A pszichológiai idő nem egy tárgyilagosan mérhető matematikai absztrakció, hanem egyfajta személyes érzékelés, a maga elhajlásaival. Ez főleg a „megélt idő” kifejezéséhez köthető. Ebben az összefüggésben az időpazarlás viszonylag relatív, mi azonban mégis kísérletet teszünk arra, hogy rámutassunk olyan hibákra, amelyeket időnyerés céljából követünk el, de mégis ellene vannak a hatékony időfelhasználásnak. Ebben Fajtai Dezső Hatékony idő (=élet) gazdálkodás a motiváció tükrében című könyvének, valamint Patrick Forsyth Hatékony időgazdálkodás című munkájának gondolatai segítenek bennünket.
Gondolj arra, amikor aggódva vártad, hogy a kedvesed hazaérjen a legutóbbi buliból. Ugye milyen lassan vánszorogtak a másodpercek? David Eagleman kutató szerint ebben a helyzetben vagy az érzékelésünk, a megismerésünk gyorsul fel valamilyen módon, vagy az idő válik egyfajta illúzióvá. Az igazság azonban máshol keresendő: valójában a memóriánk játszik velünk, hiszen csupán visszaemlékezve tűnik úgy, mintha megállt volna az idő. Lapunk, a Debreceni Egyetem könyvtára és az intézmény mentálhigiénés központja közösen alkotta meg ezt a cikket, egy olyan sorozaton belül, amelyben egyetemistáknak, fiatal felnőtteknek szeretnénk segíteni, hogy hatékonyabban szervezzék az életüket és vele együtt az idejüket. A Könyvpatika további cikkeit megtalálod a Mindset tartalmai között.
„Időérzékelésünk attól függ, hogy mennyi dologra emlékszünk.”
– írja könyvében Fajtai Dezső, akinek másik fő gondolata, hogy az időgazdálkodás egyben életgazdálkodást is jelent. Az időmenedzsmenttel foglalkozó szakemberek szerint sokkal több időt kell és érdemes az életet előrevivő teendőkkel foglalkozni, és sokkal kevesebb időt kell tölteni azzal, ami ettől eltérít. Vagy talán semennyit. Sőt, tovább árnyalhatjuk a képet azzal is, hogy vannak dolgok, amelyek se nem visznek előre, se nem hátráltatnak minket, mégis jó hatással vannak ránk (pl. egy hobbi). Az idő a legnagyobb demokratikus erő, hiszen ebből mindenkinek ugyanannyi áll rendelkezésére. A többi csak rajtunk áll…
Hibák, amelyeket elkövetünk
Hajlamosak vagyunk először mindig azoknak a feladatoknak nekikezdeni, amelyeket szeretünk, vagy amelyek könnyebbek. Sőt, ez kiegészül azzal is, hogy általában a rövidebb időt igénylő feladatokat végezzük el hamarabb (bár a tanulásmódszertan esetében egyes irányzatok azt javasolják, először a kisebb dolgokat végezzük el). Azonban nem ezek az első számú hibák, amelyeket elkövethetünk, ha az időgazdálkodásról van szó:
Kivársz: Ismerős lehet az az emlék, amikor jó előre lehetett tudni a vizsga időpontját, vagy a leadásra szánt szakdolgozat határidejét, de te mégis két nappal előtte vetetted bele magad a teendők sűrűjébe. Az egyik időgazdálkodási hiba, melyet elkövethetsz, ha egészen a határidőig vársz, és csak akkor mozgósítod energiáidat.
Nem állítasz fel fontossági sorrendet: Nagy hiba, ha hagyod, hogy a beérkezés sorrend határozza meg a munkavégzésedet. Ha be is esik egy új fontos – vagy annak tűnő – feladat, állj meg egy percre és tisztázd magadban, hogy ez vajon milyen mértékben tesz hozzá a mai napodhoz, vagy mennyire sürgős. Ha fontos és sürgős is, akkor mehet előre. Minden másra nagyon tudjuk ajánlani az időgazdálkodási mátrixot.
Kapkodsz: Oda kapsz, ahol ég a tűz. Ha az időgazdálkodási mátrixban gondolkodunk, ez akkor szokott bekövetkezni, ha egy fontos dolog időben sürgőssé válik, a halogatás miatt. Ha bevezeted a 2-3 elemes listázást, nagy eséllyel csökkenni fognak ezek a szorongató helyzetek, hiszen az igazán fontos teendőknek valószínűleg helyük lesz a listádon. Érdemes lehet azt is átgondolnod, tudsz-e nemet mondani? Ez egy nagyon fontos önismereti kérdés és önmagunk megbecsülésének egyik legfontosabb jele.
Multitasking: Hibaként jelentkezhet az is, ha több dolgot akarunk párhuzamosan csinálni. Az agyunk nem egy többmagos processzor, amely a sorjázott feladatokat egyszerre képes elvégezni. Ahogy az agyad egyik feladatról a másikra vált, minden egyes “relézésnél” nagy energiákat emészt fel. Ez pedig nem csak időpocsékolás, de csökkenti a kreativitást, gátolja az innovatív gondolkodást és rontja a koncentrációs képességeid is. A multitaskingba beletartozik az is, amikor a feladatok elvégzése közben párhuzamosan online vagyunk, és a figyelmünk egy része az okoseszközökre irányul. Ez szintén jelentősen ronthat a teljesítményen. Ha úgy érzed, ez számodra probléma, ideje átgondolnod a telefon-és internethasználati szokásaidat. Ha érdekel a digitális detox, akkor olvasd el korábbi cikkünket!
Önkéntes túlórázás:Érdekes probléma még a bevállalt extra munkaórák kérdése is. Túlórák esetében előfordulhat, hogy azt gondoljuk, több feladattal végzünk. A hatékonyság azonban nem egyenlő a buzgólkodással. Általában azok az emberek a produktívabbak, akik a rendes 8 órás munkaidőben elvégzik azt, amit mások 10-12 órában szoktak. Sőt, ebbe a kategóriába tartozhat az a munkatárs/csoporttárs típus, akivel már biztos te is találkoztál. Arról a kollégáról van szó, aki még vasárnap este is üzenetet ír a közös levelező listára, csak hogy lássák, még ekkor is munkában van. Ezzel azonban az a gond, hogy így azt sugallja,nincsenek meghúzott határai a munkáját tekintve, bármit kérhetnek tőle. A túlórázáshoz kapcsolatban tehát két kérdést érdemes átgondolni: az egyik, hogy tényleg hatékonyan tudom-e beosztani az időmet a munkahelyen, a másik pedig, hogy meg tudom-e húzni a határaimat, és adott esetben merek-e nemet mondani a munkahelyemen, ha úgy érzem, az már a magánéletem rovására megy?
Maximalizmus: Nem szeretünk hibázni. Ha hibázunk, akkor szembesülünk saját korlátainkkal, gyengeségeinkkel, kudarcainkkal. Ennek hátterében gyakran a maximalizmus csapdája áll: olyan mértékű tökéletességre törekvés, ami csak a fejünkben létezik. Aki maximalista, sosem képes magának megadni azt az elismerést, hogy jól teljesített. Az állandó tökéletesítés rendkívül sok plusz időt felemészthet, emellett állandó frusztráltságot okoz. Ha úgy érzed, te is gyakran beleesel a maximalizmus csapdájába, érdemes feltenned magadnak a kérdést: miért olyan félelmetes, ha hibázok? A maximalista elvárások valóban az én saját elvárásaim önmagammal szemben? Sőt, mi több, a maximalizmus többlet idővel is jár, arról nem beszélve, hogy a folyamatos feszültség több energiát emészt fel. A hibázás ugyanolyan, mint az idő: tekinthetsz rá ellenségként, de erőforrásként is. A hibázás gondolkodásra késztet. Ha valami tökéletesen ment, nem szoktuk elemezni, legfeljebb örülünk a sikernek. Ha azonban hibázunk, az megmutatja, hogy itt most valami fontosat tanulhatunk. A legjobb, ha elülteted magadban a z alábbi gondolatot:
Adott időd van mindenre, és minden igyekezeted ellenére lesz olyan, hogy hibázol.
Folyton lekötöd magad: Ismerős a helyzet, amikor már mindennel végeztél és csak ülsz csendben? Ha nem, akkor itt az ideje, hogy megtanuld. A csend és az egyedüllét képessége nagyon fontos erőforrás. Ha félsz ezektől a helyzetektől, akár egy pszichológust is érdemes lehet felkeresned, akivel átbeszélhetitek, miért okoz számodra diszkomfortérzést az egyedüllét. A cél, hogy ezeket a holtidőket is megszeresd, és lehetőségként tudj rájuk tekinteni!
Valamelyikben magadra ismertél? Van rá megoldás a saját életedben? Ha érdekel az idő és a saját életed közötti kapcsolat és szükséged lehet néhány könyvtippre, akkor olvasd el sorozatunk további cikkeit, vagy keresd fel a Debreceni Egyetemen a Könyvpatika polcait.
