A sportversenyeknek része, hogy nemcsak hazai, de vendégpályán is megmérettetik a sportoló és csapata. Hamar rájöttek, hogy a teljesítményre nagy hatással van a helyszín, ezért a sportpszichológiának egyik kedvelt kutatási témája a „hazai pálya előnye”.
Ahogy az utóbbi években a globalizációnak, az olcsóbb és gyorsabb közlekedési lehetőségeknek hála egyre több csapat utazik egyre messzebbre, úgy már nem csak a sportágak legmagasabb fokán kérdés az, vajon valóban jobban teljesít-e egy csapat vagy egyéni sportoló otthon, mint idegenben.
A legtöbb játékos ösztönösen érzi, hogy otthon versenyezni jobb, és ezt a kutatások is egyöntetűen megerősítik. Sokan vizsgálták a témát, J. P. Jamieson például metaanalízissel az elmúlt 60 év golf, tenisz, boksz és csapatversenyeit vizsgálta, aminek során azt találta, hogy az esetek több mint 60 százalékban a hazai csapat vagy játékos győzött. Más kutatások is igazolták ezt, általában 50–70 százalék között van a hazai csapat győzelmének esélye. De mi az oka ennek a kiemelkedő különbségnek a hazai és az idegen versenyek között?
A szurkolótábor
Az első és legfontosabb különbség a hazai és idegen pálya között, hogy általában a hazai csapat szurkolótábora a hangosabb. Nemcsak kedvenceiket bátorítják énekléssel, kiabálással, füttyögéssel, hanem az ellenfelet is hajlamosak becsmérelni, aminek célja a megfélemlítés. A tömeggel kapcsolatban fontos, hogy az mennyire sűrű – minél sűrűbb, annál jobban növekszik a hazai pálya előnye. Emellett lényeges az is, hogy mekkora a tér: a fedett pályás sportokban, például a kosárlabdában, kézilabdában jobban érvényesül ez a hatás, mint a szabadtéri baseballban, fociban. És bár egy utánpótlás vagy egy nem első ligás csapat meccsén lehet, hogy nincsen óriási szurkolótábor, de a szülők, barátok gyakrabban mennek az otthon játszott meccsre, márpedig szeretteink bátorítása még inkább fokozza a motivációt.
Bírói ítéletek és pontozás
Szintén kutatások igazolják, hogy a bírói döntések általában a hazai csapatnak kedveznek. Német futballbírókkal készült a felmérés, miszerint döntéseik az otthon játszók javára kedveztek, viszont ez csökkent, ha a vendégcsapat szurkolótábora nagyobb, aktívabb volt. Ez bizonyítja a jelenség szociálpszichológiai jellegét: a bíró nem tudatosan fúj a hazai csapatnak, egyszerűen
a szurkolók részéről érkező szociális nyomás hatása érvényesül rajta.
Szubjektív pontozásos sportoknál, például tornánál, műugrásnál vagy boksznál szintén érvényesül ugyanez a hatás.
Helyismeret
A hazai pálya előnye megnyilvánul abban a teljesen hétköznapi dologban, hogy ismerjük a helyet. Ismerősek a szagok, a színek, a talaj csúszása, az öltöző felszereltsége, a lámpa fénye, hiszen rendszeresen ott edzünk. Ezt ismerősségi hatásnak nevezzük, és óriási szerepe van abban, hogy otthon sokkal jobban tudunk teljesíteni. Idegenben rengeteg új ingert kell feldolgoznunk, ami eltereli figyelmünket, növelheti szorongásunkat – azaz egyáltalán nem segít abban, hogy kihozzuk magunkból a legtöbbet. Bár egyszerűnek tűnhet, ez az a tényező, amit a legkönnyebb orvosolni, ha jobban akarunk teljesíteni vendégként.
Mi a megoldás?
Bár a hazai pálya előnye létező jelenség, nem kell belenyugodnunk, hogy ezentúl minden idegenben játszott meccsen csak 40 százalék esélyünk van. Segítségül összeszedtünk pár módszert és praktikát, amivel könnyebben vehetjük a vendégcsapati lét nehézségeit:
- Ismerjük meg a helyet! Ha tehetjük, menjünk el a helyszínre még a meccs előtt és nézzünk körül jó alaposan. A legjobb, ha edzeni is tudunk, de ha ez nem kivitelezhető, akkor is járjuk körbe a helyszínt, és tudjunk meg róla minden fontos részletet: hogy lehet odajutni? Hol tudunk parkolni? Hol lehet átöltözni? Milyen a mosdó, a büfé? Milyen a lelátó, a pálya? Milyen színű, milyen a felfestése, milyenek a fények? A legkisebb részleteket is vizsgáljuk meg! Ha edzők vagyunk és nem tudjuk megoldani, hogy az egész csapatot elvigyük, akkor menjünk el egyedül és fényképezzük körbe a helyet, majd a következő edzésen beszéljük át a csapattal, hogy a képek alapján mire számíthatnak. Az is fontos, hogy minden előre le legyen szervezve: kevés frusztrálóbb dolog van, mint mikor bemelegítés helyett még öltözőkulcsért kell rohangálni, vagy keressük azt, aki bekapcsolná a kijelzőtáblát.
- Tartsunk motivációs beszédet! Különösen gyerekeknél jellemző, hogy nagyon el tudja bátortalanítani őket az idegen környezet. Tréningezzük őket az idegenben történő játékra: az otthoni edzések során tüzeljük fel önbizalmukat, lelkesítsük fel őket, majd az idegen pályán emlékeztessük őket erre a „mindenre képes vagyok” érzésre! Teremtsük meg nekik a szurkolótábort: hívjuk el a szülőket, barátokat, ha tehetjük. Az is hasznos, ha elbeszélgetünk velük a hazai pálya előnyéről, felhívjuk rá a figyelmüket, hogy ez egy normális érzés – tudatosítsák, majd lépjenek túl rajta.
- A búra. A figyelemről szóló cikkünkben már írtunk arról, hogy a búra módszerével kiválóan ki lehet zárni a külső zavaró tényezőket, például az ellenfél szurkolóinak zaját. Képzeljük el, hogy vastag üvegbúra borul ránk, ami lehalkítja a külső zajokat. Ennek gyakorlását is érdemes még otthon elkezdeni, hogy éles helyzetben, nyomás alatt is működjön később.
