A munka-magánélet egyensúly nem eredmény, hanem folyamat

Számos kutatás bebizonyította már, hogy a túlórák nem kedveznek sem az alkalmazottaknak, sem a vállalatoknak – ennek ellenére a gyakorlatban nem könnyű leküzdeni ezt az egészségtelen szokást. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tartós változáshoz elengedhetetlen, hogy ezt a balanszot folyamatosan teremtsük meg, azaz időről időre vizsgáljuk felül a prioritásainkat és a döntéseinket a munkánkkal és a magánéletünkkel kapcsolatban. De mi kell ahhoz, hogy megszabaduljunk egészségtelen mintáinktól és fenntarthatóbb, kifizetődőbb egyensúlyt érjünk el?

Az egyensúly megteremtéséhez elengedhetetlen az önismeret és az önreflexió. Azaz fel kell tennünk magunknak kérdéseket és meg kell vizsgálnunk valós szándékainkat és szükségleteinket, hogy választ kapjunk arra, mi is jelenti számunkra az optimális egyensúlyt. Míg valakinek a 8 óra munka, 8 óra pihenés lehet az ideális, addig egészen eltérő arányok is okozhatnak elégedettséget, a lényeg, hogy mi magunk odafigyeljünk saját igényeinkre, és ezek mentén legyünk képesek kialakítani a megfelelő egyensúlyt. 

A teendők futópadja

Ahogy Anne Helen Petersen (2019) írja a mai fiatal felnőttekről, a feladatlistánk végtelen, és emiatt a tennivalók futópadján érezhetjük magunkat. Amint elvégzünk egy feladatot, jön helyette kettő másik, így soha nem élünk meg egyfajta nyugvási pontot. A fiatal felnőttek körében általános normává vált, hogy keményen kell dolgozni, és első a munka, hiszen így válhatunk valakivé. Az online világ térnyerése pedig csak fokozza ezt az internalizálódott (belsővé tett) elvárást, ugyanis az e-mailjeink és a vállalati platformokról érkező értesítések folyamatosan érkeznek okoseszközeinkre – egyesek pedig az állandó elérhetőséggel szeretnének elismertebbé és megbecsültebbé válni. Hova vezet ez, és mit tehetünk, hogy megteremtsük saját életünkben az egyensúlyt?

Álljunk meg egy pillanatra! 

Tegyünk egy lépést hátra és kérdezzük meg magunktól: mi okoz jelenleg stresszt, egyensúlyhiányt vagy elégedetlenséget az életünkben? Ahhoz, hogy szemléletesen végig tudjuk gondolni ezt a kérdést, mutatunk egy gyakorlatot is: vegyünk elő egy lapot és rajzoljunk egy kört. Ez a kör jelképezi egy hetünket, azt a 168 órát, melyet mindannyian különböző dolgokkal töltünk el. Rajzoljuk be, hogy kb. mennyi időt töltünk munkával, kikapcsolódással, a családunkkal, edzéssel, alvással stb., majd emeljük ki külön azokat a területeket, amelyek fontosak számunkra. Jelöljük százalékosan, hogy átlagban mennyi időt töltünk ezekkel a tevékenységekkel. Természetes, hogy ez folyamatosan változik, mégis igyekezzünk megadni egy átlagot! Ezután pedig rajzoljunk még egy kört, és jelöljük be, hogy ideálisan mennyi időt szeretnénk tölteni ezekkel a tevékenységekkel, sőt, akár olyan tevékenységeket is felrajzolhatunk, amelyekre jelenleg semennyi időnk sem jut. Igyekezzük reálisan felvázolni az ideális képet: például, ha teljes állásunk van, ahol nyolc órát kötelező dolgozni, akkor abból hiába is szeretnénk kevesebbet, annyit kötelezően el kell végeznünk belőle, ám a túlórák helyett például beleférhet egy másik tevékenység. A két diagramot vessük össze, és tegyük fel magunknak a kérdést:

milyen konkrét lépések és változások lennének szükségesek ahhoz, hogy elérjük ezt a vágyott állapotot?

Továbbá nézzük meg azt is, hogy az egyensúlyhiány hogyan hat az életünkre: hogyan befolyásolja a munkavégzésünk minőségét? Hogyan hat a személyes életünkre és a kapcsolatainkra? Csak miután megállunk egy kicsit és felismerjük a viselkedéseink, valamint döntéseink következményeit, kezdhetjük el hatékonyan kezelni őket.

Vizsgáljuk meg az érzéseinket!

Miután átgondoltuk jelenlegi helyzetünket, fókuszáljunk az érzéseinkre: ismét vegyünk elő egy lapot és írjuk össze, milyen érzések jutnak az eszünkbe, ha a múlt hetünkre és az abban megvalósuló munka-magánélet egyensúlyra vagy annak hiányára gondolunk. Írjunk annyi érzést és benyomást, amennyit csak tudunk! Gondoljuk végig: mennyire érezzük magunkat általánosságban kiegyensúlyozottnak, elégedettnek és energikusnak? Ezután nézzük át azokat az érzéseket, melyeket összeírtunk, és jelöljük a pozitívakat és a negatívokat, akár külön színekkel. Ezeknek az aránya jelzésértékű lehet arra vonatkozólag, hogy mennyire érdemes foglalkoznunk a munka-magánélet egyensúllyal az életünkben és mennyiben kell a tudatosság mezejére lépnünk.

Priorizáljuk újra a teendőinket!

Ha pedig megvagyunk az érzelmek tudatosításával is, akkor a tettek mezejére léphetünk. A kognitív és az érzelmi tudatosság növelése segít megfelelő eszközöket választani az egyensúly megfelelő kialakításához. Perspektívába tudjuk helyezni a dolgokat és meg tudjuk határozni az új prioritásokat. Vegyük elő ismét az első kördiagramokat és az alatta megfogalmazott változási javaslatokat. Igyekezzük minél konkrétabban és pontosabban megfogalmazni, hogy milyen lépések vezetnének el minket egy elégedettebb, kiegyensúlyozottabb élethez. Kérdezzük meg magunktól: mit vagyunk hajlandóak feláldozni és meddig? Ha például túlságosan a munkát állítom az életem középpontjába a családommal szemben, akkor miért érzem fontosnak, hogy ezt kezeljem prioritásként? Valóban szükséges, és valóban helyesnek érzem ezt így? Volt-e már, hogy megbántam ezt, vagy lehetnek-e olyan helyzetek, amikor ezt meg fogom bánni?

Kezdjünk el változtatni!

Végül, de nem utolsósorban pedig, ha felismertük a prioritásainkat és átgondoltuk, hogy melyek azok a lehetőségek, melyek elősegíthetik a fejlődésünket, ideje cselekedni! Ennek része lehet például a túlórák leszámolása olyan módon, hogy megbeszéljük a főnökünkkel, hogy túl vagyunk terhelve, de akár segítséget is kérhetünk a delegálásban vagy megkérhetünk egy senior kollégát, hogy segítsen priorizálni. Ha több időt szeretnénk tölteni a családunkkal, akkor előre beiktathatunk időpontokat a közös programokhoz, kitalálhatunk olyan tevékenységeket, melyek mindannyiunk számára feltöltő hatással bírnak és motiválnak minket. Ha többet szeretnénk mozogni, tegyük meg az első lépéseket, keressünk egy megfelelő edzésprogramot, szimpatikus edzős videókat, és szintén dedikáljunk a naptárunkban konkrét idősávokat, amikor a tervből valóság lesz.

Minden esetben, amikor az időbeosztásunkat szeretnénk formálni, azt a naptárunkkal együtt tegyük, és szemléljük reálisan a rendelkezésre álló időt. 

Segítség a rangsoroláshoz

Létezik egy Eisenhower-mátrix nevű módszer, mely segíthet a teendőink priorizálásában, ha elakadnánk ezen a területen. A feladatainkat ennek segítségével két fő szempont alapján rangsorolhatjuk: azok mennyire sürgősek és mennyire fontosak. A sürgősség azt jelenti, hogy mikor van a határidejük, a fontosság alatt pedig azt értjük, hogy az értékrendünkhöz és a fő céljainkhoz képest mennyire fontosak (itt vehetjük elő az ideális kördiagramot). Ezek mentén a legfontosabb kategória a sürgős és egyben fontos feladatok listája, amelyeknek azonnal érdemes nekikezdeni, mert ha ezt nem tesszük meg, annak komoly következményei lehetnek. A fontos, de nem sürgős feladatok azok, melyekre érdemes megfelelő mennyiségű és minőségi időt szánni, mert ezek hosszabb távon fontosak lesznek (pl. az egészségünk megőrzése – testedzés). A sürgős, de nem fontos feladatok általában rutinfeladatok vagy adminisztratív jellegű, kevésbé érdekes feladatok lehetnek, melyek elvégzése bár határidőhöz kötött, céljaink és értékrendünk számára nem a legfontosabb kategóriába tartoznak. Éppen ezért ezek kapcsán gondolkodhatunk a delegáláson is. A nem sürgős és nem fontos feladatok azok, melyek halasztásra érdemesek, vagy amelyeket érdemes elengedni, amennyiben túl vagyunk terhelve.

Prioritásaink gyakran gyorsabban változnak, mint mindennapi szokásaink. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy az egyensúly kialakítása ne egy egyszeri tevékenység legyen, amikor tudatosan foglalkozunk ezzel, majd kipipáljuk, hanem egy folyamatos önreflexió saját életünkre, érzéseinkre és döntéseinkre.