„(…) én gyakran félreértem mások érzelmeit. Tudod, nem mindig világos nekem, hogy valaki viccel vagy csúfolódik. Vagy… vagy hogy dühös-e rám valamiért, vagy éppen csak rosszkedvű. És ez rettentően zavar. (…) Ha olvasnék mások fejében, egyszerűbb lenne az élet” – adja meg melankolikus válaszát Sheldon Penny azon kérdésre, hogy a különc zseni szíve milyen újféle képesség vagy tudás birtoklására vágyik leginkább. Aligha foglalható össze szebben, hogy miféle emberi adottságnak vannak leginkább híján autista társaink. Lássuk hát!
Észrevetted már, hogy az autizmus spektrumzavar napjaink egyik legfelkapottabb, s egyben legkutatottabb fejlődési rendellenessége lett? Mivel a szóban forgó patológia a tudomány jelenlegi állása szerint nem gyógyítható, a szakemberek óriási erőfeszítéseket tesznek a zavar kezelési lehetőségeinek ki- és továbbfejlesztése érdekében. Úgy tűnik azonban, hogy a betegség különleges deficitjei és tünetei miatt a médiában is egyre nagyobb népszerűséghez jut manapság. Tekintsük át az Agymenők című tévésorozat egyik főszereplője, Sheldon Cooper segítségével, hogy mi is az autizmus legfőbb sajátossága, s hogy miként kapcsolódik hozzá az a bizonyos tudatelmélet!
„Nem vagyok őrült! Édesanyám kivizsgáltatott!”
Hangzik el többször is ez a tréfásnak szánt kijelentés kedvenc elméleti fizikusunk szájából. A közkedvelt tévésorozat alkotói hozzá hasonlóan gyakran nyilatkoznak úgy, hogy különös karakterük nem beteg, nincsen semmiféle neurológiai vagy pszichológiai problémája. Ő egyszerűen csak ilyen. Valójában azonban nem ez a helyzet. Sheldon ugyanis tökéletesen megfelel az autizmus spektrumzavar legalapvetőbb diagnosztikus kritériumainak és legjellemzőbb viselkedéses manifesztumainak.
Tekintsük át, melyek ezek!
- általánosan rossz kommunikációs készségek (Sheldon karakterének legfőbb komikuma, hogy teljesen el van tévedve az emberi kapcsolatok útvesztőjében – főleg az ironizálás és a viccelődés terén.)
- tárgyakhoz és az állandósághoz való ragaszkodás (Sheldont még a legapróbb változások is ki tudják borítani, továbbá a kanapén elfoglalt helye is tiltott terület másoknak.)
- aprólékosan kidolgozott és kényszeresen ismételgetett viselkedésformák (kopp… kopp… kopp… „Penny!” / kopp… kopp… kopp… „Penny!” / kopp… kopp… kopp… „Penny!”)
- szokatlan játékok és cselekvések kedvelése (Sheldon nemcsak a „kockák” jellegzetes hobbijaiért rajong, de irtózatosan szereti például a zászlókat és a vonatokat is.)
- szelektív siketség (Sheldon érdektelenség esetén olyan mély „transzba” tud esni, hogy közben fel sem tűnik neki, ha közben egy másik helyre viszik át őt barátai.)
- látszólagos érzéketlenség (Sheldon sok esetben nem adja jelét annak, hogy félne valakitől / valamitől, vagy hogy különösebben zavarná őt a fájdalom.)
- elmélyült figyelem és nagyfokú kitartás (Sheldon napokig képes ébren maradni és bonyolult fizikai problémák megoldásával foglalkozni.)
- szem- és testkontaktus visszautasítása (Erről szegény Amy és a „párkapcsolati szerződés” tudna talán a legtöbbet mesélni nekünk.)
- szokásos nevelési módszerek elutasítása (Erről pedig Mary Cooper, aki felnevelt egy „halálsugarat” építgető csodagyereket.)
- kényszeres őszinteség (Sheldon egyszerűen képtelen valótlant állítani mások előtt.)
- inadekvát reakciók (Sheldon gyakran a legtragikusabb pillanatokban nevet fel.)
- nem szószerinti kifejezések nehézkes megértése („Csak szarkasztikus volt?”)
- nem létező szavak használata („Bazinga!”)
Mindezen sajátosságok ráadásul már kisgyermekkorban is jelen voltak doktor Coopernél, ami az említett rendellenesség diagnózisának egyik újabb elemi feltétele! Annak ellenére azonban, hogy az autizmus egy pervazív neurológiai fejlődési zavar, spektrumzavar is egyben (akárcsak a skizofrénia). Ez azt jelenti, hogy az érintetteknél az egyes tünetek mennyiségében, súlyosságában, kezdetében és természetében az enyhétől a súlyosig nagyfokú eltérések figyelhetőek meg. Sheldon mindezek tükrében azon jól funkcionáló autisták körébe tartozik, akik korábban az Asperger-szindróma klinikai kategóriájába estek. Rájuk a relatíve jó társas készségek mellett úgynevezett „savantok” (elképesztő kognitív képességek) is jellemzők.
Az egyetlen elmélet, amelyet Sheldon Cooper nem érthet meg
Baron-Cohen, Leslie és Frith szerint az autizmus vezető tüneteit (azon belül is a szociális viselkedés zavarait) mind egy alapvető emberi adottság, az úgynevezett tudatelméleti képesség sérült vagy hiányos volta okozza. A tudatelmélet vagy elmeteória egy olyan speciális készség, amellyel a cselekvőképes élőlények (elsősorban az emberek) viselkedését azáltal értjük és/vagy változtatjuk meg, hogy aktuális magatartásuk mögött különféle mentális állapotokat (érzelmeket, gondolatokat, vágyakat és szándékokat) tételezünk fel. Ezen képesség így lényegében központi szerepet játszik az emberi faj összetett, társas viselkedésében!
Nézzünk egy példát! Tegyük fel, hogy pici gyerekek vagyunk, s látjuk, amint egyik szülőnk előbb mosolyogva rámutat az ölünkben pihenő labdára, majd pedig két kézzel maga felé kezd integetni. Mindeközben természetesen folyamatosan beszél hozzánk, csak sajnos hiába, mivel ilyen fiatalon mi még egy árva szót sem értünk a nekünk címzett szavakból. Mit teszünk hát? Feléje gurítjuk a labdát! Miért? Mert rájövünk arra, amit anyánk/apánk szeretett volna tőlünk. S miként? Hogyan értetjük meg szülőnk kívánságát? Hát úgy, hogy használjuk az agyunkba kódolt elmeteóriát! Ez alatt az értendő, hogy már ilyen kicsiként is képesek vagyunk azt feltételezni, hogy az éppen előttünk térdeplő ember ugyanolyan tudattal, azzal együtt pedig hasonló vágyakkal és szándékokkal rendelkezik, akárcsak mi magunk. Ezen „elméletünkből” kiindulva aztán könnyedén ki tudjuk következtetni a másik fél viselkedésének jelentését.
Nem úgy az autista gyermekek!
A magánéletbeli és a klinikai tapasztalatok szerint ugyanis az autisták már életük első éveiben is furcsán: ingerlékenyen, zárkózottan, a szemkontaktust és az emberi interakciókat erősen visszautasítva viselkednek. Mintha teljesen érzéketlenek lennének a körülöttük élőkre. Baron-Cohen, Leslie és Frith szerint azért, mert az autista babák elmeteóriájuk sérültsége vagy hiányossága miatt egyszerűen képtelenek megérteni, hogy mi lehet a többi emberi lény fejében, így nem tudnak velük a feltételezett mentális állapotaiknak megfelelően viselkedni sem. Mindezek miatt ők idővel egyre inkább elfordulnak a számukra oly idegen társas világ felől, s helyette begubóznak saját kis univerzumukba. Talán nem véletlen, hogy az autizmus szó jelentése: „önmagára irányuló”.
Amit még fontos lehet tudnunk
Az autizmus spektrumzavar korábban említett tüneteit nem csak a tudatelmélet diszfunkciója okozza! Számos kutatás kimutatta, hogy a szóban forgó rendellenesség esetén az úgynevezett végrehajtó funkciók is érintettek. Feltehetően ez okozza az érzelemszabályozással és a viselkedésszervezéssel kapcsolatos gondokat, valamint a különféle kényszeres magatartásformákat az autisták körében.
Ami azonban még ennél is fontosabb az az, hogy az autizmus patológia ugyan, de nem stigma. Ne kezeljük hát a betegségben érintett embertársainkat őrült csodabogarakként! Nekik ugyanúgy vannak pozitív, szerethető, sőt egyenesen ámulatba ejtő képességeik, amelyeken keresztül kapcsolatba léphetünk velük. Emlékezzünk csak: Sheldon sem szerette, ha iskolatársai „Selejt Shellynek” csúfolták őt. Elvégre nem volt különcebb náluk. Csak más.
