„Vajon hogy fognak a gyerekek visszaemlékezni 2017-re?” – teszi fel a kérdést a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány a 2017. évi Gyermekjogi jelentésében. Németh Barbara gyermekjogi programvezetővel beszélgettünk, aki maga is részt vett a jelentés elkészítésében. Mi történt a gyerekekkel 2017-ben Magyarországon? A #metoo mozgalom hogyan hatott a gyerekekkel szembeni szexuális visszaélések témájára? Milyen volt valójában a fogyatékossággal élő és menekült gyerekek helyzete a tavalyi évben? Hogyan hat a média a legkisebbek gondolkodására? Kétrészes cikksorozatunkban többek között ezekre a kérdésekre is keressük a válaszokat.
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány legfőbb küldetésének azt tartja, hogy a Magyarországon élő gyerekek jogait érvényesíteni és támogatni tudja. Fontos céljuk továbbá felnyitni a felnőtt társadalom szemét, hogy milyen létfontosságú felelősséget vállalni a gyerekekért és tenni a kiegyensúlyozott fejlődésükért. Az alapítványt dr. Gyurkó Szilvia, az UNICEF korábbi gyermekjogi igazgatója hozta létre 2015-ben. Az alapítvány programjai: szexuális edukáció a gyerekekkel szembeni szexuális erőszak megelőzéséért és az egészséges fejlődésért (Yelon); az ingyenes jogsegélyszolgálatot biztosító Gyermekjogi Pro Bono Központ; valamint a középiskolások gyermekjogi ismereteit fejlesztő és hatékony részvételét támogató Gyermekjogi Követ Program. Az alapítvány minden évben kiadja az éves Gyermekjogi jelentést, amiben bemutatja a gyermekjogok magyarországi helyzetét.
Akkor én is feltenném a kérdést: vajon hogy fognak visszaemlékezni a gyerekek 2017-re?
Rengetegféle gyereksors van Magyarországon. Tipikusan az észak-magyarországi és a dél-dunántúli régiókban látható egyfajta széthúzás az ország közepéhez képest. Hatalmas egyenlőtlenségeket láthatunk a tanulmányi eredményeket, a pszichés jóllétet vagy akár az egészségügyi ellátórendszert illetően, ha összehasonlítjuk egymással ezeket a régiókat.
A legfőbb probléma, hogy nem látszik, hogy felzárkózna az a társadalmi réteg, aki nagyobb nehézségekkel küzd. Ebben van egy széttartás az országban, évről évre „nyílik az olló”. Ez szerintem egy óriási probléma. Vannak gyerekek, akikről lemondunk és nem számítanak. Már statisztikai adatokban is látszanak ezek az egyenlőtlenségek. Ezért is lehetetlen vállalkozás egy átfogó jelentést készíteni arról, hogy általában hogy vannak a gyerekek ma Magyarországon. Általában az mondható el, hogy nagyon nagy a szórás, nagyon nagyok az egyéni különbségek. Azonban azért van örömre is okunk. Már egyre többször, még ha nem is jobban, de hallani a gyerekek hangját, kimennek az utcákra és keresik az eszközöket arra, hogy figyelembe vegyék az oktatásukról szóló véleményüket. A jogi és az intézményi keretek folyamatos alakítása pedig azt tükrözi, hogy van szándék arra vonatkozóan, hogy jobban élhessenek a gyerekek.
Próbáljuk meg összegyűjteni a 2017-es év pozitív változásait gyermekjogi szempontból! Mit gondol, vannak-e egyáltalán olyan jogszabály-változások, amiknek egyértelműen örülhetünk?
Ez az, ami később fog kiderülni. Rengeteg jogszabály-változás történt, ami mögött preventív szándék húzódik. Például tavaly lépett életbe a gyermekvédelmi törvény azon módosítása, mely szerint szankciók bevezetése mellett
együttműködésre kötelezhető a szülő a gyermekvédelmi rendszerrel.
Ez azt célozza, hogy hamarabb észrevegyék, ha egy gyereket súlyosan veszélyeztetnek. Ugyan pozitív szándék húzódik a törvénymódosítás mögött, de a legjobb esetben is csak részben tud megoldás lenni arra problémára, hogy az esetek nagy része többnyire észrevétlen marad. Az pedig csak most fog kiderülni, hogy a törvénymódosítást mennyire használja jól a gyakorlat, vagy mennyire ad lehetőséget a különböző túlkapásokra. Az utóbbi években az oktatás területén is állandó változások figyelhetők meg. A gyerekek továbbtanulási esélyeit kockáztatták a közép- és felsőoktatási felvételiket érintő gyors átalakítások. Tulajdonképpen kiszolgáltatott helyzetbe hozták a fiatalokat.
Akkor a jövő évi interjúnkon majd újból felteszem ezt a kérdést. Történtek-e olyan jogszabály-módosítások 2017-ben, melyekről már most biztosan kijelenthetjük, hogy károsak a gyerekekre nézve?
Sajnálatos módon azt már most egyértelműen meg lehet fogalmazni, hogy mely módosítások nevezhetők károsnak. Ezek a menekült gyerekeket, illetve a fogyatékossággal élő gyerekeket érintő törvények. A 14 év feletti menedékkérő gyerekeket már nem védi külön jogszabály, a beilleszkedési, tanulási és magatartási zavarral küzdő gyerekek iskolai támogatása pedig csökken. Ezek a jogszabály-módosítások azt üzenik a gyerekeknek, hogy ha egy picit más vagy, ha picit kilógsz, akkor már nem igazán számítasz. Ez szembe megy az ENSZ Gyermekjogi Egyezménnyel, amely szerint
„minden gyereket ugyanolyan jogok illetnek meg, minden gyerek számít”.
Tulajdonképpen lemond az állam nagyon sok gyerekről, olyanokról, akik különleges bánásmódra jogosultak. De az iskolák se tudnak mit kezdeni a kilógó gyerekekkel. Tavaly két ombudsmani jelentés hívta fel a figyelmet a nehezen kezelhető gyerekek eltanácsolásával kapcsolatos jogi aggályokra. Gyakran megesik, hogy a rossz magatartású gyerekek elküldésével vagy magántanulóvá nyilvánításával lényegében feláldozzák az érintett gyereket, megszabadulnak tőle, ami kirekesztő attitűdöt közvetít a teljes iskola felé.
Miért jött létre a Gyerekjogi jelentés és mi a legfőbb célja?
2017-ben második alkalommal készült el a jelentés, hogy átfogó képet adjon a gyerekek helyzetéről Magyarországon. A jogszabályi változások, szakpolitikai döntések, a kutatások és a médiatudósítások tükrén keresztül vizsgálja, mi történt a gyerekekkel egy adott évben. 1991 óta van érvényben nálunk az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, ami tartalmazza mindazokat a feltételeket, amikre szüksége van egy gyereknek a fejlődéséhez, védelméhez és részvételéhez. Magyarország ötévente jelent az ENSZ-nek arról, mit tett a gyermekjogok érvényesítéséért, az éves, szisztematikus összefoglaló pedig segít abban, hogy nyomon kövessük a változásokat, és ne maradjanak ki olyan események, amiket elsodort a zaj. A jelentés próbálja megtartani az egyensúlyt, hogy minden fontos téma egyenlő arányban jelenhessen meg. Továbbá felhívja a figyelmet a marginalizálódott gyerekek helyzetére is, akiknek a hangját kevesebbet halljuk vagy akiknek a védelme nem annyira erős.
Magyarországon a jogszabályok a legfontosabb részét képezik a társadalmi folyamatok befolyásolásának és irányításának. Ha valamilyen nem jól működő jelenség kiderül, akkor általában az elsődleges beavatkozás az okok szakmai alapú feltárása vagy az erőforrások megerősítése helyett a jogszabályalkotás. A rendszerváltás óta kaphattunk némi képet arról, hogy ez mennyire hatékony problémamegoldás valójában. Nem szabad elfeledkeznünk a médiáról sem mint önálló hatalmi ágról, aminek egyre nagyobb a jelentősége a gyerekekkel kapcsolatos közügyekben, továbbá magukra a gyerekekre gyakorolt hatásában.
Milyen módszertan alapján dolgoztak a Gyermekjogi jelentés elkészítése során?
Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményéből indultunk ki, ami sorra veszi a gyermekek szükségleteit. Eszerint például joga van egy gyereknek a családhoz, a minőségi oktatáshoz, elmondani a véleményét, részt venni az őket érintő kérdésekben, a jól működő egészségügyhöz és a diszkriminációmentességhez. Részletesen áttekintettük, hogy egy-egy területen mit látunk, milyen jogszabályok léptek hatályba vagy milyen módosítások történtek 2017-ben. Ezenkívül 2017-ben publikált szakmai anyagokat, statisztikai és információs forrásokat is belevettünk a jelentésbe.
Továbbá 2017-ben megjelent tudósítások, hírek és médiamegjelenések értékelése is fontos szerepet kapott. A média és a sajtó szerepe kiemelt jelentőségű a XXI. században. Tulajdonképpen sok esetben a média tematizálja, hogy mi az, ami halk marad, és miből indul el társadalmi diskurzus. Összefoglalva, azt látjuk a jelentés előnyének, hogy így objektívebb képet kaphatunk. Ezáltal pedig átfogó tanulmányt tudunk megírni, nem pedig csak egy speciális szelete nagyítódik ki az eseményeknek.
Tudna esetleg egy konkrét példát is mondani arra, hogy a média szerepe milyen formában érhető tetten a Gyermekjogi jelentésben?
Például kulcsszavas médiafigyelések során tudtuk felmérni a diszkriminatív „migráns gyerek” szókapcsolat előfordulását a különböző orgánumok híradóiban. Egyrészt a „migráns” szónak önmagában nem kellene negatív jelentésűnek lennie, másrészt a gyerekek esetében a jogszabályok nem is ismerik ezt a kifejezést. Mégis, az a kontextus, amiben a migránsokkal 2017-ben a tudósítások jó része foglalkozott, kihatott a gyerekek megítélésre is. Egyértelműen a menedékkérő gyerekekkel szembeni diszkrimináció tünetévé vált.
Kik dolgoznak a csapatban? Más civil szervezetekkel is kapcsolatban állnak a Gyermekjogi jelentés megírása során?
Az Alapítványnál több szakma dolgozik együtt. Túlnyomóan jogászok vannak a csapatban, de társadalomtudományokkal vagy pszichológiával foglalkozó szakembereink is vannak. A megjelenés előtt a gyermekek védelmével és jogaival foglalkozó civil szervezeteknek és a szakértőket tömörítő Gyermekjogi Civil Koalíciónak is elküldtük véleményezésre a nyersanyagot.
Említette, hogy sok esetben a média szerepe kiemelt jelentőségű abban, hogy milyen események kerülnek a társadalmi viták és az érdeklődés középpontjába. Nekem 2017-ről a #metoo mozgalom körüli hatalmas hírverés ugrott be azonnal. Hogyan hatott ez a jelenség a magyar gyerekekkel szembeni szexuális visszaélések témájára?
A #metoo mozgalomnak jelentős szerepe volt abban, hogy felélénküljön a szexuális erőszakról szóló párbeszéd Magyarországon is. Valójában nem a gyerekekről szólt, de fokozta a téma iránti érzékenységet és rávilágított arra, hogy az erőszaknak sokféle szintje van, de mindegyik megengedhetetlen. Fontos adat, hogy 400 százalékkal nőtt a gyerekekkel szembeni szexuális erőszakkal foglalkozó médiamegjelenések száma az elmúlt években. A statisztikák szintjén is észrevehető egyfajta változás. Míg a többi bántalmazásforma esetében az előfordulási gyakoriság 2017-ben csökkent, addig a
szexuális visszaélések sértettjévé váló gyerekek száma nőtt.
Ez feltehetően nem azt jelenti, hogy több ilyen jellegű cselekményt követtek el gyerekkel szemben, hanem hogy szerencsére kevesebb szexuális erőszak maradt rejtve. Szerintem ez mindenképpen pozitív változás. Azonban sajnálatos módon a szexualitás még ma is tabu Magyarországon, a gyerekek nem jutnak megbízható információkhoz, miközben egyre több szexuális ingernek vannak kitéve. Nagyon kevés szó esik a szexuális erőszakról és annak a megelőzéséről. Annak ellenére, hogy még továbbra sincs széles körben nyílt kommunikáció, valami elmozdulás azért megfigyelhető volt a tavalyi évben.
A gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések kapcsán elengedhetetlen beszélnünk a gyermekprostitúcióról. Annak ellenére, hogy nem hallani a prostitúció áldozatául esett gyerekekről és fiatal lányokról a híradásokban, mégsem gondolom, hogy rendezve lenne a sorsuk itthon.
Nincs rendezve ez a kérdéskör, hiszen a prostitúcióban érintett gyerekek helyzete 2017-ben sem változott Magyarországon. Egy ombudsmani jelentés beszámol arról, hogy ez valóban egy élő probléma itthon, nagy a rejtve maradás, és
a gyermekvédelmi rendszer jelenleg nem alkalmas a kezelésére.
Még mindig az áldozathibáztató gondolkodás jellemző az igazságszolgáltatásra. Szabálysértőnek és elkövetőnek tekintjük őket. Továbbá azt feltételezzük, hogy önként választják ezt az életmódot, nem pedig egy kényszerhelyzet vagy egy fájdalmas döntés következménye, ami velük történik. Nincsen semmilyen megbízható adat arról, hogy hányan vannak vagy hogy milyen körülmények között élnek. Az érintett gyerekekkel szembeni bánásmód teljesen esetleges. Szakmai protokoll hiányában csak a gyermekvédelmi jelzőrendszer adott tagján múlik, hogy mi lesz az áldozattá vált gyermekkel, speciális segítség és védett szálláshelyek pedig nem elérhetőek számukra. Ebben a kérdésben nagyon fontos lenne, hogy valóban szembenézzünk a problémával, és a társadalom is meglássa az érintettekben a gyermeket és a kiszolgáltatottságukat.
