A mindennapi tapasztalataink mellett egyre gyakrabban hallhatunk a zene pozitív hatásairól a tudományos fórumokon is. A zenehallgatás életformánk szerves része, a hétköznapi beszélgetésben gyakran tüntetik fel megoldásként is. "Zene be, világ ki", ez a jelszó. Mit mond erről a tudomány? Valóban segít számunkra a stresszel való megküzdéssel is, ahogyan a köztudatban él? És ha igen, hogyan? Ennek járunk most utána.

 

Kezdjük röviden azzal, hogy mi is a stressz pontosan!

A stressz a szervezet válasza valamilyen külső nehéz körülményre, stresszorra. A stresszreakció mind pszichés, mind testi szinten megjelenik. Két típusát különböztethetjük meg: az akut és a krónikus stresszt. Az akut stressz gyorsan megjelenik, valamilyen választ vált ki az emberből és gyorsan meg is szűnik. Ilyen például, amikor a forgalomban valaki hirtelen elénk vág és gyorsan kell reagálnunk, hogy elkerüljük a balesetet. Vagy ide tehető például a lámpaláz vagy a vizsgadrukk is. A terembe lépésnél kezdődik, hatással van a teljesítményünkre, majd a fellépés vagy vizsga végeztével megszűnik. A másik formája a krónikus stressz. Ez az állapot hosszan elhúzódik, egyfajta folyamatos készültségben tartja a szervezetet. Átélhetjük például elhúzódó munkahelyi vagy kapcsolati problémák során.

A stressz az, ahogyan megélünk egy számunkra nehézséget jelentő helyzetet. Egyénileg különböző, hogy ki mivel és hogyan néz szembe, azonban közös, hogy mindannyian igyekszünk valamilyen megoldást találni. Lazarus és Folkman (1984) klasszikus kognitív modellje szerint kétféle módon reagálhatunk a stresszre: probléma-fókuszú vagy érzelem-fókuszú megküzdéssel. Az előbbi inkább a probléma/stresszor kezelésére, megoldására, vagy megszüntetésére irányul, míg az utóbbi inkább a stressz okozta érzelmeinket, a saját viszonyulásunkat igyekszik módosítani. Kihangsúlyozandó, hogy nincs általános jó vagy rossz megküzdés, mindig a helyzethez mérve választunk stratégiát.

 

Hogyan jön itt képbe a zene?

A stressz szó jelentése feszültség. A hétköznapjainkban sokszor démoni jelentést kap ez a kifejezés, pedig feszültségre is szükség van az életünkben. A gond akkor jelentkezik, ha a feszültségnek nincs oldása, nincs megnyugvás, pihenés, harmónia. Akárcsak az egészséges életben, a zenében is megjelennek a feszültségek, diszharmóniák, oldások, harmóniák, ezek váltakozása az, amely egyensúlyt alakít ki. Illetve ahogyan a stressz érzelmeket vált ki belőlünk, a zene is elemi hatással van ránk. A zene egyik pszichológiai hatása, hogy segítségünkre lehet az érzelmek kezelésében, az érzelemszabályozásban. Ez az, amelyet a stresszel való érzelmi megküzdéssel összeköthetünk.

 

A zene és az érzelmek

Vajon a zenében lévő érzelmek hatnak ránk? Vagy a mi érzelmeink jelennek meg a zenében?

A kép közel sem egyértelmű. A kutatók sem választottak ezzel kapcsolatban egységes álláspontot. A kognitív megközelítés szerint a zene egyfajta útikalauz a bennünk lévő emlékekhez kötődő érzelmek világában. Amikor zenét hallgatunk, akkor nem a zenéből merítünk érzelmeket, hanem a zene hatására megelevenednek bennünk érzelmek, az emlékeink nyomán. Ezzel szemben az emóció alapú megközelítés azt vallja, hogy maga a zene aktuálisan érzelmeket vált ki, bár ezek az érzelmek különböznek a hétköznapi formáiktól.

Az azonban biztos, hogy a zene az egyik legerősebb eszköz az intenzív érzelmek előhívásához. Ezt láthatjuk akár egy koncerten, akár egy zeneterápiás folyamatban. Agyunkban aktiválja a szubkortikális, limbikus és paralimbikus régiókat, illetve az autonóm idegrendszert, hatással van a hormon- és immunrendszerre, ezekkel fizikai-pszichológiai változásokat generál bennünk.

A zene érzelmi értéke

A zenének kétféle érzelmi töltete lehet. Az objektívet az akusztikai jellemzők határozzák meg, mint a hangnem, a használt hangok zenei terjedelme, a tempó, a hangerő, a ritmus. A szubjektív vonatkozást pedig a hallgató értelmezése adja az érzelemről, amelyben megjelennek a saját emlékei is a szerző által közvetíteni kívánt emócióval együtt, vagy amellett, esetleg ahelyett.

Érzelmeink és a zeneválasztásunk

Bizonyára mindannyian tapasztaltuk már, hogy amikor megbántottak minket, valamilyen szomorú dalt választottunk a lejátszási listánkról, amikor dühösek voltunk, valamilyen intenzív hatású zenével igyekeztünk oldani a feszültségünket, amikor pedig jó kedvünk volt, valamilyen vidám dallamot kezdtünk dúdolni magunkban. A kutatások is azt találták, hogy döntően érzelmileg a helyzethez passzoló zenét keresünk, a választás előtti érzelmi szituáció gyakorolja a legnagyobb hatást a választásunkra. Emellett természetesen a zenei ismereteinknek és a személyiségvonásainknak is befolyásoló ereje van ebben a tekintetben.

Választásunk visszahat ránk?

Felmerülhet bennünk, hogy például a szomorú zenéktől nem válunk-e még szomorúbbá, ezzel egyfajta hangulati örvénybe kerülve. Természetesen ezt sem zárhatjuk ki teljes biztossággal, a kutatások azonban egy másik irányt is mutatnak. A zene hallgatása által a szomorúságunk más értéket kaphat. A zenében érezhetjük azt, hogy nem akarja megváltoztatni az érzéseinket, ezáltal vigaszt nyújthat számunkra. Segíthet az önkifejezésben, tudhatjuk általa, hogy nem vagyunk egyedül ezzel az érzéssel, jelentést nyerhet az életünkben. Illetve hozzájárulhat a pszichológiai folyamatokhoz is, átgondolhatjuk, átértékelhetjük általa a történteket. Így tehát a zene alapot biztosíthat az érzelmeink feldolgozásához.

Zene és stressz

Tehát akkor a zene csökkenti a stresszt?

Zeneterápiás keretben igen. Ilyen foglalkozásokban szakképzett vezetővel, meghatározott terápiás keretek közt, egyénre szabottan történik a segítségnyújtás.

Hétköznapi szituációkban kicsit más a helyzet. Egészséges felnőttek esetében a szorongás átélt érzését (Panteleeva & mtsai., 2018), illetve a megélt stressz szintjét (Linnemann & mtsai., 2018) a kutatások szerint képes csökkenteni a zenehallgatás. Azaz a vizsgálatokban a zenehallgatás után az emberek arról számoltak be, hogy kevésbé érzik stresszesnek magukat, vagy kevésbé szoronganak. A mért fiziológiai mutatók (pl.: vérnyomás) ezt támogathatták, vagy ettől függetlenül nem változtak. Épp emiatt nem tekinthetjük egyértelmű összefüggésnek, hogy a zene csökkenti a stresszt. Amit feltételezhetünk az az, hogy a zene az érzelmekre való hatása révén segít a stresszel összefüggő érzéseinket, gondolatainkat rendezni, ezáltal azt élhetjük meg, hogy kevésbé vagyunk feszültek és jobban érezzük magunkat, akkor is, ha esetleg a testünkben végbemenő stresszreakciók még tartanak.

Tehát a saját érzelmeink rendezésével a zenehallgatás hozzájárulhat a stresszel való érzelmi megküzdéshez. Fontos kiemelni, hogy a kapcsolat a zene és stressz csökkentése között további kutatásokat igényel, így a leegyszerűsített és sarkosított kijelentésektől jobb, ha távol tartjuk magunkat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne segíthetne nekünk, mindössze figyelembe kell vennünk, hogy a zenehallgatás nem abszolút és mindenható megoldás, ugyanakkor a megfelelő hozzáállással erősítheti megküzdésünket a nehézségekkel és színesítheti a mindennapjainkat.

 

 

Felhasznált irodalom Folkman, S., & Lazarus, R. S. (1984). Stress, appraisal, and coping (pp. 150-153). New York: Springer Publishing Company. Linnemann, A., Wenzel, M., Grammes, J., Kubiak, T., & Nater, U. M. (2018). Music listening and stress in daily life—a matter of timing. International journal of behavioral medicine, 25(2), 223-230. Panteleeva, Y., Ceschi, G., Glowinski, D., Courvoisier, D. S., & Grandjean, D. (2018). Music for anxiety? Meta-analysis of anxiety reduction in non-clinical samples. Psychology of Music, 46(4), 473-487. Sachs, M. E., Damasio, A., & Habibi, A. (2015). The pleasures of sad music: a systematic review. Frontiers in human neuroscience, 9, 404. Thoma, M. V., Ryf, S., Mohiyeddini, C., Ehlert, U., & Nater, U. M. (2012). Emotion regulation through listening to music in everyday situations. Cognition & emotion, 26(3), 550-560.