Számos izgalmas pszichológiai tényt olvashatunk akár a közösségi médiában, akár az interneten. Cikkünkben ezúttal ezek közül vizsgálunk meg néhányat, feltárva a mögöttük rejlő tudományos okokat is.
Alapvető emberi jellemvonásunk, hogy szeretnénk többet megtudni a világról, működésünkről, általánosságban az emberekről. Nem véletlen tehát, hogy olyan népszerűek a pszichológiai jellegű tartalmak, és hogy sokan kíváncsiak az ezeken keresztül megosztott tényekre. A továbbiakban néhány olyan tényt vizsgálunk meg, melyek mögött izgalmas tudományos magyarázatot fedezhetünk fel.
Cikkünkből kiderül:
- A szerelem a korai szakaszban hasonló biokémiát mutat, mint az OCD.
- Ha egy balesetnél több szemtanú van, kisebb eséllyel lesz olyan, aki segítséget nyújt.
- Jobban viseljük a biztos rossz hírt, mint a bizonytalanságot.
Tény: A szerelem biokémiája a korai szakaszban megegyezik az obszesszív-kompulzív zavaréval (OCD)
Magyarázat: A friss szerelmeseknél, akik még a kapcsolat romantikus szakaszában járnak, az 5-HT transzporter szintje alacsonyabb, hasonlóan a kényszerbetegségben (OCD) szenvedőkhöz.
Ez arra utal, hogy a szerelem kezdeti szakasza egyfajta rögeszmés állapot, amely fokozott érzelmi és gondolati fókuszáltsággal jár.
Stendhal szerint a szerelem nem feltétlenül igényel beteljesülést, hanem inkább egy idealizált szenvedély formájában is létezhet.
A kutatás megerősíti azt az ősi megfigyelést, hogy a szerelem egyfajta „őrületként” is felfogható, amely eltér a normál élettani állapottól. Az 5-HT rendszer alapvető szerepet játszik az érzelmek és viselkedés szabályozásában, beleértve az impulzivitást, a szorongást és a depressziót. Az OCD és a szerelem korai szakasza közötti hasonlóságot az is erősíti, hogy mindkettő állapotfüggő, és idővel visszatérhet a normál szintre. A kutatók úgy vélik, hogy ezek a változások segíthetnek jobban megérteni a pszichológiai rendellenességeket és a neurotranszmitterek szerepét. Ugyanakkor további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy pontosabban feltárják a szerelem és az agyi mechanizmusok közötti összefüggéseket.
Tény: Ha mi követünk el hibát, azt külső tényezőknek tulajdonítjuk, de ha más hibázik, úgy gondoljuk, kizárólag ő tehet róla – az alapvető attribúciós hiba.
Magyarázat: Az alapvető attribúciós hiba azt a jelenséget írja le, amikor mások viselkedését inkább belső, személyiségbeli okoknak tulajdonítjuk, miközben alábecsüljük a helyzeti tényezők szerepét. Ez azt jelenti, hogy hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy valaki azért cselekszik egy bizonyos módon, mert „ilyen ember”, nem pedig azért, mert a körülmények így alakították a viselkedését.
A fogalmat Lee Ross amerikai szociálpszichológus vezette be, és mára a szociálpszichológia egyik alapvető elmélete lett.
A jelenség egyik következménye például az áldozathibáztatás, amikor valaki szenvedéséért nem a valódi okokat, hanem magát az áldozatot tesszük felelőssé.
Jones és Harris (1967) kísérlete igazolta ezt a torzítást: a résztvevők még akkor is a beszélők személyes meggyőződésének tulajdonították a véleményüket, ha tudták, hogy azt sorsolás útján határozták meg.
Az attribúciós hiba azonban nem minden kultúrában egyforma mértékben jelentkezik: míg az amerikai gyermekek idővel egyre inkább belső okokat keresnek, az indiai hindu gyermekek inkább a helyzeti tényezőket veszik figyelembe. Ez összefügghet azzal, hogy az individualista kultúrákban, mint az Egyesült Államok, nagyobb hangsúlyt fektetnek az egyéni felelősségre és egyediségre. Összességében az alapvető attribúciós hiba jelentős hatással van arra, hogyan értelmezzük mások viselkedését és hozzuk meg társas döntéseinket.
Tény: Ha egy szemtanúja van egy balesetnek, nagyobb eséllyel nyújt segítséget/elsősegélyt, mintha több szemtanúja lenne – a bystander effektus.
Magyarázat: A bámészkodó hatás (bystander effektus, bystander effect) azt jelenti, hogy minél több ember van jelen egy vészhelyzetben, annál kisebb az esélye, hogy bárki is beavatkozzon és segítséget nyújtson. Bibb Latané és John Darley kutatásai szerint ennek fő okai a felelősség megoszlása és a társas befolyás, vagyis az emberek úgy érzik, hogy mások majd cselekszenek helyettük, illetve mások reakcióját figyelik, hogy mit kellene tenniük.
A jelenség egyik leghíresebb példája Kitty Genovese 1964-es meggyilkolása, amikor szomszédai közül senki sem hívott segítséget, annak ellenére, hogy többen hallották a támadást. Az emberek sokszor félelemből nem segítenek, mert attól tartanak, hogy veszélybe kerülnek, vagy félreértelmezik a helyzetet. Kutatások szerint bizonyos tényezők, például a nemi előítéletek, az alkohol vagy a drogok hatása szintén csökkenthetik a beavatkozás valószínűségét, különösen szexuális erőszak esetén.
Tény: Az igazságügyi pszichológiával való visszaélés képes elhitetni veled, hogy elkövettél olyan bűntényeket, amelyekhez valójában nem volt közöd.
Magyarázat: Kutatások szerint a helytelen kihallgatási technikák hatására ártatlan emberek hamisan beismerhetnek olyan bűncselekményeket, amelyeket nem követtek el. Egy kísérlet keretében a résztvevőket néhány órás interjúk során meggyőzték arról, hogy tinédzserkorukban bűncselekményt, például fegyveres támadást követtek el, és sokan részletes emlékeket alkottak erről. A kutatás szerint mindössze három órányi barátságos beszélgetés és néhány téves információ elegendő lehet ahhoz, hogy egy hamis emlék valóságosnak tűnjön.
A résztvevők 71%-a elfogadta a bűncselekményről szóló hamis emléket, és részletes leírásokat adott a feltételezett eseményekről.
Az érzelmi alapú hamis események (pl. kutyatámadás vagy súlyos pénzveszteség) ugyanolyan hihetőnek tűntek, mint a bűnügyi események. A kutatók szerint a hamis emlékek hitelességét növelhette, hogy az interjúk során valódi részleteket is beépítettek a történetekbe.
Az eredmények rávilágítanak az emlékezet rugalmasságára, és arra, hogy a legtöbb ember képes lehet élethű, de hamis emlékeket létrehozni. Ez a felfedezés komoly következményekkel járhat a bűnügyi kihallgatások és más jogi eljárások során, ahol a hamis vallomások elkerülése kiemelten fontos.
Tény: Kevésbé visel meg bennünket, ha ismerjük a negatív végkimenetelt, mintha bizonytalanságban maradnánk.
Magyarázat: Kutatások szerint a legnagyobb stresszt az váltja ki, ha nem tudjuk, mi lesz az események végkimenetele. Egy kísérlet során a résztvevők egy számítógépes játékban köveket fordítottak meg, amelyek alatt kígyók rejtőzhettek, és ha rosszul tippeltek, enyhe áramütést kaptak. Az eredmények azt mutatták, hogy a bizonytalanság szintje összefüggött a stressz mértékével, amit pupillatágulással és izzadással is mértek.
A kutatók szerint a bizonytalanság elkerülése fontos a stressz csökkentése érdekében, még akkor is, ha a hírek rosszak – egy biztos negatív hír kevésbé visel meg, tehát kevesebb stresszt okoz, mint a bizonytalanság.
Érdekes módon ugyanakkor a legnagyobb stresszreakciót mutató résztvevők jobban meg tudták ítélni a kígyók jelenlétének valószínűségét, ami arra utal, hogy a stressz hasznos is lehet a kockázat felismerésében.
A fenti izgalmas tényeken túl is számos lebilincselő olvasnivalót találhatunk a világhálón, ugyanakkor minden esetben érdemes kritikusan viszonyulni az olvasottakhoz, és akár több forrásból is tájékozódni.
Alteration of the platelet serotonin transporter in romantic love
Jones, E. E., & Harris, V. A. (1967). The attribution of attitudes. Journal of experimental social psychology, 3(1), 1-24.
Latané, B., & Darley, J. M. (1969). Bystander" apathy". American Scientist, 57(2), 244-268.
Shaw, J., & Porter, S. (2015). Constructing rich false memories of committing crime. Psychological science, 26(3), 291-301.
De Berker, A. O., Rutledge, R. B., Mathys, C., Marshall, L., Cross, G. F., Dolan, R. J., & Bestmann, S. (2016). Computations of uncertainty mediate acute stress responses in humans. Nature communications, 7(1), 10996.
