A magas IQ a siker kulcsa? A világ legokosabb embereinek esete

Az IQ vagy intelligencia fogalmát gyakran a mai napig azonosítjuk a sikerességgel. Ez nem meglepő, hiszen nagyon sokáig ez volt a mérce a tehetségkutatásban is. Az első intelligenciatesztek kidolgozói úgy gondolták, az IQ jó bejóslója lesz az iskolai és a munkahelyi teljesítménynek – de lássuk, mi az igazság!

1921-ben indította Terman nagyszabású kutatását, melyben élethosszon át követték a magas intelligenciájú gyerekek pályáját. A kutatás arra az alapfeltevésre épült, hogy a magas IQ-val rendelkező gyerekek várhatóan később is sikeresek lesznek az életben, kiemelkedő teljesítményt nyújtanak szakmájukban. A vizsgálatban 135 IQ pontszám feletti gyerekek vettek részt az Egyesült Államok területéről. Mivel az IQ viszonylag stabil jellemző az életünk során, nem volt megalapozatlan az a feltevés, hogy akinek gyermekkorában magas, annak az is marad, csak épp a sikerrel való összefüggése vált megkérdőjelezhetővé.

Terman géniusz csapatát Termeszeknek becézték, és eleinte valóban arra utaltak a jelek, hogy nagyívű pályát fognak befutni, mert az iskolában átlag fölött teljesítettek. Ez megerősítette azt a felfogást, hogy a sikeresség záloga a magas IQ, és ez olyannyira elterjedt a köztudatban, hogy az oktatásban a mai napig nagy hangsúlyt kap a fejlesztése. A tehetség és IQ között sokáig egyenlőségjelet tettek, és elsősorban az intelligenciára koncentráltak, amikor tehetségek azonosításáról volt szó. A Termeszek azonban a későbbiekben csalódást okoztak: a tehetséggondozás és kiemelt figyelem ellenére sem váltak a világ legkiemelkedőbb embereivé, kevesen lettek nemzetközileg híresek, és egyikük sem kapott Nobel-díjat. Más, átlagos IQ-jú emberekhez teljesen hasonló életutat jártak be, nagyobb visszhangot kapó sikerek nélkül. Halála előtt Terman is beismerte, hogy az elmélete nem állta meg a helyét, és az intelligencia önmagában nem elég a sikeresség bejóslásához. Akik a Termeszek közül sikeresek lettek,

a magas IQ-n túl motiváltak is voltak, jól érvényesítették önmagukat és támogató kapcsolati hálóval rendelkeztek.

Egy másik eset Chris Langan, akit egy időben az Egyesült Államok legokosabb emberének tartottak, ugyanis az IQ-ja szó szerint mérhetetlenül magas volt. Itt érdemes kitérni arra, hogy mit is mérnek pontosan az intelligenciatesztek, ugyanis ennek tükrében érthetőbbé válik, miért nem feltétlenül azt, hogy kiből lesz sikeres, elismert ember. A legelső IQ-tesztek valójában az érzékelés pontosságát (látás, hallás), és a reakcióidőt mérték, de hamar kiderült, hogy ez nem az, ami képes előrejelezni a diákok teljesítményét.

A mostani intelligencia-tesztek alapját Galton dolgozta ki, aki azzal a céllal végzett felméréseket, hogy kiszűrje az iskolaéretlen vagy külön fejlesztésre szoruló gyerekeket, amikor az 1900-as évek elején bevezették az általános tankötelezettséget Franciaországban. Az első IQ-tesztben inkább gyakorlati kérdések voltak, például különböző tárgyak felhasználásáról, vagy a napszakok meghatározásáról. Később Wechsler dolgozta ki a felnőttek számára készült IQ tesztet, amely a mai napig az egyik legnépszerűbbnek számít. 4 fő területet mér: a verbális megértést, a perceptuális következtetést, a munkamemóriát, és a feldolgozási sebességet. Az IQ tesztek nonverbális (csak képeket használó) fajtája a Raven progresszív mátrixok. A legmodernebb, Magyarországon használt teszt pedig a Mensa Hungary felügyelő pszichológusa, Dr. Kovács Kristóf által kifejlesztett adaptív IQ teszt, ami azt jelenti, hogy egy algoritmus minden egyes kérdés után megbecsüli a képességszintet és eszerint választja ki a következő feladatot, hogy a kitöltő nehezebbet vagy könnyebbet kap.

Az IQ tesztek olyan készségeket mérnek, mint a logikai gondolkodás, kombináció, összefüggések átlátása, és mindennek a gyorsasága,

ami érthető, hogy miért jó bejósló az iskolai teljesítményben, ahol hasonló tudásra van szükség.

Térjünk vissza Chris Langanhoz, akinek 195-200 körülire becsülik az IQ-ját. Hogy miért nem hallottunk még róla? Azon kívül, hogy amerikai kvízműsorokban szerepelt, és hihetetlen tudásával mindig nyert, mégsem tudott kiemelkedő akadémiai pályát befutni. Szegény családból származott, az iskolai évek alatt kétkezi munkából tartotta fenn magát, emellett súlyemeléssel edzett, hogy meg tudja védeni fiatalabb testvéreit. Az egyetemen nem tudott beilleszkedni az értelmiségi családból jövő diákok közé, és – bár a tanulásban való teljesítés bizonyára nem okozott neki gondot – olyan teendőkkel, mint kérvények időben történő leadása, vagy egy kurzus átrakatása nem boldogult, így végül két egyetemet is otthagyott, és nem szerzett diplomát. Dolgozott építkezéseken, gyárakban, kidobóként és hivatalnokként is, jelenleg pedig egy lófarmja van. Bár írt egy átfogó tudományos munkát az univerzum működéséről, szakmailag nem nagyon ismerték el. Ez ismegerősíti a Terman Termeszei esetében látottakat: hogy az IQ önmagában nem garantálja a sikerességet, ha nincsenek meg mellette az önérvényesítés képességei, illetve a megfelelő társas készségek. Ez utóbbiak sokkal inkább az érzelmi intelligencia (EQ) területéhez tartoznak: az együttműködés, érzelemszabályozás készségei azok, amelyek segítenek minket a kitartásban és kapcsolatépítésben.

A kutatások azt találták, hogy az IQ összefügghet ugyan a munkahelyi státusszal, például egy brit közalkalmazottak körében végzett felmérés kimutatta, hogy a 8 éves korukban mért IQ jól bejósolta azt, milyen pozícióban dolgoztak 40 évesen. Azonban a fizetést, és az előrelépés gyorsaságát inkább az EQ-val hozhatjuk összefüggésbe. Ezt megérthetjük, ha azt vesszük, hogy a foglalkozási státusz és teljesítmény az ambícióval, motivációval illetve más személyiségbeli tényezőkkel is jelentős összefüggést mutat, ezért az IQ legfeljebb megalapozni tudja a későbbi sikerességet (azáltal például, hogy a jobb iskolai eredményeknek köszönhetően magasabb pozíciókat, jobb állásokat tesz elérhetővé), nem pedig eldönteni. Az érzelmi intelligencia fogalmának megalkotása – mely Salovay és Mayer nevéhez köthető – azért is hozott nagy áttörést a siker és tehetség kutatásában, mert jobban bejósolja ezeket, mint az IQ. A kutatási eredmények szerint a magas EQ-val rendelkező emberek vezetőként is jobbak, és társas helyzetekben messze jobban teljesítenek, így az EQ valamilyen szinten még az alacsonyabb IQ-t is képes kompenzálni. Emellett az érzelmi intelligencia pozitív kapcsolatot mutat a magasabb önértékeléssel és pszichés jólléttel, kiegyensúlyozottsággal is, ami szintén befolyásolja a teljesítményt.