Ha influenzásak vagyunk, vagy fájdalom gyötör, orvoshoz megyünk. Lelki fájdalmainkat azonban sokszor magunkban tartjuk. Bűntudat, magány és veszteség érzetünket sokszor még jobban elmélyítjük magunkban. Guy Winch pszichológus a TED konferencián kiemelte, hogy sokan vagyunk, akik mindennapos lelki problémáinkkal egyedül nézünk szembe. A lelki egészségünk megőrzésének ugyanolyan gondos figyelem jár, mint a testünknek.
„Amikor pszichológus lettem, felfigyeltem arra a kivételezésre, hogy többre értékeljük a testünket, mint a lelkünket” – kezdte előadását Guy Winch. Testünk előtérbe helyezése mindenütt megfigyelhető. Egyszer az előadó egy barátja házában járt, ahol az ötéves gyerek éppen lefekvéshez készülődött. Mosta a fogát, amikor megcsúszott és elesett. Egy percet ha sírt, aztán újra felkelt, felállt a sámlira, fogott egy ragtapaszt, és rátette a sebre. Ez a gyerek még alig tudta a cipőfűzőjét bekötni, de már tudta azt, hogy a sebet be kell takarni, nehogy elfertőződjön. Tisztában volt azzal is, hogy a fogainkat naponta kétszer kell mosnunk.
Mindannyian tudjuk, hogyan kell testi egészségünkről gondoskodnunk.
„Vajon mit tudunk arról, hogyan kell lelkünk egészségéről gondoskodni?” – tette fel a kérdést Guy Winch, majd válaszolt is rá: „Lényegében semmit.”
A testi sérüléseknél sokkal gyakrabban szenvedünk el lelki károkat, mint amilyen a kudarc, a visszautasítás és a magány. Ezek ugyanúgy súlyosbodhatnak, ha nem veszünk róluk tudomást, és életünket drámai módon befolyásolhatják. Noha léteznek tudományosan bizonyított módszerek az ilyen típusú lelki sérülések kezelésére, mégsem használjuk őket. „Ó, boldogtalan vagy? Hát rázd meg magad! Az egész csak a fejedben létezik” – hangzik el sokszor. El tudjuk képzelni, hogy ezt a mondatot egy törött lábú embernek mondjuk? „Ó, sétálj csak, attól elmúlik. Az egész csak a lábadban létezik.” Itt az idő, hogy megszüntessük a testi és lelki egészségünk közötti szakadékot – jelenti ki a pszichológus.
A magány nem csak letör, de meg is öl
Ha sok emberrel vagyunk körülvéve, a magányosság érzését gyakran észre sem vesszük. Ám így is mély lelki sérülést okoz. Eltorzítja az érzékelésünket, és összezavarja a gondolkodásunkat. Elhiteti velünk, hogy a körülöttünk élők sokkal kevésbé törődnek velünk, mint valójában. Félni kezdünk attól, hogy mások iránt érdeklődést mutassunk. A magányosság érzését csak szubjektíven lehet megítélni. Egyedül azon múlik, hogy érzelmileg és társadalmilag elszigetelve érezzük-e magunkat másoktól.
A magányosság nemcsak letör, de meg is öl. A krónikus magány a korai elhalálozás kockázatát 14 százalékkal növeli. A magányosság magas vérnyomást és koleszterinszintet eredményez. Még az immunrendszer működését is elnyomja, kitéve ezzel az embert mindenféle betegségek veszélyeinek.
Tudósok kimutatták, hogy a krónikus magányosság ugyanolyan jelentős rizikófaktor a hosszútávú egészségre és élettartamra nézve, mint a dohányzás. Csakhogy a cigarettás dobozra rá van írva, hogy a „dohányzás halált okozhat”, a magányosság nem figyelmeztet. Ezért olyan fontos, hogy kiemelten foglalkozzunk a lelki egészségünkkel, és törődjünk érzelmi életünk karbantartásával. Nem lehet egy lelki sebet úgy kezelni ha azt se tudjuk hogy megsérültünk.
Akár egy kudarc is elhitetheti velünk, hogy képtelenek vagyunk a sikerre
A magány nem az egyetlen olyan lelki seb, amely az érzékelésünket eltorzítja és félrevezet minket. A kudarc is hasonlóan működik. Mindannyiunkban léteznek olyan alapérzelmek és hiedelmek, amelyek akkor aktiválódnak, ha valami frusztrál vagy hátráltat minket. Vajon tudjuk-e, hogyan reagál a kudarcélményekre agyunk?
Elménk gyakran próbál meggyőzni minket, hogy képtelenek vagyunk valamire. Ha ezt elhisszük, akkor tehetetlennek érezzük magunkat és túl korán feladjuk, vagy meg se próbáljuk. Ez a gondolat még inkább meggyőz minket arról, hogy nekünk nem sikerülhet. Ezért történhet meg, hogy számos ember jócskán a képessége alatt teljesít a munkahelyén. Valahol útközben lehet, hogy csak egy kudarc győzte meg őket arról, hogy nem fognak boldogulni, és ők ezt elhitték. Természetes, ha legyőzve érezzük magunkat egy kudarc után. Nem szabad elhinnünk azonban, hogy nekünk nem sikerülhet. Harcba kell szállnunk a tehetetlenség érzésével! Kezünkbe kell vennünk az irányítást! Meg kell törnünk az ördögi kört, mielőtt még kialakulna.
Negatív gondolataink csak még inkább mélyítik a sebeket
Gondolataink és érzéseink nem olyan megbízható barátaink, mint amilyennek hittük őket. Inkább egy irtó szeszélyes baráthoz hasonlítanak, aki egyik pillanatban minket támogat, máskor azonban szörnyen viselkedik. Winch egyik kolléganője egyszer húszévnyi házasság és egy rémes válás után végre készen állt az első randevújára. Az interneten ismerte meg a férfit, aki kedvesnek és sikeresnek tűnt, és úgy nézett ki, hogy odavan érte. A hölgy nagyon izgatott volt, vett is egy új ruhát. Egy elegáns New York-i bárba ültek be egy italra. Tíz perccel később a férfi felállt és azt mondta: „Engem ez nem érdekel”, majd távozott. A visszautasítás rettenetes érzés. A nő fájdalmában mozdulni sem tudott. Egy barátját hívta fel, aki ezt mondta neki: „Mégis mit vártál? Széles a csípőd, nem tudsz érdekeseket mondani. Miért akarna egy ilyen jóvágású, sikeres pasi egy ilyen szerencsétlennel randizni, mint te?” Döbbenet, hogy egy barát ilyen kegyetlen tud lenni. De talán kevésbé megdöbbentő, ha kiderül, hogy az előző állítás helyett azt mondjuk, ezek nem a nő szavai voltak saját magáról.
Ezt tesszük mindannyian egy visszautasítás után – emeli ki a pszichológus. Elkezdjük végig venni az összes hibánkat és hiányosságunkat. Talán nem ilyen nyersen, de mindannyian ezt tesszük. Ez azért érdekes, mert önbecsülésünk már így is sérült. Egy testi sérülést nem súlyosbítunk szándékosan, a lelki sérüléseket viszont folyamatosan mélyítjük. Winch szerint rosszak a lélekápolási szokásaink. Amikor alacsonyabb az önbecsülésünk, védtelenebbé válunk a stresszel és a szorongással szemben. Jobban fáj a kudarc és tovább tart a regenerálódás. Winch azt tanácsolja, hogy lelki sérülés esetén együttérzéssel forduljunk magunk felé, úgy ahogy egy igazi baráttól várnánk.
Állítsuk el a lelki vérzést!
Át kell formálnunk a rossz beidegződéseket! A rágódás az egyik legegészségtelenebb és leggyakoribb szokásunk. Egy veszekedést, leszidást vagy elutasítást újra és újra lepörgetünk gondolatainkban sokszor napokon, heteken és hónapokon át. Ez a szokás azonban sokba kerülhet. Ha sokáig koncentrál az ember a felkavaró, negatív eseményekre, akkor jelentősen nő az esélye a depressziónak, alkoholizmusnak, táplálkozási zavaroknak, valamint a szív és érrendszeri panaszoknak. A rágódási kényszer nagyon erős tud lenni, ezért nehéz leszokni róla.
A kutatások szerint már egy két perces figyelemelterelés is elég arra,
hogy az adott pillanatban ránk törő rágódási kényszert megállítsuk. Egy negatív gondolati spirálban Winchnek ezzel a módszerrel megváltozott az egész életszemlélete, sokkal pozitívabb és bizakodóbbá vált.
Az emberiség sok száz évvel ezelőtt bevezette a személyi higiénia alkalmazását, és ennek köszönhetően jelentősen növekedett a várható élettartama. Az életminőségünk drasztikusan megnőne, ha bevezetnénk a lelki higiénia alkalmazását is. Winch azt tanácsolja, hogy válasszuk a cselekvést, ha magányosan érezzük magunkat, változtassunk a kudarcra adott válaszainkon! Így megvédjük az önbecsülésünket, begyógyítjuk a lelki sebeinket. Ezzel párhuzamosan pedig érzelmileg ellenállóbakká válunk és kivirulunk.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=21s
