Ez bizonyos helyzetekben szükségszerű lehet, azonban ha ez a legjellemzőbb stratégiánk, annak sok negatív következménye van pszichés jóllétünkre nézve: élettel való elégedettségünk, önbizalmunk, optimizmusunk is csökken. Az érzelemszabályozás szerencsénkre tanulható, önismeretünk gyarapításával a zenében rejlő lehetőségeket is használhatjuk saját jóllétünk növelésére. Természetesen a leghasznosabb, ha nem az internetes követőprogramokra bízzuk saját jóllétünket, hanem ismerve önmagunkat, személyiségünk és érzelemszabályozási stratégiáink mentén tudjuk akár tudatosan megválasztani, mikor mire van szükségünk.
Felhasznált irodalom: Chamorro‐Premuzic, T., & Furnham, A. (2007). Personality and music: Can traits explain how people use music in everyday life?. British Journal of Psychology, 98(2), 175-185. Chin, T., & Rickard, N. S. (2014). Emotion regulation strategy mediates both positive and negative relationships between music uses and well-being. Psychology of Music, 42(5), 692-713. Ferwerda, B., & Schedl, M. (2014, July). Enhancing Music Recommender Systems with Personality Information and Emotional States: A Proposal. In Umap workshops. Sharman, L., & Dingle, G. A. (2015). Extreme metal music and anger processing. Frontiers in human neuroscience, 9, 272. Thoma, M. V., Ryf, S., Mohiyeddini, C., Ehlert, U., & Nater, U. M. (2012). Emotion regulation through listening to music in everyday situations. Cognition & emotion, 26(3), 550-560.
