A nyugati társadalmakban a pozitív pszichológia térhódítása nyomán előtérbe került az egyének saját boldogságának megtalálása, annak kvázi célként való értelmezése. Kérdés, hogy a boldogság hajhászása valóban hova vezet? Emily Esfahani Smith kanadai írónő és pszichológus kutatásai nyomán azt állítja, hogy elterelheti a figyelmet az élet valódi értelméről. Akkor mi vezethet egy jelentőségteljes élethez? Milyen pillérek alkothatják azt? Poós-Nagy Fruzsina life és business coach cikkéből mindez kiderül.
A boldogság kutatása ma a pszichológia egyik fő csapásiránya. A boldogságért tett erőfeszítések pedig a gondolkodásmódunk, világlátásunk részét képezik. Ugyanakkor a társadalmi jólét növekedésével párhuzamosan a lélek problémái felerősödni látszanak. Miért van az, hogy a boldogság hajhászása sokszor inkább frusztrációt eredményez? Emily Esfahani Smith kanadai írónő és pszichológus éveket töltött kutatással, adatelemzéssel. Ted előadásában részletesen beszámol eredményeiről, illetve ebben a témában jelent meg „The Power of Meaning: Finding Fulfillment in a World Obsessed with Happiness” című könyve is. A könyv címe találó – saját fordításban – Az élet értelmének ereje: az elégedettség megtalálása egy a boldogsággal megszállott világban. Smith azt kutatta, hogy valójában mi vezet a hosszú távú egyensúlyhoz? Többek között arra jutott, hogy a boldogság kergetése boldogtalansághoz vezethet. Megfigyelhető, hogy a fejlett társadalmakban a jólét növekedésével az elmagányosodás is terjed, sokan éreznek egyfajta űrt. Ez a kétségbeesés, üresség meglepő módon nem a boldogtalansággal függ össze, sokkal inkább az élet értelmének a hiányával.
De mi a különbség a boldogság és az élet értelmének megtalálása között?
A két fogalom közül a boldogság inkább egy pillanatnyi állapotot jelöl, míg a jelentőségteljes életnek mélyebb értelme van. A kutatások azt mutatják, hogy a kettő közül az élet értelmére való alapozás vezet nagyobb elégedettséghez. Azok az emberek, akik egy jelentőségteljes élet keresésére törekszenek ellenállóbak, jobban teljesítenek a tanulásban és a munkájukban. Sőt, tovább is élnek. A jelentőségteljes, értelemmel bíró élet elérése Smith szerint nem egy utópisztikus álom. Mi magunk is tehetünk érte, ha a teljes élet pilléreire, vagy azok valamelyikére fókuszálunk.
A négy pillér
- Valahova tartozás
Azokból az emberi kapcsolatainkból fakadó érzés, amelyekben saját jogon elfogadást, megbecsülést kapunk, és amelyekben hasonlóan viszonyulunk mi is másokhoz. Bizonyos viszonyokban találkozunk ennek az érzésnek a kezdetleges formájával, amikor valamilyen hitünk vagy cselekedetünk alapján kapunk elfogadást. A valahova tartozás akkor valódi, ha szeretetből fakad, és nem valamilyen feltételhez kötött. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy döntésinkkel nagyban befolyásolhatjuk, hogy kikkel alkotunk ilyen közösséget. Sokaknak ez a pillér a legfontosabb, többnyire baráti és családi kötelékekből áll.
- Életcél
Az életcél nem csupán annyit jelent, hogy megtaláljuk a hőn áhított állást vagy szerelmet. Sokkal inkább egyfajta, az életünkben fellelt hivatás, amely mellett elköteleződünk. Például szülők számolnak be sokszor arról, hogy az életcéljuk, vagyis az életük valódi értelme a gyermekeik felnevelése.
Az életcél lényegét tekintve azt jelenti, hogy az erősségeinket felhasználva szolgálunk, segítünk másokat.
Ez megvalósulhat a munkánkban is. Az életcél gyakorlatilag adhat egy okot amiért érdemes élni, amiért érdemes minden nap felkelni.
- Transzcendencia
A transzcendencia egy olyan állapot, amikor az ember kiszakad a napi rutin tevékenységeiből, és jelenbeli tudatosságán kívül helyezkedik. Ebben az állapotban úgy érezhetjük, hogy egy más, magasabb szintű valósághoz kapcsolódunk. Vannak akik ezt vallásgyakorláson keresztül érik el, mások bizonyos művészetek által. A transzcendencia átélése egyéni úton valósul meg, és képes megváltoztatni bennünket.
- Történetmesélés
A pillérek közül talán ez az, ami a legmeglepőbb lehet laikusok számára. Mégis egy jelentőségteljes élet fontos részét képezheti a történetünk, illetve annak elmesélése. Tulajdonképpen a történetmesélés a narratívánk elbeszélését takarja, vagyis azt, ahogy saját történetünket elmeséljük magunknak. Ahogy az eseményeket feldolgozzuk, az összefüggéseket felvázoljuk, és a következtetéseket levonjuk, azzal segítünk magunknak megérteni, hogyan változtunk, fejlődtünk. Segít bennünket tisztán látni. Ennek a történetnek mi vagyunk az írói, így jelentősen befolyásolhatjuk is azt. Változtathatunk a nézőpontjainkon, az értelmezésünkön, még akkor is, ha a tények bizonyos megkötést jelentenek. Saját történetünk megváltoztatása sokszor hosszú folyamat, amely fájdalmakkal is járhat. Kérhetünk hozzá segítséget szakembertől, de mi magunk is képesek vagyunk erre, ha életünk múltbeli eseményeit újragondoljuk, és igyekszünk új megvilágításba helyezve tanulságot keresni.
Minden embernek saját felelőssége megtalálni, hogy életében melyik pillérekre és milyen mértékben támaszkodik.
Az egyensúly megtalálása egy folyamat, amelyben változó tényezőkkel kell megküzdeni, sok munkát igényel.
A boldogság gyorsan változik, Smith szavaival élve „jön és megy”. A jelentőségteljes élet ugyanakkor a hosszú távú egyensúly megtalálásában segíthet, mivel nem abban erősít bennünket, hogy csak és kizárólag a pozitív élményeket keressük, és gyűjtsük. Sokkal inkább abban segít, hogy megtanuljuk integrálni életünkbe a pozitív és negatív eseményeket. Rossz időszakokban pedig kapaszkodóként szolgálhat. Fontos, hogy a családok és a kis közösségek valódi pillérekként szolgáljanak, segítve egy kiegyensúlyozott egyénekből álló, stabil társadalom megerősítését.
A szerző Poós-Nagy Fruzsina, life és business coach, viselkedéselemző, közgazdász, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja.
