A mozgás gyógyszer – A mozgás mint egészségmegőrző tényező (1. rész)

Az ember az évezredek során úgy lett tervezve, hogy egész nap tegyen a túlélésért. Vadászott, halászott, később földet művelt, gyalogolt, lovagolt, mosott, főzött. Az elmúlt 100 évben viszont a civilizáció fejlődése más irányt mutatott fajunknak. Ennek megvannak az előnyei, amelyeket a mindennapjainkban élvezhetünk. De emellett megjelennek káros hatásai is. Most már világméretű jelenségről beszélhetünk: az ülő életmód népegészségügyi probléma, amely hozzájárul olyan krónikus betegségek kialakulásához, mint a súlygyarapodás, szívbetegségek, cukorbetegség, magas vérnyomás, mozgásszervi megbetegedések, rosszindulatú daganatok, depresszió. Ezek befolyásolják életünket. Lehet, hogy az elmúlt 100 évben folyamatosan növekedett a várható élettartam, de van ennél fontosabb mutató is: a várható egészségben megélt évek száma, ami az egyén, a társadalom és a gazdaság számára is a legfontosabb tényező.

Miért? Mert a gazdasági versenyképesség egyik alappillére az egészséges munkavállaló, vagy még tovább menve a fitt és magas munkabíró képességgel rendelkező munkavállaló. Ahogy Dr. Apor Péter fogalmazott a 3. Európai Mozgásgyógyszer Kongresszuson: a lakosság fizikai aktivitásának 10%-os növelésével az OEP éves költségvetésében 4,3-6,3 milliárd forintot lehetne spórolni. Számunkra viszont sokkal érdekesebb, hogy az ember aktív életében milyen betegségekkel küszködik. A civilizációs betegségek kialakulásának egyik legnagyobb rizikófaktora a kimutatások szerint 40%-ban a fizikai aktivitás hiánya.

Nemzetközi kitekintés

Nemzetközi viszonylatban az American College of Sports Medicine (ACSM) és az American Medical Association (AMA) becsléseit tekintve a fizikai inaktivitás globálisan az egészségügyi rendszereknek 54 milliárd dolláros többletkiadást jelent évente. Ugyanez az összehasonlítás a termelékenységet tekintve 14 milliárd dolláros kiesést és 13,4 millió csökkent munkaképességű életévet jelent.

Érdekesség, hogy az Egyesült Államokban a praktizáló orvosok 40 százaléka és az orvostanhallgatók 36 százaléka nem felel meg a fizikai aktivitási irányelveknek. Az inaktív orvosok kevésbé valószínű, hogy testmozgással kapcsolatos tanácsokat adnak a betegeknek, illetve kevésbé hitelesek az egészséges viselkedési szokások elfogadtatásában.

Fizikai aktivitás számokban

Az elmúlt tíz év Eurobarométer felmérései szerint rendre igen alacsony a lakosság fizikai aktivitásban résztvevők aránya. A 2014-ben publikált adatok értelmében a magyar lakosság 44%-a soha nem sportol. Ritkán, ami azt jelenti, hogy körülbelül havi 3 alkalommal: 18%, kisebb rendszerességgel heti 1-4 szer: 23%. A ténylegesen aktívak pedig 15%-ban képviseltetnek az arányokban. Lényeges módszertani finomítások után, a 2017-es és 2022-es eredményekkel összevetve a rendszeresen és kisebb rendszerességgel sportolók aránya lényegében felcserélődött. Még az elmúlt tíz év tendenciájaként megállapíthatjuk, hogy a ritkán és soha nem sportolók aránya fokozatosan nőtt. Napjainkban azt a szomorú tényt vonhatjuk le az Eurobarométer által elkészített statisztikai eredményekből, hogy a lakosság 74%-a elhanyagolhatóan ritkán végez fizikai aktivitást. Az európai átlag ugyanebben az összevetésben 62%.

A képet tovább árnyalja, hogy a különböző nemzetközi szervezetek más fizikai aktivitás ajánlás mentén végzik felméréseiket. A WHO a felnőtt populáció részére, minimálisan hetente 150 perces mérsékelten megerőltető tevékenység végzését ajánlja. A WHO megközelítése alapján kijelenthető, hogy a magyar lakosság közel 70%-a inaktívnak tekinthető.

A felnőtt lakosság vizsgálata mellett egy sokkal szenzitívebb korosztály sajátosságait is érdemes figyelembe venni. A köznevelésben résztvevő gyermekek az oktatás révén képződő normarendszer révén válhatnak fizikailag aktív és egészséges felnőtté. Ez a feladat az óvodától egészen az egyetemi évek végéig tart. Két oka is van annak, hogy ennek az igen tág korosztálynak nagy figyelmet kell szentelni. Az első, hogy a felnőtté válás folyamata a megfelelő viselkedésforma eltanulása, a felnőttkori életvitelüket gyermekként sajátítják el. A másik, hogy legtöbbször a szülő a gyermekek hatására vagy a gyermeke érdekében képes változtatni. Sajnos ma Magyarországon a közoktatásba kerülve a gyerekek mozgásigénye folyamatosan csökken. Ez felnőttkorra a fizikai aktivitás kultúrájának hiányát fogja okozni. A mindennapos testnevelés intézményrendszere ezen kíván javítani. A mozgásigény csökkenését jól mutatja, hogy az iskolán kívüli sportfoglalkozások mennyisége a tanulmányok előre haladtával csökken. A gimnáziumba érve drasztikus esés figyelhető meg, ami az egyetemi évek alatt sem javul. Ilyen háttérrel felnőttként sem tapasztalhatunk javulást.

Összegzés

Ahogy azt láthatjuk, a modern életmód jelentősen csökkentette a fizikai aktivitást, ami globális népegészségügyi problémává vált. A mozgásszegény életmód hozzájárul a krónikus betegségek, például a szívbetegségek, a cukorbetegség és a mozgásszervi problémák kialakulásához, miközben csökkenti az egészségben megélt évek számát. A fizikai inaktivitás nemcsak egészségügyi, hanem gazdasági terhet is jelent, rontja a munkaképességet és növeli az egészségügyi kiadásokat. Magyarországon különösen alacsony a rendszeresen sportolók aránya, és a gyermekek mozgásigénye is folyamatosan csökken. A fizikai aktivitás ösztönzése kulcsfontosságú az egészség, a társadalmi jóllét és a gazdasági fenntarthatóság szempontjából.

A szerző az MCC–Mindset Pszichológia Iskola oktatója.