A könyvek birodalma – Olvasással a lelki egészségünkért

„Egyszer volt, hol nem volt…" „Az Óperenciás tengeren is túl…” „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak…” A mesék csodálatos világa végigkíséri gyermekkorunkat, mindent varázslatos köntösbe öltöztetve. A gyermeki fantázia szárnyal, ámulatba ejti őket Meseország, a királyok és királynők birodalma, a tündérek titkos világa. A mesék – amellett, hogy szórakoztatóak és izgalmasak – elősegítik a gyermekek érzelmi és lelki fejlődését. Fejlesztik a képzelőerejüket, kreativitásukat. Vajon hogyan képes erre egy akár pár oldalt felölelő történet? Hogyan fonódik össze a mesék világa a gyermekek érzelmi világával?

Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvében foglalja össze, hogy a mesék hogyan segítik elő a gyermekek lelki fejlődését. A gyermekek a világot hatalmasnak és bonyolultnak látják, ahol rejtélyes dolgok történnek. A működéséről mesébe illő magyarázatokat gyártanak, amelyeket teljes meggyőződéssel elő is adnak szüleiknek, rokonaiknak vagy esetleg a szomszéd néninek. Ezt az érdekes gondolkodásmódot mágikus gondolkodásnak nevezzük, amely leginkább az óvodáskorra jellemző. Ekkor a gyermek fantáziavilága átszövi a valóságot, számára a varázslat és csoda létező jelenségek, hisz bennük, és tapasztalni véli őket.

A mágikus gondolkodás eredménye az is, amikor gyermekként kitaláljuk, hogy csak minden második macskakőre szabad rálépni, mert különben az alatta áradó lávatengerben kötünk ki. Ebben az életkori szakaszban a gyermek úgy gondolja, hogy képes irányítani a világot ehhez hasonló szabályok alkotásával. A csodák beteljesüléséhez vezető utat ő maga jelöli ki, hiszen ő áll saját világának középpontjában. A képzeletét hívja segítségül, hogy értelmezni tudja a környezetében történő eseményeket.

Nagyon fontos, hogy segítsünk a gyermekeknek minél gazdagabb fantáziavilágot alkotni, amelynek egyik leghatékonyabb eszköze a mese.

A mesehallgatás közben a gyermek képzelete ismét életre kel, maga előtt látja az eseményeket, megéli az érzelmeket, átérzi a szereplők érzéseit. A belső képalkotás során elképzeli a hallottakat, és beleszövi a vele történt eseményeket is. Ez a folyamat segíti őt a felgyülemlett feszültség és a negatív érzelmek levezetésében, amelyet a mesék nélkül sokkal tovább tartana feldolgozni. A pszichológiában elaborációnak nevezik azt a folyamatot, mely során az egyén belső képalkotás által egészséges módon vezeti le az érzelmi feszültségeket, valamint tudattalan információkat.

A mese által kialakul a gyermek hatékony elaborációs képessége, amely a későbbiekben is hasznára válik majd.

A mesetudat 4-5 éves korban alakul ki, ekkor már a gyermek képes különbséget tenni a valóság és a mesevilág között. A történetekbe továbbra is beleéli magát, de már inkább a mese által közvetített érzelmekben és tanulságokban hisz, például az igazságban. A gyermek 5-7 éves korában már képes megérteni a bonyolultabb történeteket is, ekkor már igazán bele tudja élni magát a főhős szerepébe, így megismerve az érzelmek széles tárházát, amelyet a főhős átél kalandjai során. Iskolás korban már kialakul a reálisabb szemléletmód, csökken a mesék iránti érdeklődés. Azok a gyermekek, akik kiskorukban megtanulták az elaboráció és a belső képalkotás képességét, később is szívesen veszik kezükbe a könyveket, hiszen fejlett képzelőerejük segítségével izgalmassá válik az olvasás.

Gyógyító irodalom

A fantáziavilág jelentősége a kisgyermekkort követően sem csökken. Az olvasás fejlesztő, terápiás hatása minden korosztályt érint. Erre épül a művészetterápia egyik ága, az irodalomterápia, amely egy kedvelt önfejlesztő és önsegítő módszer. Aki ezt a módszert alkalmazza, az olvasott történeteken keresztül lát rá saját problémájára, ezáltal könnyebben fel tudja mérni a különböző megoldási lehetőségeket. Az irodalomterápiát alkalmazzák gyógyításra is klinikai keretek között, illetve iskolákban, képzéseken is használható fejlesztő célzattal.

A módszer az olvasott történeteken keresztül segít szavakba önteni azokat a gondolatokat, amelyek feszültséget okoznak az egyén számára.

Az irodalomterápia során a történet szövege feldolgozásra kerül, az egyén a szereplők szemszögéből próbálja megoldani a problémás helyzetet. Ezután a tanulságokat alkalmazhatja a saját élethelyzetére is, így közelebb kerülve a megoldásoz. Az irodalomterápiával egyéni és csoportterápiás keretek között is megismerkedhetünk. A csoportos alkalmak esetén a résztvevők egy történetet közösen dolgoznak fel, így több szemszögből is megismerhetik a problémát. A folyamat során mindenki maga dönti el, milyen mértékben tárja fel belső lelki világát a többieknek. Az egyéni irodalomterápia hasonló folyamatot ölel fel, az egyén érzelmi-hangulati állapotára fókuszálva. Segítségével gyakorolhatjuk az önreflexiót, fejleszthetjük a személyiségünket, feldolgozhatjuk és megoldhatjuk kríziseinket.

Meseterápia

Az irodalomterápiához hasonló módszer a meseterápia, amely szintén végigvezeti a résztvevőket az adott problémán, és segít megtalálni a megoldásokat, azonban itt az egyén a mese világán keresztül fejlődik. A módszer érdekessége, hogy nemcsak gyermekeknek szól, hanem minden korosztálynak hasznos lehet. Az alkotáson és a fejlődésen van a hangsúly, a mesék segítségével az egyén mélyebb kapcsolatot tud létrehozni saját magával, illetve a környezetével. A történeteken keresztül gondolkodás - és viselkedésbeli mintákra lel, amelyeket hasznosítani tud az életében. 

Miközben a mesék feldolgozásra kerülnek, az egyén kialakítja jövőbeli terveit, választásait.

A meséket gondosan kiválogatják a résztvevők életkorának, életkori sajátosságainak megfelelően azért, hogy minél inkább azonosulni tudjanak a történettel és a szereplőkkel. Mindig az egyén személyiségfejlődésének megfelelő meséket alkalmaznak a terápia során. Az alkalmak irányulhatnak az adott életszakaszra jellemző gondokra, kihívásokra is, például a felnőtté válásra, a szülővé válásra, életfeladatokra vagy akár az elmúlásra is. A terápia fő célja, hogy a résztvevők fel tudják fedezni a bennük rejlő jót, aztán a mesén keresztül a figyelmüket a problémára irányítják, és a felfedezett erősségeiket felhasználva megtalálják a megoldási módokat.

Összességében az irodalmi művek, a történetek, a mesék mind hozzájárulnak személyiségfejlődésünkhöz. Már egészen kicsi korunkban fogékonyak vagyunk a mesék által közvetített érzelmi kavalkádra, elvarázsol minket a csodák világa, segít feldolgozni a velünk történő eseményeket. Aztán ez idővel átalakul, és már nem Meseország áll érdeklődésünk középpontjában. Iskolásként a kamasz könyveket bújjuk, aztán a szerelmi történetek felé fordulunk. Felnőttként szeretnénk megoldást találni a problémáinkra, szeretnénk fejlődni, így kerülnek előtérbe az önfejlesztő könyvek. Az irodalmi művek pozitív hatása mindig érvényesülni fog. Megoldást adhatnak, megnyugvást találhatunk bennük, segíthetnek feldolgozni a számunkra nehéz helyzeteket, esetleg szembesítenek valamivel, vagy gondolatébresztőként szolgálnak, és ötleteket meríthetünk belőlük. A mai felgyorsult világban, ahol az életünket a rohanás és a halmozódó feladatok töltik ki, érdemes néha időt szakítani egy kis lelki feltöltődésre, kezünkbe venni a kedvenc könyvünket, és engedni, hogy magával ragadjon a történet.