Létezik ma egészséges magyar nemzettudat? Mit jelent a magyar nemzeti büszkeség? Hogyan gondolkodik erről a kérdésről a jobb- és a baloldal? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Mindset Politikai Pszichológia Nemzettudat/hasadás elnevezésű első konferencia és vitaestjén, melynek a budapesti Közgarden Coffee and Study Bar adott otthont. Előadóink Dr. Kiss Paszkál pszichológus, egyetemi docens és Krekó Péter pszichológus, egyetemi adjunktus voltak. Vitaestünk részt vett Schiffer András volt LMP-s és Novák Előd volt Jobbikos parlamenti képviselő. Tudósításunk.
Az esemény fő célja egy olyan közéleti vitaplatform létrehozása volt, mely mind a politika, mind a pszichológia szemszögéből árnyalhatja a ma igencsak elterjedt fekete-fehér képet a témáról. Az estét Kiss Paszkál előadása nyitotta.
A nacionalizmus és büszkeség ambivalenciája
Kiss Paszkál előadása verte le a cölöpöket, mely elméleti síkon kiválóan megalapozta az esemény folytatását. Bemutatta a nemzetfogalom lehetséges értelmezéseit, történettudományi, filozófiai, antropológiai, politikatudományi, szociológiai és persze pszichológiai szempontból. A pszichológia képes arra ezek közül, hogy a nemzetről mint egy nem racionális, érzelmekkel, motivációkkal átitatott fogalomról beszéljen, illetve arról, hogy egyénenként és csoportosan hogyan viszonyulunk mi magunk a nemzetünkhöz.
Az előadó körüljárta a nacionalizmus fogalmát. Mit is jelent nekünk ez a szó? Sokaknak az agresszió, az öldöklés, másoknak a hazaszeretet jut róla eszébe. Egykor azonban nem volt más, mint egy felvilágosult gondolat, mely demokráciát és liberalizmust teremtett. A fogalom ambivalenciája leginkább a xenofóbia és a patriotizmus szembeállításával ragadható meg. Fontos kihangsúlyozni, hogy a nacionalizmus nem egyenlő a nemzettudattal.
Ha nemzeti érzelmekről beszélünk, az első, ami eszünkbe jut, a büszkeség. Kiss Paszkál elmondása szerint
a büszkeség nemcsak egy pozitív attitűd, hanem önreflexió is.
Érdekes módon a negatív érzelmek, mint a bűntudat és a szégyen pozitívabb következményekkel járnak, hiszen a másik csoport felé fordulást facilitálják. Ezzel szemben a büszkeség ártalmas pozitív érzelem lehet. Az úgynevezett hübrisztikus büszkeség hasonló a nárcizmushoz, mások fölé emelkedés, ellenségesség és kevélység jellemzi. Létezik azonban olyan büszkeség is, amely nem rendelkezik ezekkel a negatív tulajdonságokkal. Ezt nevezzük autentikus büszkeségnek. Az autentikus személy nem adottságként kezeli, amire büszke, monitorozza a teljesítményét, és annak függvényében érez büszkeséget, gyakorol önkritikát.
Fojtogató sovinizmus
Ha Kiss Paszkál előadása jelentette a cölöpöket, Krekó Pétert előzenekarnak tekinthetjük, mely meghozta a hangulatot az őt követő politikusi vitához. Részletesen kifejtette az egészségtelen nemzettudat ismérveit, melyre sovinizmus jelzőt alkalmazta. A soviniszták azáltal szeretnék nemzetünket naggyá tenni, hogy annak mások kárát látják. Az egészségtelen nemzetkép félelmekkel teli és provokálható, ebből fakadóan kiszámítható is.
Az előadó megjegyezte, hogy a nemzeti kisebbségek Magyarországon, ahogy egyes más országokban is, ellátnak egyfajta nemzeti önértékelést növelő funkciót, mivel olyan tükröt tartanak elénk, amiben szebbnek látjuk magunkat.
Jellemző továbbá az egészségtelen nemzettudatra, hogy összeesküvés-elméletekben gondolkozik, melynek aktuálpolitikai vonatkozásaira tréfásan utalt is Krekó. Érdekes módon az összeesküvés-elméleteknek és a paranoiának is létezik előnye: az ember értékesebbnek látja a közösségét, fontosabbnak tartja magát. Az ehhez hasonlóan működő nemzettudat előnye továbbá az indulatlevezetés lehetősége, melyet bizonyít, hogy a történelem során az antiszemitizmus hullámzása mindig párhuzamban állt a gazdasági hullámzással.
Az előadó azonban felhívta rá a figyelmet, hogy a XX. század történelmét vizsgálva látható, hogy azok a politikai rezsimek, melyek saját felsőbbrendűségüket hirdetik, előbb vagy utóbb öndestrukcióba fordulnak, mely a sovinizmus egyik nagy veszélye. Ismét aktuálpolitikai folyamatokra szubjektív véleményként jegyezte meg Krekó Péter, hogy a britek a nemzeti szuverenitásukat hangsúlyozva „kikerültek az EU halálos öleléséből”, de azóta válságban van a brit politikai elit. Ezután feldobott egy kifejezetten provokatív témát: a demográfia kérdését. Egy bizonyos nemzetfelfogás szerint a nemezetek attól erősek, ha homogénen tartják a lakosságot. A népességcsökkenés azonban felveti a kérdést, hogy a mindenkit távol tartó bevándorláspolitika célravezető-e. Nyugati példán keresztül láthatjuk, hogy
az etnikailag heterogénebb országok sikeresebbek,
és itt érhető tetten a patriotizmus és sovinizmus különbsége: nyugaton a menekültek befogadása teszi az adott nemzetet morálisan és politikailag erősebbé. Ha valaki erősnek érzi magát, megengedheti magának a gesztus gyakorlását, míg Közép-Kelet Európában gyengének érezzük magunkat, ezért úgy gondoljuk,
egy klub attól értékes, hogy van kit kizárni.
Rámutatott továbbá annak iróniájára, hogy pont a Nagy-Magyarország pártiak zárnák ki a magyarság köreiből a magyarság nagy részét, azért mert zsidó vagy cigány származásúak, netán liberálisok. Felmerülhet a kérdés, hányan maradnánk nélkülük? A magyar nemzettudatot Krekó ambivalensként és aszimmetrikusként jellemezte. Ambivalens, mert végtelenül kritikus önmagával szemben, a legkisebb siker reménye láttán azonban újra elönti a lelkesedés (lásd magyar futball). Aszimmetrikus, mert az a kérdés, hogy ki nem magyar sokkal kidolgozottabb, mint az, hogy tulajdonképpen ki is a magyar.
Az előadó zárógondolatában arra figyelmeztetett, hogy habár a magyar nemzetnek rengeteg oka van a büszkeségre, nem szabad belekényelmesednünk a felsőbbrendűségtudatba, mert annak az lesz a következménye, hogy az utóbbi évtizedekben tőlünk lemaradt országok, például Szlovákia hamarosan fölénk kerekedhetnek.
Schiffer kontra Novák
Novák Előd és Schiffer András vitája Horváth Zsófia moderálásával véres harc helyett élcelődésekkel fűszerezett baráti beszélgetésnek bizonyult. Habár politikai nézetrendszerük a skála két legkülönbözőbb pontján helyezkedik el, magánszemélyként úgy tűnt, sok mindenben meg tudják találni a közös nevezőt.
Általános jellemző itthon, hogy a nemzettudatot és nemzeti büszkeséget kizárólag a jobboldalnak tulajdonítjuk: míg a baloldal nácizza a jobboldalt és a jobboldal hazaárulónak titulálja a balt. Novák Előd szerint, ha egy bizonyos témát egy oldal kisajátít magának, mint a kokárdát Orbán Viktor, vagy az árpád sávos zászlót a Jobbik, nem helyes, ha bárki a baloldalon azt gondolja, hogy ezeket ő már nem is használhatja - ezáltal ugyanis önmagát rekeszti ki a baloldal.
Egészséges nemzettudat helyet a természetes nemzettudat fogalmat javasolná Novák, a természetes családi szeretethez hasonlóan. Ellenpéldának hozta a nemzeti dohányboltokat, melyeket a nemzeti túltengés kifejezéssel illetett. Schiffer András Krekó Péter szavaira visszautalva beszélt a XX. század traumáiról, melyeket nem hogy feldolgozni nem tudott a nemzet, de kampányokat épít rá. Problémának látja, hogy különböző múltértelmezések még mindig alapvetően meghatározzák a politikai megosztottságot. Hozzátette, hogy véleménye szerint kelet-európai sajátosság, hogy a nacionalizmus jobboldali fogalom, rámutatva a katalán és skót példára.
Novák kitért a szerinte tévesen Illyés Gyulának tulajdonított szavakra, miszerint „az magyar, aki annak vallja magát”, aminél sokkal jobban kedveli Karinthy szavait: „Az magyar, akinek fáj Trianon, a többi csak állampolgár”. A patriotizmust a sovinizmussal szemben értéknek nevezte, ezzel utalva vissza Krekó Péternek, a Political Capital igazgatójának szavaira, hozzátéve: szívesebben látna egy Political Radical kutatócsoportot.
Novák Előd őstörténeti felvetésére reflektálva vetette fel Horváth Zsófia a nemrég elhunyt Raj Tamás nyilatkozatát, mely szerint a zsidók előbb éltek itt a Kárpát-medencében, mint a magyarok, akik migránsokként érkezve szétzilálták az itt virágzó kultúrát. Novák Előd erre csak annyit reagált – a hallgatóság nem kis mulatságára –, hogy álláspontját ezzel kapcsolatban harminc évre titkosítja.
Ezután az európai identitás kérdése merült fel, mely kizárja-e vajon a magyar identitást. Schiffer András szerint
az európaiság soha nem lesz egy olyan átélhető, identitásteremtő keret, mint a nemzet.
Az Európai Unióra azonban mindenképp szükség van a magyar nemzeti értékek érvényesítéséhez.
Novák EU-ellenessége ellenére megjegyezte, hogy európai identitás igenis létezik, amit a tömeges migráció azonban fenyeget és a fehér cápához hasonlóan a fehér embert is kihalófélben lévő fajtának tartja. Az ország legnagyobb problémájának látja a népességfogyatkozást, szerinte a mondás ellenére nem nyelvében, hanem méhében él a nemzet, a háborúk nem a harcmezőkön dőlnek el, hanem a hálószobákban. Schiffer vitatkozott az Unió ellenes állásponttal, szerinte egy egységes szabályzás szükséges lehet, akár a szuverenitásunk egy darabkájának megosztásával.
Az emlékezetpolitika kapcsán ismét ellentétbe került a két résztvevő véleménye. Novák amellett érvelt, hogy óriási hiány van a nemzeti történelmet megjelenítő filmekből, amik nem a Holokauszt témájában készülnek, mert azokkal már „tele van a hócipő”. Schiffer felhívta rá partnere figyelmét, hogy a Holokauszt magyar tragédia, és ahogyan Trianon nem jobboldali kérdés, ugyanúgy a Holokauszt nem baloldali kérdés, mindkettő a magyar nemzettudat része.
Egymás traumáinak akár személyes, akár kollektív szinten való elismerése és elfogadása segíthet minket az egészséges nemzettudat kialakításához, mert így új alapokra kerülhetnek a már végtelenszer lejátszott viták. Az est zárásaként Horváth Zsófia egyetlen szóasszociációt kért a vitapartnerektől, amely a nemzettudat kifejezésről az eszükbe jut, mire mindkettőjüktől a büszkeség válasz érkezett.
