A függőség jól ismert fogalom és sokan gondolhatják, hogy tisztában vannak vele, mit jelent. Viszont kevesen hallottak talán már arról, hogy a függőségnek két fő fajtáját különböztethetjük meg: az addikció és a dependencia. E két, gyakran tévesen használt fogalommal ismerkedünk meg ebben a cikkben néhány köznapi példával élve.

Míg a magyar nyelvben egy szót használunk a függőségre, addig az angol nyelvet beszélők némiképp bajban vannak. Ugyanis az addiction és a dependence kifejezések mind függőséget jelentenek, és habár sokan szinonimaként használják, mégis különbség van a két szó jelentése között. Természetesen a tudományos világbeli igény miatt meghonosítottuk mi is ezt a két kifejezést, mint addikció és dependencia.

Valamelyest nehéz lehet megérteni a különbséget a kettő között, főképp, hogy sokszor felcserélve vagy helytelenül használják, illetve különböző helyeken más és más definíciókkal illetik ezeket a kifejezéseket. Az is előfordulhat, hogy teljesen elhagyják használatukat, mint a tudományos világban használt szerhasználati zavar (substance use disorder) esetében. De miért törölnék egyes szervezetek az „addikció” kifejezést a szótárukból?

A Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders: DSM) szerint a kifejezés túl sok negatív konnotációt hordoz és kétértelmű. Az Egészségügyi Világszervezet 1964-ben az „addikció” orvosi megnevezését a „dependencia” szóval kívánta felváltani (ami valószínűleg hozzájárult a zűrzavarhoz). Pedig több fontos okból nélkülözhetetlen ezt a két fogalmat megkülönböztetni. Mégpedig leginkább azok miatt, akik gyógyulni szeretnének valamilyen függőségből, ugyanis az addikció és dependencia esetében eltérő lehet a kezelés módja, amely a gyógyuláshoz vezet.

Mi az addikció?

Az addikció egy betegség, melynek

kialakulását genetikai és környezeti tényezők kombinációja befolyásolja.

Az addikció általában a hosszabb ideig tartó fogyasztás következménye és az addikciótól szenvedő személy, vagy más néven szenvedélybeteg megállíthatatlan késztetést érez a szerfogyasztásra. Ez a fajta vágyakozás azért jelentkezik, mert a szerhasználat miatt az agyban biokémiai változások történnek, melyek hatására a fogyasztó magatartásában változás áll be. Ezek a biokémia változások az agy öröm- és jutalmazó központját érintik, amit a dopamin szint jelentős növekedése befolyásol. Az erős vágyakozás miatt a szerfogyasztó már képtelen kontrollálni a saját drogfogyasztását vagyis elveszti az uralmat a saját elméje felett.

Az idő múlásával a szenvedélybetegek nemcsak a munkahelyüket, otthonukat és vagyonukat veszítik el, hanem barátságokat, a családi kötődéseket és a kapcsolatukat is a körülöttük lévő világgal. A szenvedélybetegek reménytelenül látják a világot, amelyben az egyetlen prioritás a következő alkalom a szerfogyasztásra. Mivel az addikció átveszi az uralmat az elme felett, így a szerhasználó meggondolatlanul cselekszik akár fizikailag ártva másoknak és magának is. Az addikciótól szenvedő személy nem képes funkcionálni, ha nincs szer hatása alatt és irritálttá, nyugtalanná, akár agresszíva válik hiányában.

Mi a dependencia?

A dependencia tipikusan fizikai függőséget jelent egy bizonyos szertől. Míg az addikció kialakulásának az oka az agyban keresendő, addig

a dependencia egészben hat a szervezetre.

Ez azt jelenti, hogy a szervezet egésze hozzászokik egy bizonyos anyag hatásához, vagyis kialakul a tolerancia és a szervezet annak hiányában nem működik megfelelően. A szer megvonásakor elvonási tünetek jelentkeznek, melyek drogtípusonként változnak. A koffein, mint az addiktív szerek, ugyan fokozza a dopamin jelátvitelt az agyban, de ez nem elég ahhoz, hogy aktiválja az agy jutalmazó központját, így a kávé esetében a közhiedelemmel ellentétben addikció nem alakul ki.

Viszont azoknál, akik naponta legalább 100 mg koffeint fogyasztanak (körülbelül egy csésze kávé mennyisége), fizikai dependencia alakul ki, amely elvonási tüneteket válthat ki, beleértve a fejfájást, izomfájdalmat és -merevséget, letargiát, hányingert, hányást, depresszív hangulatot és kifejezett ingerlékenységet. Mennél jobban adaptálódik a szervezet a szer hatásához, annál jobban függ fizikailag a szertől. Ez azt jelenti, hogy a hasonló hatás eléréséért egyre többet kell fogyasztani egy bizonyos anyagból.

A dependenciát két részre oszthatjuk: fizikai és pszichológiai dependenciára. A fizikai dependenciára a fentebb leírtak vonatkoznak. A pszichológiai függőség az, amikor valaki valamilyen szert használ egy bizonyos élethelyzet, például stresszt okozó élethelyzet leküzdésére. Tehát a szer használata feltételes válasz egy eseményre vagy érzésre, vagyis kiváltja valami, amit idegen szóval „trigger”-nek nevezünk. Ez akár lehet egy bizonyos személlyel történő találkozás vagy egy múltban történt hasonló élethelyzetbe kerülés. Például, ha valaki az exével találkozva mindig úgy érzi, muszáj meginnia egy(-két) üveg bort vagy a nehezebb munkahelyi napok után csak egy (pár) jó pofa korsó sör vagy egy spangli csillapíthatja a felgyülemlett feszültséget, érzelmi függőségről beszélhetünk.

Mi a különbség a függőség szintjén?

A fő különbség a dependencia és az addikció között az, hogy az addikció a szer kontrollálatlan és kényszeres fogyasztása, míg a dependencia a használt szer iránti növekvő fizikai és mentális „kötődés” vagy tolerancia. A dependencia és az addikció sokszor kéz a kézben jár és a dependenciára gondolhatunk akár úgy is, mint az addikció előszobája. Amikor a pszichológiai és fizikai dependencia tünetei együttesen vannak jelen, akkor általában addikcióról beszélhetünk.

A dependenciának fizikai tünetei vannak, viszont az addikció fizikai, mentális és viselkedésbeli tünetek kombinációjaként nyilvánul meg.

Azonban nem minden dependencia esetén alakul ki addikció, de a fizikai dependencia általában az addikció előfutára, ezért fontos felismerni mindkettő jeleit. Nézzük egy egyre több marihuánát vagy valamilyen kábítószer tartalmú tablettát fogyasztó esetét. Eleinte a szerhasználat többlettevékenység, mellékes örömforrás, de ahogy a szerhasználó egyre inkább függ a betépés érzésétől, ez válhat a fő tevékenységgé. A dependencia így alakul addikcióvá, amikor a kábítószerrel való visszaélés a mindent átfogó fő prioritássá válik a szerhasználó életében.

A szenvedélybetegek idejük nagy részét a drogokra gondolva, a drogok megszerzésével vagy azok használatával töltik, még akkor is, ha az ártalmas önmagukra vagy a környezetükben élőkre nézve. A dependencia esetén meglehet, hogy nem alakul ki ez a sóvárgás érzet, de mégis úgy érezhetik, hogy szükségük van szer hatására ahhoz, hogy jobban érezzék magukat, vagy megküzdjenek bizonyos helyzettel vagy érzésekkel.

Néha nehéz megmondani a különbséget. Például, ha valaki fájdalomcsillapítót szed, akkor azt tapasztalhatja, hogy egyre nagyobb adagokra van szüksége ahhoz, hogy a gyógyszer hasson. Az orvosok ezt növekvő toleranciaként diagnosztizálják és akár kezdődő addikció is lehet. Gondoljunk csak Dr. House-ra, aki a fájdalmát csillapítandó Vicodin-t (kodein-származék, opiát) szedett, amelyből egyre többre és többre volt szüksége, míg a függősége át nem vette teljesen az uralmat az élete fölött.

Addikció, dependencia és az agy – menjünk a gyökerekhez

Agyi szinten is különbözik a két jelenség, mivel míg az addikciót az agy öröm- és jutalmazó központjában bekövetkezett változások okozzák, addig a dependencia a talamusz és az agytörzs működését befolyásolja leginkább, tehát az agy azon részét, amely felügyeli az autonóm testfunkciókat, például a légzést. Míg a fizikailag dependens beteg némi eufóriát tapasztalhat a gyógyszer (pl.: opioid származék) használata közben, az agy jutalmazó központja „offline” marad, és a páciens továbbra is képes az őt érő impulzusok helyes kezelésére és a saját érdekében történő döntések meghozatalára. Más szóval, a páciens kontroll alatt tartja a szerhasználatot. Ezzel szemben addikció esetében a páciens cselekedeteit elsősorban az agy jutalomközpontjának kielégítésére irányuló elsöprő szükséglet irányítja és az agy azon része, amely az önuralomért és a döntéshozatalért felel közvetlenül akadályoztatottan működik.

Általánosságban elmondható, hogy minél hosszabb ideig fogyaszt valaki függőséget okozó szert, annál nagyobb a dependencia mértéke. A fogyasztás módszere is növelheti a dependencia súlyosságát. Például egy szer befecskendezése vagy felszippantása jobban növeli a dependencia mértékét, mint ugyanannak a szernek a lenyelése. A szer befecskendezése vagy felszippantása szintén csökkenti az addikció kialakulásához szükséges időt, mivel az agyba hirtelen jut el a szer szinte teljes adagja ahelyett, hogy idővel fokozatosan jutna egy-egy kisebb adaghoz.

A kezelésbeli különbségek – tényleg olyan más a két jelenség?

Egy dolog biztos: mindkettő esetében szakmai segítségre van szükség a teljes felépüléshez, amely mindkettő esetén lehetséges. A dependencia és az addikció kezelésénél a legtöbb mentálhigiénés szakember a terápiák kombinációját javasolja. Ez magában foglalja a beszélgetésen alapuló pszichoterápiát vagy tanácsadást, az életmód megváltoztatását, az öngondoskodásra való képesség kialakítását és potenciálisan a gyógyszeres kezelést.

Az addikció kezelését célzó terápia segít abban, hogy a páciens képessé váljon az ellenállásra a vágyakozás ellenére is és a cél az, hogy visszafordítsák az agyban okozott változásokat.

A viselkedési terápiával a páciens megküzdési mechanizmusokat tanul

és elsajátítja azokat a készségeket, amelyek szükségesek, hogy felismerje a jeleket és elkerülje a kábítószerrel történő visszaéléshez vezető utat. Kiegészítő kezelésben vehet részt, amely a kábítószer-függőséggel gyakran együtt járó betegségeket célozza, mint például a depresszió, szorongás vagy a bipoláris zavar.

A dependencia kezelésének a lényege, hogy segítenek a szervezetnek abban, hogy hozzászokjon a minél kevesebb anyag felvételéhez. Bizonyos esetekben – mint például az opioidok esetén – olyan anyagot juttatnak a szervezetbe, amely utánozni képes a drog hatását. Ez lehetővé teszi, hogy a szervezet fokozatosan hozzászokjon a fizikai függőséget okozó anyag hiányához. Mivel sok esetben az addikció együtt jár a dependenciával – hiszen hosszabb idejű szerfogyasztásról van szó – így a kezeléseket kombináltan végzik.

A változó terminus technicus 

A függőség fajtájának, így a helyes kezelés kiválasztásának érdekében fontos különbséget tenni és megfelelően meghatározni egy beteg esetében, hogy dependenciáról vagy már addikcióról van-e szó. Mégis, a két kifejezés összemosása és helytelen használata miatt szükséges lehet rendet tenni a függőség megfelelő orvosi elnevezésének érdekében, elkerülve a félreértéseket.

A 2013-ban az Amerikai Pszichológiai Társaság (American Psychological Association: APA) kiadta a DSM ötödik kiadását. Ebben a kiadásban tisztázták az addikció leírásához tartozó meghatározásokat. Az APA a szerrel való visszaélést (abúzust) és a szer dependenciát is a szerhasználati zavarra cserélte. A szerhasználati zavar ma már az addikció orvosi kifejezése. Korábban a DSM szerint az abúzus az addikció enyhe formája volt, a dependencia pedig az addikció mérsékelt vagy súlyos formája. Ez a terminológia problémás volt, mert a biológiában a dependencia az anyaghoz való fizikai alkalmazkodásra utal.

Ma az APA a szerhasználati zavarokat enyhe, közepes vagy súlyos besorolásba sorolja. Tünetei pedig a következők:

  • Sikertelen próbálkozások a szerhasználat abbahagyására

  • Kényszeres vágy a szer használatára

  • Csökkent fizikai egészség

  • A szer, ebben az esetben gyógyszer dózisának növelése vagy a tervezettnél hosszabb ideig történő szedése

  • Elvesztett idő a szer keresése, a használata és a gyógyulás okán

  • A prioritások és kötelezettségek elhagyása (például munka és iskola) a kábítószer-használat végett

  • Folyamatos használat, a szociális kapcsolatokban kialakuló problémák ellenére

  • Folyamatos használat, a veszélyes helyzetekbe történő kerülés ellenére

  • Magas tolerancia (azaz magasabb dózisra van szükség a kívánt hatás eléréséhez)

  • Az elvonási tünetek kialakulása

Ha egy személy a fenti tünetek közül kettőt vagy többet is mutat, szakmai segítség javasolt, mivel legalább enyhe szerhasználati zavara lehet. Az APA tehát már nem használja a visszaélés és a dependencia kifejezéseket a függőség súlyosságának kategorizálására. A változás egyik oka a „dependencia” szó körüli zűrzavar volt. Remélhetőleg, az addikció meghatározása szerhasználati zavarként sokkal elfogadóbb és sikeresebb módja lesz annak, hogy azonosítsuk azokat a személyeket, akik ugyan segítségre szorulnak, de lehet, hogy nem szenvednek mindent eluraló addikcióban. A kábítószer- és alkoholfüggőség az elme és a test betegsége, amely már nem az egyén irányítása alatt áll.