Talán nem túlzás azt mondanom: a legértékesebb kapcsolatunk az önmagunkkal való kapcsolatunk. Azt, ahogyan élünk, viselkedünk, amilyen döntéseket hozunk, ahogyan a problémáinkat kezeljük, merőben meghatározza, hogy kapcsolatba tudunk-e kerülni önmagunkkal, saját érzésvilágunkkal. Eugene Gendlin nevéhez köthető a fókusz módszer kidolgozása, amely az önmagunkhoz, érzésvilágunkhoz, testi érzeteinkhez való kapcsolódást erősíti. Véleménycikkünk.
Kapcsolódni önmagunkhoz
Hogy érzed magad? Jól? Rosszul? Gyönyörű a magyar nyelv, hiszen azt kérdezzük egymástól, hogyan érzed magad. Érzed magad, tudsz befelé figyelni? Vagy a figyelmed inkább kifelé irányul, külső ingerek vagy a gondolatok terelik el? Ha egy kicsit befelé figyelsz – akár a szemedet is lehunyhatod –, figyelmedet kintről befelé vezetheted, figyelmet adhatsz önmagadnak, belső világodnak. Te, itt és most, hogyan érzed magad? Megérezheted testi szinten is, hogyan vagy most. Ha megengeded, megmutathatják magukat a testi érzetek. Adhatsz időt magadnak, hogy ezt megtaláld. Az is teljesen rendben van, ha ez elsőre csak egy homályos érzet. Megérezheted, milyen is ez az érzés, milyen jelzőt kapcsolhatnál hozzá. Én most azt érzem, mintha hevesebben verne a szívem, egyfajta kellemes izgatottságot élek át. Tudom is mihez kapcsolni – bennem van a kérdés, vajon sikerül-e átadnom a témával kapcsolatban azokat a gondolatokat, üzeneteket, amiket szeretnék megosztani most a cikkemben.
Amikor meghallunk egy dallamot, eléri orrunkat egy illat, meglátjuk egy szerettünk vagy egy idegen arcát, átélünk egy érzelmileg intenzív vagy épp csak egy hétköznapi szituációt – mindez hathat ránk. A külvilág tehát hat ránk – a külső ingerek testi érzetként is leképeződnek bennünk. Az előbb, amikor arra kértelek, figyeld meg, hogyan is érzed magad, ott lehetett benned valamilyen esemény, amely nemrég történt, valamely téma vagy feladat hatása, amely épp foglalkoztat. Lehet ez egy örömteli esemény, amelyhez egy felhangolt izgatottság társulhatott, esetleg épp egy szorító feladat, határidő, amely nyomását megérezhetted akár a mellkasodon vagy a vállaid görcsös állapotán. Ez csak egy-egy példa, azonban érzéseink, átéléseink világa rendkívül gazdag – akár egy festőpaletta, melyen szinte végtelen számú szín kikeverhető. Ahogyan a színek intenzitása is rendkívül változatos lehet – érzéseink intenzitása is igen széles skálán mozog. Ugyanaz a helyzet, történés, inger egészen másképp hathat egy-egy személyre, hiszen belső érzésvilágunk, megéléseink egyediek.
A fókusz módszer kialakulása
A testi érzeteinkre, belső folyamatainkra fordított figyelem az alapja a fókusz módszernek, melynek kidolgozása Eugene T. Gendlin (1926-2017) osztrák filozófus, pszichológus nevéhez köthető. A módszer kidolgozását egy érdekes kutatási eredmény hívta életre. Az 1950-es, 60-as években komoly feltáró kutatásokat végeztek a terápiák sikerességével kapcsolatban. Azt találták, hogy nemcsak a terapeuta viselkedése, valamint a terapeuta és a kliens közti kapcsolat minősége hat a terápia sikeressége, hanem van még egy, a klienshez kapcsolódó kulcstényező. Ez tényező pedig az, hogy tud-e a kliens a saját belső világához kapcsolódni. Gendlin a következő éveit tehát annak szentelte, hogy ehhez dolgozzon ki egy hatékony eszközt – a fókusz módszert. A fókuszolást akár önállóan, akár egy a fókusz módszerben jártas szakembertől is el lehet sajátítani. Aki elsajátítja, közelebb kerülhet magához, saját érzéseihez. Ám ez a tudás, tudatosság nemcsak az önmagával való viszonyát, hanem a másokkal megélt kapcsolatait is átformálja.
Mi is a fókusz módszer?
Egy önismereti eszköz, amely segíti a saját magunkhoz való kapcsolódást,
ezáltal elősegíti a személyiség fejlődését, a problémamegoldást.
Segítő szakember pedig terápiás eszközként használhatja. Amikor pusztán gondolkodással nem jutunk előre, vagy egy témával kapcsolatban ellentmondásosak az érzéseink, érdemes a testünk jelzéseinek figyelmet szentelnünk. A módszer segítségével fókuszolni gyakorlatilag bármilyen minket foglalkoztató témára, kérdésre, problémára lehet. A fókusz folyamat során a fókuszoló saját válaszaira, megoldásaira találhat rá önerőből, a test bölcsességét segítségül hívva.
A módszer lépéseit nem egyszerű pár mondatban összefoglalni, így inkább csak néhány mozzanatát emelném ki. A folyamat kezdetén fontos tehát megtalálni az úgynevezett átélt érzetet – azaz azt, hogy milyen érzetet vált ki a téma a fókuszolóból. Befelé figyeléssel, a testre irányított figyelemmel található ez meg. Amikor a cikk elején megkértelek, hogy érezd meg, hogyan is vagy, ezt az érzetet kerested. Ha figyelmet szentel a fókuszoló az átélt érzetnek, az változhat. Az érzetekhez, azok minőségéhez pedig kapcsolódhat egy szó, kép, szimbólum, hang vagy akár egy emlék a múltból, ez pedig változást hozhat a testi érzetben. Olyan tehát a fókuszolás, mint egy belső, szabad asszociációs folyamat, mely során folyamatos figyelem van a testi érzeteken, azok változásain. A folyamat nemcsak a testi érzet változásával, hanem egy testi szinten is megtapasztalható megkönnyebbüléssel is járhat. A fókuszolás új felismeréseket, megoldásokat hoz, korábban nem tudatosult összefüggéseket mutat meg a fókuszolónak.
A módszer fontos jellemzője a megengedő, elfogadó alapattitűd. Ahogyan említettem, fókuszolni önállóan vagy külső segítséggel is lehet. A szakembert a fókuszolásban fókusz-kísérőnek nevezzük. Kísérő, ugyanis nem direkt utasításokkal vezeti, hanem megajánlásokkal segíti a fókuszoló személy folyamatát. A módszerben nagy a jelentősége a megjelenő érzések elfogadásának is. Nemcsak a pozitív, örömteli érzések, állapotok az átélhetők, hanem a nehéz, fájdalmas érzések is megélhetők, elviselhetők.
Az önmagunkhoz való kapcsolódás hatalmas érték, valódi kincs,
amely az alapja annak, hogy boldogan és önazonosan élhessünk.
Ugyanis az, aki kapcsolatba tud kerülni, majd kapcsolatban tud maradni saját belső folyamataival, megélheti valódi érzéseit, érzésvilágának gazdagságát. Ezáltal könnyebben tud döntéseket hozni és felelősséget vállalni, választásait nem külső elvárások, hanem saját értékei és motivációi vezérlik. A bevezetőben felvetettem azt a – talán provokatív – gondolatot, hogy a legértékesebb kapcsolatunk önmagunkhoz fűződik. Meggyőződésem, hogy akkor tudunk másokhoz őszintén, mélyen kapcsolódni, ha kapcsolatban vagyunk önmagunkkal, érzéseinkkel. Ilyen értelemben tehát az önmagunkhoz való kapcsolódás a kulcsa a másokkal kialakított kapcsolatunknak is, ezért tartom azt alapvető fontosságúnak. Ennek erősítéséhez nyújt eszközt a fókuszolás.
Gergely Viktória – fókusztréner, tanácsadó pszichológus-jelölt, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat önkéntes pszichológus csapatának tagja
A fókusz módszerről többet itt olvashatsz: Eugene T. Gendlin: Fókuszolás - Életproblémák megoldása önerőből
