A drogfogyasztás rizikótényezői a fogyatékossággal élő személyek körében

A fogyatékossággal élő személyek számos társadalmi problémával szembesülnek, mely alól a drogfogyasztás sem kivétel. Miért érinti őket fokozottabban a szerhasználat veszélyeinek kérdésköre? 

Magyarországon a 2011-es népszámlálás adatai szerint közel 500 ezer fogyatékossággal élő személy él, mely a magyar népesség 4,9%-át jelenti. 2011 óta a fogyatékossággal elő személyek száma csökkent, a 2016-os mikrocenzusban megkérdezettek nyilatkozata alapján körülbelül 408 ezer főről beszélhetünk.

A kis elemszámú minta miatt a pszichoaktív szerek fogyasztásával kapcsolatos kutatások során kevés figyelem irányult a fogyatékossággal élők helyzetére, pedig a téma tárgyalása nagy mértékű veszélyeztetettségük következtében igencsak releváns. Populációjuk empirikus vizsgálata azonban számos nehézségbe ütközik. Habár korlátozott számú adat áll rendelkezésünkre, cikkünkben egy átfogó eredményeket közlő szakirodalmi anyag eredményeit ismertetünk:

Adam Huxley és munkatársainak 2018-ban publikált tanulmánya 39 tudományos elemzést összegez, mely fontos információk birtokába juttat minket. Az említett írások az alkohol, a dohányzás, valamint az illegális tudatmódosító szerek használatát egyaránt vizsgálták intellektuális képességzavarral élők körében. Az adatok arra utalnak, hogy az érintetteknél az alkoholfogyasztás átlagos elterjedtsége 23%, míg a dohányzásé 18% volt. Az illegális kábítószerhasználat gyakorisága a stimulánsok esetében a vizsgálati minta 15%-át, kannabisz esetében pedig 21%-át érintette. Habár az eredményeket a populáció heterogenitása miatt korlátokkal kell kezelnünk, a szerzők nem elhanyagolható arányú szerhasználatról számolnak be.

Miért beszélhetünk fokozott veszélyeztetettségről?

A pszichoaktív szerhasználat kockázati tényezői között szerepel többek között a negatív önértékelés, a gyermekkori abúzus és traumák, valamint a közösségi nyomás és a társas támogatás hiánya. A fogyatékossággal élő személyeknek számos olyan akadállyal kell szembesülni hétköznapi életük során, melynek következménye rizikófaktort jelenthet. Természetesen fontos szempont, hogy a személyt életének mely területén érik a különböző mértékű nehézségek. A csoport heterogenitása miatt kerülnünk kell az általánosítást, ám a szakirodalom összegez néhány feltételezhető kockázati tényezőt.

Az érintett személyek sokszor valamilyen krónikus betegséggel élnek együtt, illetve jelentős fájdalmakkal járó orvosi beavatkozásoknak vannak kitéve.

Ezek a megpróbáltatások hatással vannak a testi és a lelki egészségre egyaránt. A különböző hozzáférhető vényköteles gyógyszerek rendszeres szedése is rizikófaktornak tekinthető, hiszen az olykor könnyebben hozzáférhető orvosságok szélsőséges esetben komoly addikciók kialakulását eredményezhetik. A fogyatékosság elfogadása, és ezáltal a személy önmagáról kialakított képe kulcsfontosságú a témát illetően. Sok esetben az egyén magabiztossága, önértékelése csökken, hiszen mások segítségét kell igénybe vennie az önellátáshoz. Ennek következtében az egyén terhesnek érezheti magát környezete számára, mely eredményezheti az illegális tudatmódosító szerek fogyasztását.

A már említett összegző tanulmány szerint az érintettek körében a nemi eloszlást tekintve a szerhasználat a férfiaknál nagyobb mértékű. A probléma elterjedtebb az enyhe fokú, mint a középfokú, vagy súlyos intellektuális képességzavarral diagnosztizált személyek esetében. A kutatások szerint további kockázati tényező a társuló pszichiátriai diagnózis, illetve a büntető igazságszolgáltatásban való részvétel.

A szakirodalmi áttekintés jól összegzi, hogy a fogyatékossággal élő személyek érintettek az illegális pszichoaktív szerhasználat problémakörét tekintve. Társadalmi szinten fontos lenne a prevenciós tevékenységeket minden olyan csoportnak elérhetővé tenni, akik számára ez szükséges lehet.