Az alvás során az álmok által a legmerészebb dolgok történhetnek meg velünk, amelyeket elménk az ágyunk biztonságában vetít le nekünk. Bár álmunkban küzdhetünk az életünkért, menekülhetünk vagy egyszerűen csak bejárhatjuk a képzeletünk alkotta tájakat, annak érdekében, hogy a valóságban ne törjük össze magunkat, agyunk átmenetileg lebénítja a testünket. De mi történik akkor, ha az elménk még teljesen éber, mikor meg kell tapasztalnunk a bénultság kétségbeejtő érzését?
Az alvást alapvetően két nagyobb fázisra bonthatjuk. Az elalvástól számítva a kezdeti időszakban jellemző a lassú hullámú, álomtevékenységekben szegényesebb NREM (non-REM) alvásfázis, majd ezt követi a REM-alvás, amelyet gyors hullámú, aktív agyi tevékenység jelllemez, tehát ekkor álmodunk, miközben ebben a fázisban a mozgatóizmok átmenetileg lebénulnak. Ez a kétféle alvásállapot hozzávetőlegesen kilencven perces ciklusokban váltja egymást, tehát az alvás egy ritmikus folyamat.
„Aludj el szépen”
Közvetlenül az elalvást követően lépünk az első stádiumba, ami a szendergés állapota. Ez egy átmenet az ébrenlét és az alvás között. Ebben a fázisban a legjellemzőbbek a hipnagóg képek és a hallucinációszerű élmények, ám ekkor az izmok még az ébrenléthez hasonlóan aktívak. Ahogyan egyre jobban elszendergünk, belépünk a többi szakaszba, majd legvégül a REM-fázisba, ahol kezdetét veszi az aktív álomtevékenység.
Az elalvás egyik természetes velejárója, hogy miközben agyunk felkészíti a testünket az alvásra, lebénítja azt, ezzel gátolva meg az álmok közben átélt mozdulatok és mozgások megvalósulását. Alapesetben ez az átmeneti izomatónia már csak akkor jelentkezik, amikor beléptünk a REM-fázisba, tehát mélyálomban vagyunk. Azonban alvási paralízis közben bár
a test béna, az elme éber.
A személy érzékeli, hogy teste teljesen mozdulatlan, és a szemizmain kívül mást nem tud megmozdítani, így például beszélni sem képes. Ha még elalvás előtt lép a személy az izomatónia állapotába, akkor bár a tudata még ébren van, a teste már mélyen „alszik”. Ez a hipnagóg alvási paralízis. Ha pedig ébredéskor nem kapcsol ki, akkor hipnopompikus alvási bénulásról beszélünk. Legtöbbször alig néhány percig tart, amelyek azonban a teljes bénultság pillanatában örökkévalóságnak tűnnek, de súlyosabb esetekben órákig is fennmaradhat az állapot.
Legnyomasztóbb rémálmaink elevenedhetnek meg
Sokan kapcsolják össze az alvásparalízist a „lucid dreaming”-ként ismert jelenséggel, amely magyarul tudatos álmodást jelent. Ennek lényege, hogy akár mesterségesen is előidézhetjük testünkben az álmodáshoz szükséges állapotot, miközben teljesen éberek vagyunk. Ilyenkor a személyek főként lidércnyomás szerű hallucinációkat tapasztalnak meg, tehát helytállóbb lehet éber rémálomként felfogni a jelenséget. Lucid dreaming során
éberen éljük át a legfélelemetesebb és legnyomasztóbb rémálmainkat.
Azonban míg álmunkban mindig van lehetőség elmenekülni vagy legalábbis megmozdulni, addig az alvási paralízis során teljesen kiszolgáltatottan és teljes dermedtségben kell átélni a szörnyűbbnél szörnyűbb látomásokat. Mivel a szendergés állapotát kísérik jellemzően a hipnagóg hallucinációk, így az alvási paralízis kiegészülése lidérces fantáziaképekkel kifejezetten félelmetes élmény.
A hallucinációk olyannyira valóságosak lehetnek, hogy rengetegen mellkasi nyomásérzetről és légzési nehézségekről számolnak be. További gyakori képzelgés, amikor a személyek sötét árnyas alakot vélnek látni a szoba sarkában. Egy biztos: az alvási paralízis során jelentkező hallucinációk minden esetben a félelemérzet köré szerveződnek.
Az alvási paralízis hátterében
Az alvási paralízis gyakran lehet kísérőjelensége alvási zavaroknak, mint a narkolepszia vagy katalepszia, de teljesen egészséges emberek is megtapasztalhatják. Egyes feltevések szerint a túl alacsony vérnyomás következménye lehet, de növelheti a kialakulási kockázatát az erős stressz, az alkoholfogyasztás, az alváshiány, az inszomnia, a fizikai fáradtság és a rendszertelen alvási szokások.
Mit tehetünk ellene?
Az alvási paralízis kezelésével kapcsolatos kutatások egyelőre gyerekcipőben járnak, de szerencsére a legtöbb ember egyébként is mindössze néhány alkalommal tapasztalja meg, valamint életmódbeli változásokkal könnyedén megelőzheti. Krónikus esetben azonban segíthet a kognitív viselkedésterápia, illetve antidepresszánsok használata. Szintén sokat segíthet a rendszeres meditáció, mivel a gyakorlással növelhető az alvás minősége azáltal, hogy a rendszeresen meditálók több időt töltenek a lassú hullámú NREM alvási fázisban.
Felhasznált szakirodalom: Cheyne, J. A., Rueffer, S. D. & Newby-Clark, I. R. (1999). Hypnagogic and hypnopompic hallucinations during sleep paralysis: neurological and cultural construction of the night-mare. Consciousness and cognition, 8(3), 319-337. Hishikawa, Y. & Shimizu, T. (1995). Physiology of REM sleep, cataplexy, and sleep paralysis. Advances in neurology, 67, 245-271. Jalal, B. (2016). How to make the ghosts in my bedroom disappear? Focused-attention meditation combined with muscle relaxation (MR therapy)—a direct treatment intervention for sleep paralysis. Frontiers in psychology, 7, 28. Sharpless, B. A. (2016). A clinician’s guide to recurrent isolated sleep paralysis. Neuropsychiatric disease and treatment, 12, 1761-1767. (Kiemelt kép: Henry Fuseli - A Rémálom c. festmény)
