A nárcizmus hatása a párkapcsolatra

Párkapcsolatban élni sokak számára kihívást jelent, főleg akkor, ha a pár valamely vagy mindkét tagjánál fennáll valamilyen feldolgozatlan trauma, kötődési nehézség vagy esetleg személyiségzavar. Egy nárcisztikus partnerrel együtt lenni különösen bonyolult és frusztráló lehet. Ilyen esetben mindenképp fontos, hogy elsősorban felismerjük és tudatosítsuk azokat a nárcisztikus jegyeket, viselkedési mintázatokat, amik kétségkívül a párkapcsolatra és ránk is hatással vannak. Szakemberünk, Farkas Vera pszichológus írása. 

A cikkünkből kiderül, hogy 

• honnan tudhatod, hogy egy nárcisztikus személlyel élsz párkapcsolatban?

• milyen stratégiákkal igyekszik fenntartani egy párkapcsolatot a nárcisztikus személy?
• és mit tehetünk akkor, ha a partnerünk nárcisztikus. 

A nárcizmusról általában

A nárcizmus és nárcisztikus kifejezésekkel valószínűleg mindannyian gyakran találkozunk a hétköznapokban is, holott a jelentésükkel nem feltétlenül vagyunk tisztában. A köznyelvben gyakran arra mondják, hogy nárcisztikus, akit önzőnek, egocentrikusnak tartanak, holott nárcizmus inkább egy skála mentén értelmezhető, mely az egészséges önbecsüléstől egészen a súlyos, patológiás nárcizmusig terjed. Korábbi cikkünkben részletesen írtunk arról, hogy pontosan mikor beszélhetünk nárcisztikus személyiségzavarról, mik a jellemzői és mi lehet a zavar hátterében.

A nárcisztikus személyiségszerkezetű személyek többnyire attól szenvednek, hogy az emberi kapcsolataik nem úgy alakulnak, ahogyan azt elvárnák, pedig ebben nekik is jelentős szerepük van.

Ezt viszont nem könnyű belátniuk, hiszen nem is ismerik fel a problémákat. Ha ezt megtennék, azzal azt is elismernék, hogy esetleg hibáztak vagy nem tökéletesek. Többek között ezért is gyötrelmes egy ilyen személlyel párkapcsolatban lenni, hiszen nem látja a saját felelősségét a kapcsolati problémák kialakulásában. 

Milyen a párkapcsolat egy nárcisztikussal? 

A nárcisztikusokból nem lesznek empatikus, gondoskodó partnerek. Bár eleinte ez talán nem egyértelmű, mert a kezdetekben idealizálják romantikus partnerüket, emiatt pedig ebben a fázisban még valóban odaadóak és figyelmesek. Azonban amikor az idő előrehaladtával a másik tökéletlenségei nyilvánvalóvá válnak a nárcisztikus fél számára, minden megváltozik.

A nárcisztikus mintázat többféle módon megjelenhet a párkapcsolatokban. Egyes nárcisztikus személyek úgy vélik, hogy ha ők beleszeretnek valakibe, a másiknak is ugyanígy kell éreznie irántuk. Lehet, hogy természetesnek veszik, hogy bárkit megsérthetnek következmények nélkül, de ők maguk nem érdemelnek kritikát – dicséretet viszont annál inkább! Néhányan állandó odafigyelést, törődést, ajándékokat, szívességeket várnak a partnerüktől, mindeközben ők gyakorlatilag nem tesznek semmit a másik irányába. Jellemző, hogy a párkapcsolatban (és úgy általában is) minden róluk kell, hogy szóljon.

Gyakran hideggé és tartózkodóvá válnak, ha a párjuk nem ért velük egyet valamiben vagy nem az ő igényeiket helyezi előtérbe. 

Azt gondolják, hogy a pártalálásban jobb esélyeik és lehetőségeik vannak, mint bárki másnak, ez pedig azt eredményezi, hogy nem lojálisak az aktuális partnerükhöz, nem köteleződnek el igazából. Mivel a nárcisztikusok gyakran kegyetlenek, agresszívek és általában bosszantóak lehetnek, a párjuk egyfajta agresszióval és ingerültséggel reagálhat rájuk. Ekkor azonban mégis ők érzik magukat áldozatnak és egyáltalán nem veszik észre, hogy ebben a folyamatban nekik hol lehet szerepük.

A nárcisztikusok párkapcsolat-megtartó stratégiái

Egyes elméletek szerint a nárcizmus szoros kapcsolatban áll a romantikus vonzerővel és evolúciós funkciója is van, miszerint elősegítheti a rövid távú párválasztást. A nárcisztikusok általában az ismerkedéses szakaszban sikeresek, vonzóak és lenyűgözőek szoktak lenni a potenciális partner szemében. Ugyanakkor több kutatás bizonyítja, hogy a nárcizmus a hosszabb távú párkapcsolatokban számos nehézséggel jár.

A nárcisztikus egyének a romantikus kapcsolatokat inkább a társadalmi státusz és a pozitív önértékelés kialakítására és fenntartására használják, minthogy a partnerükkel való közelség és intimitás kialakítására összpontosítanának.

Bár a nárcizmust gyakran kapcsoljuk össze a nem ideális párkapcsolati működéssel, mégis összefüggésbe hozható olyan viselkedésmintázatokkal, amik a kapcsolat fenntartását is szolgálják. 

A társmegtartó viselkedés célja, hogy fenntartsa a romantikus kapcsolatot, tehát megakadályozza, hogy a partner kilépjen a kapcsolatból vagy esetleg hűtlen legyen. Ezen belül például az előnyöket biztosító viselkedés során a narcisztikus személy a pozitív cselekedetei által abban akarja megerősíteni a partnerét, hogy maradjon vele és vegyen részt a kapcsolatban. Mondjuk ajándékokkal halmozza el, szívességeket tesz neki, kifejezi a szeretetét. A másik számára ezek a gesztusok valószínűleg a kapcsolat pozitív aspektusait, lehetőségeit, a változás reményét erősítik. Emiatt úgy érezheti, hogy megéri maradni, mert számára is tartogathat még előnyöket ez a kötelék.

Ezzel szemben léteznek olyan negatív viselkedési stratégiák, amik során valamilyen negatív következménnyel fenyegetik a partnert, ami ellenszenvet, ambivalens érzéseket válthat ki benne. Előfordulhat például, hogy a nárcisztikus személy úgy próbálja megakadályozni, hogy elhagyja őt a párja, hogy függőségi helyzetet alakít ki, fenyegeti, esetleg bántalmazza őt. A párja az átélt félelem hatására, a lehetséges következményektől tartva inkább mégis benne marad a kapcsolatban. Nem ritka az sem, hogy a nárcisztikusok játszmákon keresztül, manipulatív eszközökkel próbálnak meg féltékenységet előidézni a másiknál és elhagyással, hűtlenséggel fenyegetőznek, miközben azt éreztetik, hogy nélkülük a másik személy értéktelen lenne. 

A negatív viselkedési stratégiák hátterében általában nem a partner iránt érzett szeretet, érdeklődés vagy a kapcsolat elvesztésétől való aggodalom, hanem az énközpontúság áll. 

Mit tehetünk, ha a párunk nárcisztikus? 

Alapvetően két választásunk van:

Kilépünk a kapcsolatból, vagy benne maradunk.

A kérdés az, hogy melyiknek mekkora az ára. Egy dologban biztosak lehetünk: egyik út sem lesz egyszerű. Bármelyik mellett is döntenénk, mindenképp érdemes azzal kezdenünk, hogy aktívan foglalkozunk az önismeretünk fejlesztésével. Tudjunk meg minél többet a nárcizmusról és figyeljük meg, hogyan hat ránk a partnerünk és milyen a párkapcsolati dinamika köztünk. Igyekezzünk tisztában lenni a saját szükségleteinkkel és tudatosítsuk magunkban, hogy a nárcisztikus partnernek nem az az elsődleges célja, hogy azokat kielégítse.

Továbbá meg kell tanulnunk az önértékelésünket függetleníteni tőle.

A határaink megerősítése is kulcsfontosságú – ez valószínűleg eleinte még több konfliktust okoz majd, mégis elengedhetetlen ahhoz, hogy újra visszataláljunk önmagunkhoz és ne alárendelt félként legyünk jelen a kapcsolatban!

Egy adott ponton pedig érdemes szembenézni azzal, ami talán egy idő után elkerülhetetlen lesz: az elválás lehetőségével. Amikor már túl vagyunk azon, hogy magunkat hibáztatjuk vagy hogy attól félünk, elveszítjük a másik szeretetét (ami talán sosem rólunk szólt), nem az tűnik majd a legrosszabbnak, hogy véget ér a kapcsolat, hanem az, ha benne maradunk. 

Mindenképp kérjük szakember segítségét, amennyiben úgy érezzük, egyedül nem tudunk megküzdeni a helyzettel, akkor pedig különösen, ha érzelmi vagy fizikai bántalmazásra kerülne sor!