Hogyan tud egy közösség összefogni válság idején, mikor különböző érdekek ütköznek? Egy kis afrikai falu sorsa amilyen távolinak tűnik, olyan közeli lehet a saját életünkhöz, a mostani helyzet kihívásaihoz. Pszichológus szemmel A fiú, aki befogta a szelet című filmről.

Az igaz történet alapján készült film egy kis, éhezés szélére sodródott afrikai faluban játszódik, ahol a létfenntartás múlik azon, hogy milyen a termény, és mennyire sikerül betakarítani. Ezen a helyen egyáltalán nem magától értetődő, hogy van áram, van mit enni, és lehet tanulni. A többségnek alig van kitörési lehetősége a szegénységből, mert a nagy gyárak elviszik a profitot. Az emberek egy ilyen helyen sokkal inkább ki vannak szolgáltatva a természetnek, az időjárási körülményeknek – mind az áradás, mind az aszály pusztító lehet rájuk nézve. Épp ezért összefogás nélkül, egymás támogatása nélkül gyakorlatilag esélytelen a túlélésük – ha az önös érdekek kerekednek felül, biztos a közösség bukása. Ehhez hozzátartozik az is, hogy

van, amikor lazítanunk kell az életünket szabályozó kereteken, beengedni valami újat, pont azért, hogy a kultúránk, amit eredetileg ezek a keretek szolgáltak, fennmaradhasson. 

Ezt a fajta egymásra utaltságot annál kevésbé tapasztaljuk meg a mindennapokban, minél jobb körülmények között élünk, minél kevésbé vagyunk kiszolgáltatva az elemeknek. A szélsőséges időjárás és a kisközösségi, természetközeli létforma alapvetően más viszonyulást hoz létre egymáshoz, a világhoz, mint a nagyvárosi, természettől elvágott életünk. Gyakran még a szomszédainkat sem ismerjük, mert fizikailag nem szorulunk egymásra a létfenntartáshoz. Legalábbis ebbe az illúzióba ringattuk magunkat, ameddig nem szembesültünk össztársadalmilag egy olyan helyzettel, amit az egyén szintjén nem lehet megoldani.

A járvány mentén párhuzamot vonhatunk saját, egyénekre szakadt közösségeink, és az éhezés szélére jutott afrikai falu sorsa között.

Nekik is, nekünk is hiányzik valamit – mit tanulhatunk egymástól?

A film címszereplője egy fiatal fiú, aki olyan szegény családban él, hogy az iskolai tandíjat sem tudják kifizetni – ő azonban mégis belopózik az órákra, a könyvtárba, és itt olyan tudáshoz jut, amivel megválthatja az egész közösséget. A fiatal férfiak a faluban mellé állnak, amikor elmondja nekik az ötletét, de egyedül ők sem elegendőek ahhoz, hogy megvalósítsák azt, az idősebb generáció támogatására, erőforrásaira is szükség van. A fiúnak meg kell győznie az édesapját, aki kezdetben nem hisz az új ötletben, mert sose tanult ilyesmiről, és ragaszkodik a saját tudásához, azt akarja, a fia is úgy kapáljon, ahogy az ő apja, és előtte az ő apja kapált. Beletörődjünk-e a leosztott szerepekbe, vagy menjünk-e, mint ahogy sokan a falu fiataljai közül tették? A fiú inkább úgy döntött, egyik sem: a film fordulópontja és talán legerősebb mondata, amikor kiáll az édesapjával szemben, és halkan a szemébe mondja: vannak dolgok, amiket te nem tudsz.

Bizonyos hagyományokat tudni kell elengedni és nyitni az új felé, hogy mások túlélhessenek.

A patriarchális, szigorú szerepeket és kereteket őrző faluközösségben persze ez egyáltalán nem ilyen egyszerű: az apának le kell győznie a saját büszkeségét, hogy jó döntést hozzon. A fiatalok, mint minden társadalomban, itt is a kereteket feszegetik, de nem az őseik kultúrájának eltörlése céljával, hanem az egész közösség fejlődése érdekében. Egy olyan közösségben ugyanis, mely nem tud rugalmasan alkalmazkodni a világ változásaihoz, aktuális kihívásihoz, a hagyományok egy idő után csak kiüresedett fogalmakká, korlátokká válnak – ameddig végül nem marad senki, aki táplálja őket. A fiú lánytestvére szintén dacol a neki szánt szereppel, hogy tanulatlan maradjon, csak feleség legyen, és egyetemre akar menni. Egy olyan faluban, ahol a tanulás korántsem magától értetődő dolog, és nem kis kitartást igényel, hogy valaki a tudás segítségével előre léphessen. Ha nem tudod befizetni a tandíjat, nem járhatsz iskolába. Ha nincs pénzed olajra a lámpába, nem tudsz este leckét írni és tanulni. Ilyen körülmények között egészen már értelmet nyer, hogy a tudás hatalom: lehetőség, ráadásul az egyetlen a jobb élethez vezető úton. Amit a közösségnek is be kell látnia, hogy a tudással mind jól járnak – a tanulással közösségként is tudnak fejlődni, adni egymásnak.


A címlapkép forrása itt található.