10 tipp, hogy érzelmileg egészséges gyermekeket nevelhessünk

Gyermekünk születésétől kezdve figyelmet szentelünk egészségének, rendszeresen járunk vele gyerekorvoshoz és védőnőhöz ellenőrzésekre, fontosnak tartjuk, hogy megkapja a szükséges oltásokat. A fizikai egészségen túl azonban, szülőként kiemelt szerepünk van gyermekünk érzelmi nevelésében is. Cikkünkkel ehhez nyújtunk támogatást.

Miért fontos az érzelmi egészség?

Érzelmi egészségnek nevezzük, ha képesek vagyunk megérteni és kezelni az érzelmeinket. Ennek elsajátítása már a születéstől elkezdődik az elsődleges gondozók, vagyis a szülők érzelmi reakcióinak megfigyelésével.

A gyermekek tehát, más fontos készségekkel egyetemben, az érzelmeik kezelését is minták által, megfigyelés útján sajátítják el.

Épp ezért már a kezdetektől fontos, hogy tudatosan tanítsuk őket az érzelmeik megfelelő módon történő szabályozására.

Az érzelmi egészségre való törekvés azért is fontos, mivel általa a gyermek könnyebben kezeli a konfliktusokat, és mélyebb baráti kapcsolatokat tud kialakítani. Ez pedig a felnőttkorra is hatást gyakorol, azok a felnőttek ugyanis, akik már gyermekkorukban jobb érzelmi egészségről számoltak be, felnőttként is egészségesebb kapcsolatok kialakítására képesek munkahelyi és egyéni életükben egyaránt.

Emellett a jobb érzelmi egészség kevesebb mentális problémával, például depresszióval mutat együttjárást.

Jó hír, hogy minden gyermek képes elsajátítani az érzelmi egészséghez szükséges képességeket, ha megfelelően támogatják ebben. A továbbiakban 10 tipp által nyújtunk ehhez segítséget.

Cikkünkből kiderül:

• A gyermek elsősorban a mi példánkból tanul, így fontos, hogy mi is kezelni tudjuk érzelmeinket.
• Mielőtt gyermekünket tanítanánk, fontos, hogy mi magunk is megismerjük a reális elvárásokat.
• A következetes határhúzás segíti gyermekünket, hogy biztonságban érezhesse magát.

1. Figyeljünk oda saját mentális és érzelmi egészségünkre: Az első lépést természetesen nekünk szükséges megtenni, a legnagyobb hatást ugyanis az gyakorolja a gyermekre, hogy mi hogy érezzük magunkat, és hogyan kezeljük érzelmeinket. Ahogy fentebb említettük, a gyermekek elsődlegesen példa útján tanulnak, így ha azt szeretnénk, hogy megfelelően tudják kezelni érzelmeiket, nekünk is szükséges megtanulni kezelni a sajátjainkat. Tegyük fel hát magunknak az alábbi kérdéseket:

• Hogy érzem magam?
• Kapok megfelelő segítséget/támogatást a mentális egészségem javításához?
• Hogyan befolyásolja mindez azt, ahogy a gyermekemhez fordulok?
• Nem várom-e tévesen tőle, hogy megoldja a (magánéleti) problémáimat?

Bár elsőre nehéz lehet mindezzel szembenézni, fontos, hogy saját mentális és érzelmi egészségünket is rendezni tudjuk, ez járul hozzá ugyanis leginkább ahhoz, hogy gyermekeinket megfelelően támogassuk.

2. Tanuljunk a gyermekek fejlődéséről: Mielőtt bármit is tanítanánk a gyermekünknek, fontos, hogy mi magunk is ismereteket szerezzünk az adott területen. Természetesen nem egyetemi szintű tanulmányokra szükséges gondolni, ugyanakkor ahhoz, hogy tudjuk, mit várhatunk el a gyermektől, tudnunk kell azt is, hogy mire képes az adott életkorban. 

Ezek elsajátításához segítségünkre lehet számos gyermekek fejlődésével foglalkozó könyv, hogy a teljesség igénye nélkül említsünk néhányat: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje; A magabiztos szülő; valamint angol nyelvű segítséget nyújthatnak a CDC életkorra lebontott, pozitív szemléletű nevelési tanácsai is.

3. Segítsük az érzelmek felismerését: Számtalan érzelmünk van, melyek felismerése sokszor még felnőttként is nehézséget jelent számunkra. Épp ezért érdemes olyan alapvető érzelmek felismerésének tanításával kezdeni, amit a gyermekek is gyakran megtapasztalhatnak, mint a harag, a bosszúság, a félelem, a szomorúság és a boldogság. Gyermekünk kezdetben zavarba jöhet, amikor úgy érzi, hogy érzelmei elhatalmasodnak rajta. Nyugtassuk meg, és biztosítsuk róla, hogy ezeket érezni teljesen természetes dolog.

4. Biztassuk nyílt kommunikációra: Teremtsünk biztonságos közeget, ahol gyermekünk bátran kifejezheti érzelmeit. Hallgassuk meg ítélkezésmentesen, és ismerjük el érzelmeit. Bátorítsuk, hogy ossza meg gondolatait és aggodalmait, ezáltal lehetővé téve az önismeret és érzelmei megértésének fejlesztését.

5. Állítsunk fel egyértelmű és következetes határokat: A következetes határhúzás segíti gyermekünket, hogy biztonságban érezhesse magát. Világosan közöljük az elvárásokat és következményeket, és határozott, de szeretetteljes módon szerezzünk érvényt a szabályoknak. A következetesség a kiszámíthatóság érzését erősíti a gyermekben, ami pedig jelentősen hozzájárul az érzelmi jóllétéhez.

6. Támogassuk az egészséges megküzdési módokat: Tanítsuk meg a gyermekünket, hogyan tud érzelmeivel adaptív módon megküzdeni. Támogassuk az olyan tevékenységeket, mint a testmozgás, a mindfulness, a különböző kreatív kifejezésmódok és a természetben való időtöltés. Segítsünk neki olyan megküzdési eszköztárat kialakítani, amelyre támaszkodhat, amikor kihívásokkal szembesül.

7. Tanítsunk légzési technikákat: A légzőgyakorlatok egyszerű, de hatékony eszközök, melyek segítenek a gyermekeknek testben és lélekben egyaránt megnyugodni a szorongás pillanatában. Ilyen mélylégzéses gyakorlatok például a „léggömb légzés” és a „dobozlégzés”. Ezek a gyakorlatok bárhol, bármikor alkalmazhatók, és hatékonyan segítik a stressz és a szorongás csökkentését.

8. Biztassuk fizikai tevékenységekre: A fizikai tevékenységek nemcsak az egészséget támogatják, de az érzelmek, a feszültség levezetését is elősegítik. Bátorítsuk a gyermeket, hogy válasszon valami olyan tevékenységet, amit ő maga is élvez, például táncoljon, sportoljon vagy jógázzon. Ezek a tevékenységek ugyanis endorfint szabadítanak fel, ezáltal csökkentik a stresszt és javítják a hangulatot.

9. Ismerjük el az erőfeszítéseket és a haladást: Dicsérjük meg a gyermek erőfeszítéseit és fejlődését a megküzdési készségek és az érzelemszabályozás terén. A pozitív megerősítés arra ösztönzi, hogy folytassa a fejlődést, és segít az önbecsülés építésében.

10. Ha szükséges, kérjük szakember segítségét: Ha tartós érzelmi nehézségeket vagy az érzelmi zavarok jeleit észleljük gyermekünknél, fontoljuk meg, hogy segítséget kérünk – problémától és kiváltó októl függően – gyermekpszichológustól vagy családterapeutától. A korai beavatkozás kulcsfontosságú lehet az érzelmi kihívások hatékony kezelésében.

A megküzdési k&ea