A szegedi Pszicho-Kávéház márciusi rendezvényén a kultúrától és vallástól független univerzális elemekből felépülő történetek kapták a főszerepet. Oidipusztól Harry Potterig idéződtek meg hősök a Hungi Vigadó termében, miközben választ kaptunk kérdéseinkre. Miért van szükségünk ugyanazokra a történetekre? Mit árulnak el az elbeszélések az emberi pszichéről, gondolkodásról, a kultúráról, vagy akár a hétköznapjainkról? Mi történik egy gyermekkel, ha megvonjuk őt a mesék világától? Miért azonosulunk olykor a főgonosz szerepével? Tudosításunk.
A szegedi Pszicho-Kávéház legutóbbi előadójaként – egyik kerekasztaltagja – Dr. habil Szilárdi Réka lépett a színpadra. A szociálpszichológus és valláskutató szakember régóta foglalkozik a narratív pszichológia és kollektív tudattalan témáival, melynek elengedhetetlen elemei a történetek. „Minden emberés minden csoport valójában elbeszéléseken keresztül értelmezi a világot... De nemcsak a világot, hanem saját magát is” – kezdte meg előadását a narratív pszichológia állaspontjával. Önmagunk értelmezése, azaz az identitásunk folyamatos újrakonstruálása is az önmagunkról alkotott történeteken keresztül valósul meg. Az évek során nyert tapasztalatokat és érzéseket pszichénk folymatosan feldolgozza, majd azokat másoknak és saját magunknak is elbeszéléseken keresztül fogalmazzuk meg.
Személyünket tekintve ezek az elbeszélések életutunkból fakadóan tartalmilag természetesen gyakran eltérnek. A tartalmi különbségeken túl azonban érdemes odafigyelni a különböző nyelvi elemekre is.
Bizonyos nyelvi markerek mögött ugyanis más mentális állapot feltételezhető.
A különbségek érzékeltetésére az előadó a tartalomelemzéssel foglalkozó kutatásokon túl egy traumafeldogozással kapcsolatos kutatási eredményt is hozott, amely a vetéléssel foglalkozott. A gyermekvesztést átélt nőket arra kértek, hogy mondják el vagy írják le a velük történt eseményeket. Az elbeszélések alapján el lehetett különíteni a nők két csoportját, aszerint, hogy milyen időben beszélték el történetüket. Voltak, akik jelen időben és akik múlt időben beszéltek. Az igeidő használat mint nyelvi marker a trauma feldolgozottsági szintjére utalt, vagyis azok a nők, akik jelen időben beszéltek a múltbéli eseményről, még a gyászfeldolgozás korábbi szakaszában tartottak, a múlt időt használokhoz képest.
Az egyéni szinttől a fókusz a mitológiai történetek felé haladt tovább. Meta szinten a mitológiai történetek mesternarratívumot képeznek a Földön, mert sűrítve tartalmazzák az emberiség alaptapasztalatait, olyannyira, hogy látens tartalmukat a világ minden pontján megértik. Ezek a minden kultúrában és vallásban fellelhető mítoszok, úgynevezett archetípusos elemeket mozgatnak meg. Az archetípusok olyan mentális forgatókönyvek vagy ősképek, amelyek történeteken keresztül segítenek az embereknek eligazodniuk a világban. A kollektív tudattalanban képi megjelenésűek általában, mellyel minden ember rendelkezik már születésétől fogva.
A hős útja
Szilárdi Réka elmondása szerint, a kultúrától független történetek kompozíciós elemei minden kultúrában ugyanazok. Klasszikus toposzok jelennek meg bennük, mint a kezdeti megpróbáltatások, szerelem, megküzdés az apával vagy átvitt értelemben azzal az erővel, ami számára a leghatalmasabb erőt jelképezi. De ide tartozik az is, hogy végül a főhős eléri a célját, legyen az valamilyen tárgy, a szerelem vagy immateriális javak. Joseph Campbell amerikai szerző Az ezerarcú hős című könyvére hívta még fel a figyelmet, amelyben az író a történeteink főshősei közötti hasonlóságokról ír. Campbell szerint minden tipikus hős ugyanazt az utat járja be a róla szóló történet során. A szerző a hős útját 12 állomásban látja, melyet a következő videó szemléltet:
https://www.youtube.com/watch?v=d1Zxt28ff-E
Joseph Campbell tanítványa volt az a George Lucas is, aki megalkotta a Star Wars univerzumot, aki tudatosan épített erre a monomítoszra. De nem ez az egyetlen modern történet, amely ezt követi, Harry Potter és Katniss Everdeen is mind ősi úton járó főhősök. Szilárdi azt is kiemelte, hogy természetesen az írók néha ösztönösen is ráéreznek ezekre az utakra írás közben, hiszen minden ember kollektív tudattalanjában ott vannak az ősképek, amelyből fantáziánk táplálkozik. Ezek a történetek azok általában, amik pont emiatt lesznek világszerte népszerűek. A történetek fókuszában a hős áll, aki azonban nem létezhetne a gonosz vagy ellenségfigura nélkül. Az emblematikus gonoszok figuráihoz is kapcsolódik forgatókönyv, bukástörténetek, amelyekről egyes esetekben eltérő információt tudunk meg. Ott, ahol a történetben a gonosz személyisége és életútja is alaposan kifejtett, sokkal könnyebben azonosulunk a negatív karakterrel, és jobban megértjük személyes motivációit. Ezt támasztja alá Gellérfi Gergő hozzászólása, hogy Darth Vader összetett karaktere mindig benne van a top kedvenc gonosz karakterek között, hiszen túlmutat az abszolút gonosz figurán.
Mire jók a történetek?
Fontos látnunk, hogy gyermekeink számára a történetek nemcsak a szórakoztatás szerepét látják el, hanem olyan forgatókönyveket tanítanak meg nekik, melyek felnőttkorukban is segítenek a kaotikus világban való eligazodáshoz. Sokszor analóg, olykor pedig nagyon konkrét helyzetekre utalva, hogy milyen viselkedéssel tudnak megküzdeni az egyes helyzetekkel. Megtanuljuk, hogy elbukni nem olyan rossz, hiszen a hős is elbukik néhányszor, mielőtt diadalt arat. Azonosulnak a szereplőkkel, akiknek bőrébe bújva méginkább átélik a történet menetét. A mesék megküzdési módok tanítására is alkalmasak. Egy modern példa erre a Harry Potter és az azkabani fogoly című filmben lévő jelent, amikor a varázsló tanoncok Viktorl Frankl – a logoterápiát kidolgozó koncentrációs tábort túlélt pszichiáter – paradox intenció nevű terápiás módszerét alkalmazzák félelmeik legyőzésére. A szekrényből előjövő képzeteket kiparodizálják, amitől a mumus visszabújik inkább a szekrénybe.
A látott vagy halott tartalom megbeszélése a szülővel azonban hasznos, a gyermek sokkal többet tanul és könnyebben feldolgozza az információkat, ha elmondja saját értelmezését és közösen ezt a saját életünkre visszavetítjük. Rafael Beatrix kiemelte ennek fontosságát és szükségességét különösen a televízióban vagy egyéb csatornákon látott tartalmakra, amiket egyedül is fogyaszt a gyerek. Kakuszi Szilvia klinikai szakpszichológus a gyermekpszichiátriai osztályról hozott tapasztalatait ennek kapcsán megosztotta, hogy úgy látja, a gyerekek egyre kevésbé tudnak önállóan fantáziájukat használva történetet mesélni, ami abból fakadhat, hogy látványban, akusztikában és mindenben kompletten kapján a történeteket. A személyes történeteinkben tehát mankóként szólgálnak a látott archetípusok.
A pszichoterápiás folyamat egyik kulcseleme szintén a történet, hiszen a cél,
„hogy olyan elbeszélést tudjunk létrehozni a traumatikus vagy nehezen feldolgozható életeseményeikről, melyben értelmezhetővé válnak számunkra ezek az élmények.”
A terapeuta feladata, hogy megpróbálja a kliens szemüvegén keresztül látni az élethelyztetet. Szakmai tudását és a helyzetre adott megértést vegyítve pedig segítse a személyt a narratívumok koherens egésszé alakításában – tette hozzá Rafael Beatrix a kerekasztal beszélgetés során. Mindemellett a terapeuta neutrális hozzáállásával segít, hogy az általunk megfogalmazott történet hiteles legyen, megértsük hogy az egyes szereplőket mi motiválja cselekedeteikre,i és adaptív megküzdési mechanizmussal igyekezzünk megoldani a problémáinkat. Sokszor azonban nem a környezetünkben, hanem a bennünk rejlő gonosszal kell megküzdenünk, ami sokszor nagy szégyenérzettel is jár együtt. Az elbeszéléseket mondhatjuk magunknak vagy átadhatjuk ezt másoknak is. Nagyon hatékony eredménye van azonban, ha papírra is vetjük őket, melyről korábbi cikkünkben olvashatnak.
A kerekasztal-beszélgetésben szó került a nemzeten belüli és nemzetek közötti történetekről is. Vagyis, hogy nagyon érdekes, hogy ugyanarról a történetről más szemszögből nézve nagyon másféleképpen vélekedhetünk, vegyük példának a dicső kalandozások időszakát. Magyarként jó érzéssel gondolunk népünk hódító és gyarapodó időszakára, míg más eurőpai népek a Kárpát-medencében biztosan más szájízzel mesélték unokáiknak a magyarok bejövetelét. A beszélgetésben kibontakozott az a téma is, hogy nemcsak egyénileg, hanem nemzeti szinten is lehet sorskönyvekről beszélni. A nemzetek történelmi narratívumai alapján jól összehasonlíthatóak az országok. Kutatások bizonyították leegyszerűsítve, hogy míg az amerikai elbeszélések forgatókönyve a „jöttünk, letaroltunk mindent és győztünk”, míg a magyar forgatókönyv a „jöttünk, szép sikereket értünk el, de aztán egy idegen hatalom letaroltak minket”. Ezek a narratívumok sok szövegszerű elemet tartalmaznak, amelyek érzelmi mintázaton alapulnak és transzgenerációsan átadódnak. Hiszen történelmet mindenki tanul, és ugyanazokat a történeteket ismerjük meg. Jó példa erre a Himnusz is, amelyben „megbünhötte már e nép/ A múltat s jövendőt”!
Állandó kerekasztaltagunk Mihalik Árpád fontos gondolata volt a megelőző hősök kiemelése. Fenti tapasztalataink alapján gondolhatjuk, hogy egy problémát és gondot megelőző hős nem lenne a világon olyan sikeres olvasmány, hiszen elég unalmas lenne a világmegrendítő gonoszt legyőző hőssel szemben. Holott a 21. századi problémák, mint az egészségmegőrzés, környezetszennyezés vagy globális felmelegedés megkívánná a megelőző hősöket.
Támogatóink:
Sugar&Candy
https://www.facebook.com/sugarandcandy.hu/?fref=ts
Libri Könyvesbolt
https://www.facebook.com/librikonyvesboltok/?fref=ts
Virágállomás virágüzlet
https://www.facebook.com/viragallomasdekoracio/
Szegedi Pszichológus Hallgatók Egyesülete
https://www.facebook.com/szepszi.egyesulet/
A képeket Orbán Kata és Veres Gábor készítette
