Hol lehet a spiritualitás helye a modern kori ember életében? Milyen okok húzódhatnak meg a vallási torzulások mögött? Hogyan jelenhet meg pozitív erőforrásként a hit és a vallásosság az élet különböző területein? Októberi rendhagyó Pszicho-Kávéházunk kerekasztalának tagjai dr. Láng András szakpszichológus, dr. Szilárdi Réka valláskutató, szociálpszichológus, dr. Káplár Mátyás szakpszichológus, teológus és Bálint Gábor egyetemi lelkész voltak, akik a vallás és a pszichológia kapcsolatáról beszélgettek. Tudósításunk.
„A spiritualitás az emberi gondolkodás és személyiség egy olyan ősidők óta meglévő rétege, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, akármelyik történelmi kort vesszük alapul. A spiritualitás megélése sokat változott az idő során, amely valóban nagyon sok árnyalatot tükröz, innen ered előadásunk címe is” – vezette fel az előadást dr. Káplár Mátyás.
„A spiritualitás nemcsak egy lelkész életében fontos, hanem mindenki életében” – egészítette ki Bálint Gábor. Hozzátette, nem csupán a templomban való imádkozás közben lehet megélni spiritualitást, hanem az utcán, a boltban, a buszon és az emberekkel való találkozás közben, áthat mindent.
A vallás alakulása napjainkban
Dr. Szilárdi Réka kifejtette, hogy a vallás egyfajta kulturális produktum, az ember nemcsak homo sapiens, hanem homo religiosus is. Minden kultúrában lehet vallási jelenlétet találni, ami nem szűnt meg a történelmi idők során, csak átalakult. Napjainkban például nagy divatja lett a valláspiacnak: ez azt jelenti, hogy sokan úgy rakják össze a világnézetüket, mint ahogyan a piacon vásárolják össze a hétvégi vacsorára valót.
„A tudomány az ember életének hogyanját magyarázza meg, a vallás a miértjét.”
Vannak olyan kérdések, amelyekre nem kapunk máshol választ, csak a spiritualitás és a vallás jelenthet megnyugvást nekünk. Miért vagyok ezen a világon? Miért múlik el az életem? Ha elmúlik, akkor eltűnök? Olyan kérdések ezek, amelyekre nem tudunk egzakt választ adni, viszont folyamatos vágyat érzünk a magyarázatra megtalálására, és ez magával hozza a vallás iránti igényt is.
Hogyan válik a vallásosság személyes tapasztalattá?
Bálint Gábor elmondása szerint a vallást, a hitet nem lehet átadni senkinek, csak rámutatni lehet. Esetleg, mint egy ügyes világosító, rá tudunk világítani dolgokra, de a vallást odaadni mint egy kész terméket, más embernek nem lehet. Bár napjainkban mindent szeretnénk azonnal és készen megkapni, mint a kisgyerek a boltban, a hit és az ember kapcsolata nem ilyen.
Nem úgy működik, hogy bedobod az imádságot és megkapod, amit kérsz.
Gondoljunk csak arra, hogy a hagyományos közösségekben hogyan van jelen a misztérium, illetve annak megélése és az arra való felkészülés. Az emberek már az elején szembesülnek vele, hogy itt nem kapják meg azonnal, amit akarnak.
Közösségi élmény szerepe a vallásban
Az élményszerűség és az élményközpontúság is megjelenik a vallások terén, amelynek fontos szerep tulajdonítható a megtérések során. A vallási switching esetében nem a spiritualitás a központi elem, hanem a közösségi élmény a meghatározó. Ne felejtsük el azonban azt, hogy ugyan a vallási élményt egy közösségben is meg lehet élni, azonban maga a hitélmény személyes marad.
A megtéréseket illetően elmondható, hogy sokféle típusuk van. A vallási switching esetében radikális megtérésről beszélhetünk, amely mögött gyakran áll valamilyen trauma. Ilyenkor szükség van a társas támogatottságra, amely többnyire spirituális jellegű. Azonban a „szalmalángszerű” megtérés esetében gyakran ahogy a közösség részévé válnak az emberek, olyan gyorsan tovább is állnak. A társas közegnek tehát jelentős szerepe van a megtérésben és az egyéni hit alakulásában – ugyanúgy tudja fokozni és visszafogni is azt.
A vallási szabályokkal kapcsolatban gyakran felmerül a testiség kérdésköre. Találkozhatunk olyan fiatalokkal, akik a szexualitást nem élik meg megfelelően, mert előfordul, hogy
„az egyház bejön a hálószobánkba”,
és tabuként kezelik a témát, megjelenik az elfojtás és a frusztráció. Akadály-e vagy segítség, ha bekerül az egyház az életünkbe? – tette fel a kérdést Káplár.
„Amennyiben egy külső elvárás miatt szeretnénk megfelelni – mindegy, hogy az honnan jön –, az tönkre fogja tenni az életünket” – emelte ki dr. Láng András. Az életnek is megvannak a maga szabályai, pont mint egy társasjátéknak. Amennyiben megjelenik a külső ráerőltetés, nem működik a dolog. A belső meggyőződésre kell irányítani a figyelmet. Ugyanazt a témát több nézőpontból is megközelíthetjük, mégis hasonló döntésre jutunk. Nem helyes, ha valaki az alapján dönt, amit mondanak neki, hanem az a jó, ha önmaga látja be a jó utat.
Vegyük példaként a szexualitást: „Minek éled meg a szexualitást? Ösztönnek vagy ajándéknak? Ha ajándéknak éled meg, akkor megajándékozol vele egy másik embert. Kit ajándékozol meg vele, valakit, akit nem is ismersz? A legmélyebb dologgal, ami létezik, egy ismeretlent ajándékozol meg, vagy megtartod annak, aki az életed egy fontos része?” – tette fel a kérdést Bálint Gábor.
Bűntudat
Egy másik, a vallási szabályokhoz köthető téma a bűntudat kérdése. A kerekasztal tagjai elkülönítették a rossz bűntudatot, ami destruktív, és jó bűntudatot, ami megérleli bennünk a változás igényét. A hit egy folyamat, nem egy egyszeri élmény. Ahogy az élet is egy folyamat, ami változik. Életünk során segítenünk kell az embereknek a rossz bűntudatból kikeveredni és egy jóból pedig előrébb lépni. A pszichológus és a pap is úton levő emberekkel dolgozik, ami nagyon fontos párhuzam – emelte ki Káplár. Ahogy a pszichológusnál is, a vallás esetében sincsen azzal semmi baj, ha elindulunk és tizenhétszer visszafordulunk, majd csak ezek után tudunk tovább lépni.
Nemcsak úton levőkkel foglalkozunk, hanem mi magunk is úton vagyunk, egészítette ki a gondolatot Bálint Gábor. Elmondása szerint gyakran előfordul a gyóntatószékben is, hogy a gyerekek megkérdezik, nem baj-e, hogy egy-egy dolog újra előfordul.
Azonban fontos szem előtt tartani, hogy „nem kicserélni kell önmagad, hanem jobbítani.”
