Kezd elhatalmasodni rajtunk a düh, a sértettség vagy a csalódottság? Figyeljünk magunkra! Az említett érzések befolyásolják mind mentális, mind fizikális egészségünket. Még ha kilátástalannak is látjuk helyzetünket, akkor sem vagyunk örökös keserűségre, illetve abból fakadóan megbetegedésre ítélve! A megoldás a maga egyszerűségében, a megbocsátásban rejlik. Cikkünkből kiderül, mit kell tennünk!
A Journal of Health Psychology-ban megjelent 2016-os tanulmány szerint egy érzelmileg különösen megterhelő időszakból a megbocsátás jelentheti számunkra a kiutat. Segíthet rátalálni sorstársainkra, akik már sikeresen megküzdöttek hasonló nehézségekkel. A kutatás csak részben magyarázza a megbocsátás hatására testünkben létrejövő változásokat (pl. megnyugvás), mégis biztató üzenetet hordoz a jövőre nézve. Loren Toussaint, a tanulmány szerzője ugyanis fontos következtetésre jutott: ha valaki rendszeresen gyakorolja, akkor
a megbocsátás megszüntetheti a stressz és a megbetegedés közötti kapcsolatot.
Ez egyrészt azért lehetséges, mert megbocsátás során pozitív irányba fejlődik megküzdési repertoárunk. Másrészt pedig testünk ilyenkor kevésbé erősen reagál a negatív eseményekre, ingerekre.
Jótékony elengedés
A kutatásból kiderült, hogy akik többször éltek meg érzelmi nehézséget, több egészségügyi problémával is szembesültek. „Hatalmas fizikai megterhelést jelent sértve érezni magunkat, és csalódottnak lenni” – fogalmazza meg dr. Karen Swartz, az amerikai egyesült államokbeli Johns Hopkins Kórház hangulatzavarok kezelésével foglalkozó orvosigazgatója. A krónikus düh és harag kihat a szívritmusra, a vérnyomásra és az egész testet érintő immunválaszokra. Az említettek többek között depresszió kialakulásához, szív-problémákhoz és diabétesz kialakulásához is vezethetnek.
A felsorolt mellékhatások ellenére előfordulhat, hogy olyan típusúak vagyunk, akik képtelenek könnyen túllépni sértettségükön, hosszasan gyötrik magukat. El kell döntenünk: rágódni akarunk sérelmeinken, vagy megpróbáljuk meglátni másokban a jót is? Saját mentális és fizikai egészségünk érdekében azonban
meg kell tanulnunk elengedést gyakorolni.
Stanfordban Frederic Luskin által vezetett Megbocsátás Projekt keretében egy tréningen vehettek részt a jelentkezők. A résztvevők körében 40 százalékkal csökkent a depresszív tünetek előfordulási gyakorisága a kurzus leteltével. A tréning után a résztvevők kevesebb gyógyszert igényeltek, kevesebb pszichés panaszuk volt, jobban aludtak, miközben fizikálisan is kiegyensúlyozottabbnak érezték magukat.
Utóirat: megbocsátok!
A megbocsátásnak számos módja van: vallási értelemeben imádsággal, gyónással nyerhetjük el a (bűn)bocsánatot, míg más kultúrákban akár meditációval is rálelhetünk belső békénkre. Sokaknak bevált módszer a levélírás rituáléja is. Ilyenkor a sértett írott levélben fogalmazza meg dühét, majd ezt követően elégeti azt. A következő levélben már a megbocsátásról ír. Mindenki maga dönti el, hogy kézbesíti-e a második, megbocsátásról szóló levelet – és kizárólag azt – a címzettnek. Valójában a rituálé lényege nem abban rejlik, hogy a másik fél megismerje a levél tartalmát. Sokkal inkább magán
a levélírás folyamatán van a hangsúly.
Közben ugyanis végiggondoljuk saját érzéseinket, így le tudjuk vezetni érveinket, melyek a kapcsolat végkimenetelétől függetlenül segítenek a megbocsátás elérésében. Ha az írás helyett a beszédet preferáljuk inkább, kérjük meg egy bizalmas barátunkat, és neki mondjuk el gondolatainkat.
Fontos észben tartanunk, hogy ezzel a gyakorlattal saját magunkat készítjük fel, és erősítjük meg a további csalódásokkal szemben. Ezen kívül meg kell bocsátanunk magunknak is, meg kell szabadulnunk az önsorsrontó gondolatainktól a boldogabb jövő érdekében.
Gondoljunk bele!
Most egy pillanatra próbáljunk belehelyezkedni a következő történetbe! Képzeljük el, hogy párunkról kiderül, hűtlen volt hozzánk! Vajon ezek után elkezdjük listába szedni jó és rossz tulajdonságait? Értékeljük azokat, és megpróbáljuk megítélni, vajon objektíven milyen embernek számít? Alighanem ilyenkor inkább arra igyekszünk emlékeztetni magunkat, hogy mindenki saját viselkedésének egyedüli és kizárólagos kontrollálója. Ha sikerül mindezt őszintén tudatosítanunk magunkban, és
ha él bennünk a motiváció, akkor képesek lehetünk elengedni a fájdalmat.
Ez esetben a fájdalom helyét a szánalom válthatja fel. Lehetséges az is, hogy a sértett fél megpróbálja elnyomni érzéseit, s így törekszik egyben tartani a kapcsolatot. Ha hagyjuk, hogy fortyogjon bennünk a düh és a sértettség, nem tudjuk teljes mértékben kihasználni a megbocsátás nyújtotta előnyöket, örömöket.
Figyeljünk magunkra, a működésünkre, és tanuljuk meg minél inkább tudatosan szabályozni elménket! A negatív gondolatoktól igyekezzünk megszabadulni, mert azok feszültté tehetnek! A folytonos feszültség pedig átcsaphat szorongásba, és kételyek közé sodorhat bennünket az élet számos más területén is.
