A dialektikus viselkedésterápia (DBT) - módszertani összefoglaló

A dialektikus viselkedésterápia (Dialectic Behavioural Therapy, DBT) az utóbbi évtizedekben került a köztudatba, a kognitív viselkedésterápia egy kibővített formájaként. A DBT számos szempontból egyedi és átütő terápiás módszernek számít. De mire is szolgál a DBT, milyen problémaköröknél alkalmazzák leggyakrabban? Cikkünkben ezen viselkedésterápiás módszer kerül bemutatásra.

A kognitív viselkedésterápia (CBT) számos problémakörnél hatékonyan alkalmazható. Ennek oka, hogy ennek a terápiás formának a célja általában az egyén viselkedésváltozásának az elősegítése, rögzült munkamódjainak, gondolkodásának és viselkedésének a jelenben való, tudatos megváltoztatása, ezáltal az egyén és a környezete közötti kapcsolati zavarok megszüntetése. A terápia célja tehát kifejezetten a betegek gondolkodásmódjának, érzelmi- és az ehhez kapcsolódó viselkedéses válaszreakcióinak optimalizálása.

A dialektikus viselkedésterápia (DBT) a kognitív viselkedésterápia egy átfogóbb, szélesebb spektrumú változatának tekinthető, annak egy kibővített formáját képezi. A DBT magában foglalja a CBT elemeit, olyan további módszerekkel ötvözve azt, mint pl. a tudatos jelenlét és az érzelemszabályozási technikák.

Maga a "dialektikus" elnevezés az ellentétek szintézisére, kiegyenlítésére való képességre utal, azaz, hogy a beteg a dichotóm, vagyis kétirányú (jó vagy rossz), ellentétes beállítódás helyett egy egységesebb gondolkodásmódba és megélésbe helyezkedjen bele.

A DBT koncepcióját eredetileg Marsha M. Linehan (1991; 1993) dolgozta ki. Linehan kifejezetten krónikusan szuicid hajlamú, borderline személyiségzavarban szenvedő betegekre illeszkedve alakította ki terápiás módszerét. A DBT nem sokra rá a borderlie személyiségzavar egyik leghatékonyabb kezelési formájává nőtte ki magát, mely ezen személyiségzavar esetén a mai napig az egyik leginkább használatos eljárás.

A borderline személyiségzavarban szenvedő betegek jelentős nehézségekkel küzdenek az érzelem- és viselkedésszabályozás terén. A kórképet a szélsőségek és azok váltakozó irányú megnyilvánulásai jellemzik, érzelmi és egyúttal szociális életük impulzív, indulatokkal és kiszámíthatatlansággal terhelt. Nem véletlen tehát, hogy a borderline betegek terápiás kezelése rendkívüli körültekintést és összetett kezelési módszert igényel.

Ebből kifolyólag a DBT a kognitív elemek mellett nagy hangsúlyt fektet az érzelmek megélésére, szabályozására és feldolgozására, továbbá a feszültségekkel terhelt állapotok kezelésére is. A borderline személyiségzavarban megjelenő egyedi és egyúttal jellegzetes nehézségeket körültekintően figyelembe véve, Linehan a DBT módszerét négy fő szempontrendszer köré építette, amelyek négy készségegyüttes fejlesztését hivatottak elősegíteni.

Mindfulness, tudatos jelenlét

Ennek a készségblokknak a célja a páciens belső élményeinek, gondolatainak, érzéseinek tudatosítása, mégpedig olyan ítélkezésmentes formában, ahol az adott élmények nem kerülnek értékelésre. A beteg ezáltal önnön valójában ismeri fel saját élményvilágát, amely elősegíti annak tudatosítását, megértését és elfogadását. Emellett, a tudatos jelenlét technikái az érzelmileg felfokozott állapotok esetén segíthetik a megnyugvást és a beteg megküzdését, megakadályozhatják a negatív gondolatok elhatalmasodását és az impulzív viselkedések megjelenését.

Feszültségtűrés

Ennek a készségegyüttesnek az elsajátítása azt a célt szolgálja, hogy a páciens adott helyzetekben való megküzdését elősegítse, illetve, hogy a krízishelyzeteket könnyebben átvészelje. Olyan technikák tartoznak ide, mint a figyelemelterelés vagy az önmegnyugtatás, amelyek felkészítik a pácienst az érzelmileg megterhelő helyzetek kezelésére. Ezáltal egy ideálisabb és hosszabb távon kedvezőbb érzelmi állapot is elősegíthető.

Érzelemszabályozás

Az idetartozó technikák elsajátításával a beteg képes lehet eredményesebben megküzdeni az érzelmileg megterhelő helyzetekkel, továbbá megalapozza az erős és nagy horderejű érzelmek optimálisabb mederbe való terelését. Az érzelmek tudatosítása, megnevezése által a páciens képes lesz saját érzelmeinek adekvát és kontrolláltabb megélésére, hatékonyabb formálására.

Interperszonális hatékonyság

Ez a készségblokk a személyközi kapcsolatokban való hatékonyabb eligazodást segíti. Az asszertivitás növelésével, a szükségletek megfelelő módon való kifejezésével és a problémamegoldó készségek fejlesztésével a páciens személyes kapcsolatai egészségesebbé és tartósabbá válhatnak. A kapcsolatokban való hatékonyabb kommunikáció és megélés elősegítésével pedig növelhető a beteg kapcsolati stabilitása.

A fent említett készségblokkok definiálása mellett Linehan a dialektikus viselkedésterápia lefolyását alapvetően négy körvonalazható stádiumra osztotta. Az első stádiumban a kezelés fő csapásiránya a beteg stabilizálása annak érdekében, hogy viselkedéses válaszait képes legyen hatékonyabban kontrollálni. Ebben a szakaszban a szuicid vagy testi épséget veszélyeztető, az életvezetést akadályozó, továbbá a beteg részéről a terápiás folyamat szabotálására irányuló viselkedésmódok kerülnek a kezelés előterébe.

Lévén, hogy az érzelmi szélsőségek megélése a borderline személyiségzavar tünettanának alapvető eleme, a terápia második stádiumában az érzelmi átélések optimalizálása kerül a középpontba. Ez a szakasz a beteg belső, „csendes kétségbeesését”, érzelemi instabilitását helyezi előtérbe, célja pedig az érzelmi tapasztalások és megélések elviselhetőbbé, kevésbé megterhelővé formálása, traumamentesítése.

A kezelés harmadik stádiuma az örömképesség és az ehhez köthető érzelmi szélsőségek helyreállítására összpontosít. Ennek a szakasznak a célja a túlzott boldogtalanság és a túlzott boldogságélmények kiugróan magas amplitúdójának finomítása, kiegyenlítése, ideális mederbe terelése.

A negyedik stádiumban a fókusz a beteg belső teljességérzésére, érzelmi és mentális állapotának további, kedvezőbb irányba való formálására helyeződik, előtérbe helyezve a beteg örömképességének kiteljesítését, a pozitív affektusok előnyös formában való tartóssá tételét.

Összességében a dialektikus viselkedésterápia célja az érzelmi szélsőségek csillapítása, az érzelemszabályozás elősegítése, a stressztűrés növelése, az örömérzet megélésének, az erre való képességnek az optimalizálása. A DBT segít finomhangolni a páciens viselkedésmódjait, növelheti a beteg változásra való motivációját, és elősegítheti a környezetéhez való hatékonyabb illeszkedést és alkalmazkodást.

Ki és hogyan alkalmazhatja a DBT-t

A dialektikus viselkedésterápia egyik fő jellegzetessége a terápia hosszának behatároltsága. A négy készségblokk strukturáltan, összesen harminckét hét alatt zajlik le, egy-egy készségegyüttes időtartama nyolc hét.

Ez a behatároltság felkészítheti a beteget az önállóságra, hogy képes legyen megállni a saját lábán, megerősíti az önmagába vetett hitét, továbbá elősegíti az alkalmazkodást a folytonosan változó környezethez és a világhoz. Lévén, hogy a borderline betegek énidentitása instabil, ezen tényezőkre való rávezetés a DBT egy szintén kulcsfontosságú eleme.

Fontos megjegyezni, hogy a DBT módszerét kizárólag kellően képzett, a megfelelő szakvizsgával rendelkező pszichoterapeuta alkalmazhatja, aki korábban már elsajátította a kognitív viselkedésterápia módszertanát.

A DBT továbbá alkalmazható egyéni pszichoterápiás keretek között, de csoportterápiás vagy csoportos készségfejlesztés keretein belül is kivitelezhető.

A dialektikus viselkedésterápia rendkívül hatékony kezelési módszer. Alkalmazási módja mára már túlmutat a borderline egyének, mint fő betegcsoport kezelésén. A módszert azóta szintén sikerrel alkalmazzák olyan problémakörök esetén, mint a poszttraumás stressz zavar, a szerhasználat, az evészavarok vagy az impulzuskontroll zavarok. Ily módon a DBT számos mentális probléma esetében átfogóbb és rendkívül reményteljes módszernek bizonyul.