A várakozásoknak megfelelően hatalmas érdeklődés övezte az idei Pszinapszison a kriminálpszichológiai témában megrendezett kerekasztal-beszélgetést. A szakmát olyan neves előadók képviselték, mint Boros János pszichológus, Németh Zsolt, az NKE Kriminológiai Tanszékének docense és Varga Péter, Fejér megye rendőrkapitánya. A beszélgetést a Kékfény vezető szerkesztője, Olajos Gergő moderálta. Hogyan működik a sorozatokból is ismert profilalkotás? Hogyan hasznosítja a rendőrség a pszichológia által felhalmozott tudást? Mit tudni a sorozatgyilkosokról? Tudósításunk.
„Rögtön egy beismerő vallomással kezdeném. Mint ahogy a kriminálpszichológia sem csak a sorozatgyilkosokról és azok lelkületéről szól, így maga az előadás sem csak róluk fog szólni. Többek között arról fogunk beszélgetni, hogy miképpen tudja segíteni ez a tudomány az igazságszolgáltatást, a felderítést és a büntetés-végrehajtás munkáját” – nyitotta meg a beszélgetést Olajos Gergő.
A profilalkotás kedvelt témája a különböző bűnügyi sorozatoknak és filmeknek. Mégis, hogyan és kik készítik ezeket a profilokat? – tette fel a kérdést a moderátor.
Boros János ragadta magához a szót, akinek több cikke is megjelent már a témában. Megtudtuk, hogy maga a technika az USA-ból származik, azokból az időkből, amikor a múlt században a sorozatgyilkosok száma látványosan megnövekedése. Hála az égnek
hazánkban kevés klasszikus értelemben vett sorozatgyilkos található
– szögezte le a tanár úr –, és talán pont ezért a profilalkotással is csak a '90-es évek közepétől foglalkozik a rendőrség. A hazai módszer úgy működik, hogy egy hatalmas adatbázisba – ahová számtalan bűntettet és annak adatait regisztrálták – viszik be az adott bűncselekményből származó adatokat, s ez a rendszer segít rámutatni bizonyos összefüggésekre.
Ezek a profilok a legritkább esetben tartalmaznak pszichológiai tényezőket, így nem olyan egyszerű a rendőrség dolga, mint ahogy azt a filmekben megszokhatták a tévénézők – tette hozzá Németh Zsolt. Varga Péter az egészet úgy foglalta össze, hogy a profilozás szűkíti ugyan a tettesek körét, de sajnos csodára nem képes. Ez is egy olyan dolog, ami nem úgy működik, mint a sorozatokban – hívta fel rá a hallgatóság figyelmét.
Ha már így felmerült, kicsodák, micsodák pontosan a sorozatgyilkosok? Hogyan osztályozhatjuk őket? – dobta be a témát a Kékfény vezető szerkesztője.
„Röviden és tömören, azt nevezzük sorozatgyilkosnak, aki három vagy több embert ölt meg különböző időpontokban. Az osztályozásukra többféle elképzelés is létezik, de a két leghíresebb az FBI és a Holmes és Holmes által leírt tipológiák. Előbbi az, ami talán a leginkább elterjedt” – kezdte Boros János. Az FBI szervezett, szervezetlen és vegyes elkövetőkről beszél. Szervezett elkövetőnek hívjuk azt, aki pontosan és körültekintően eltervezi a bűntettet, például ismeretlen személyt választ, elutazik jó messzire, majd eltünteti a nyomokat. Ennek a szöges ellentéte a szervezetlen bűnöző, és a harmadik típusú, vegyes elkövetőre az jellemző, hogy ugyan nem tervezi el előre a gyilkosságokat, viszont utána gondosan eltünteti maga után a nyomokat.
A Holmsék féle tipológia egy másik szemszögből, az elkövetés motivációja felől jellemzi a bűnözőket. Öt típust azonosítottak, úgy mint a vizionáló, a küldetéses, a kéj, az izgalmi és a hatalmi gyilkos. Érdekes, hogy ezt a modellt még teljes egészében nem sikerült kimutatni más vizsgálatok során, csak Holmesékén – jegyezte meg Boros János.
Milyen sorsuk van ezeknek a gyilkosoknak a börtönben?
A magyar börtönökben, sok más országhoz képest, relatíve kevés az olyan ember, aki gyilkosságért van bent, és még kevesebb azok száma, akik több embert is megöltek. Amúgy a börtönben általában félnek tőlük, elkerülik őket, kivéve a kéjgyilkosokat. Rájuk sanyarú sors vár. A rabok között ugyanis kialakulnak bizonyos íratlan szabályok, amelyekbe nem fér bele az, ha valaki nőket erőszakol és öl meg. Ugyan
itthon nagyon kevesen specializálódnak arra, hogy a nemi erőszak motívuma miatt kövessék el a bűncselekményeiket,
de Amerikában ennek nagyobb kultúrája van – mondta Boros János. Általában kényesen ügyelnek arra, hogy a szexuális bűnözőket külön tartsák fogva, és hogy úgy mozgassák őket az intézményen belül, hogy ne essen bántódásuk, hiszen a rácsok mögött „vadásznak” az ilyen elkövetőkre – tette hozzá Németh Zsolt –, hisz, ahogy a rabok mondják: „Micsoda férfi az, aki erőszakkal szerez magának nőt”.
Visszakanyarodva kicsit a rendőri munkához, nagy jelentősége van annak, hogy a nyomozóknak milyen pszichológiai érzékük van. Nem lehet egyszerű ugyanis egy kezdetben mindent tagadó gyanúsítottat szóra bírni – gondoljuk mi, az utca emberei.
Hogyan zajlik ez a gyakorlatban?
Általában a rendőrök a kihallgatásoknál közvetlenül nem veszik igénybe a pszichológus segítségét, hiszen ők maguk is elég sok kriminálpszichológiai tárgyat hallgatnak az egyetemen. Ez önmagában persze még nem elégséges. Meg kell tanulniuk, hogy hogyan kell kihallgatni.
„Mindenkinek magának kell kitapasztalni, hogy hogyan tud kontaktust teremteni a vele szemben ülővel,
és azt gondolom, hogy ez a legfontosabb, hiszen a rendőrök sem egyformák” – mondta Varga Péter. Ez régen egyszerűbb volt, mert lehetett dohányozni, és egy cigaretta mellett könnyebben el lehetett kezdeni beszélgetni. Talán sokaknak eszébe jutnak olyan filmrészletek, amikor a nyomozók kávét vagy chipset visznek be a kihallgató helységbe. Na ez pontosan emiatt történik, hisz nem lehet sikeresen kihallgatni a gyanúsítottat, ha nem foglalkozunk vele. Csak így lehet velük közös nevezőre jutni. A gyakorlat amúgy azt mutatja, hogy maga a letartóztatás és a kihallgatás folyamata, ahol kérdőre vonják az embert, lélekben elég megterhelő, és a gyanúsítottak előbb vagy utóbb elfáradnak, zárta a beszélgetést Németh Zsolt.
Összességében egy nagyon tartalmas élménnyel lehettünk gazdagabbak, hiszen a három szakember nagyon jól kiegészítette egymást, és jól tudták megközelíteni ugyanazt a témát. Külön felüdülés volt látni, milyen jól együtt tud működni egy pszichológus, egy kriminológus és egy rendőr.
