„A pénz nem boldogít” – de vajon motivál-e?

A legtöbb vezető a mai napig úgy gondolja, hogy a pénz a legjobb módszer az emberek motiválására. Rossz hírünk van: a pénz nem minden esetben, és nagy valószínűséggel egyáltalán nem úgy hat ránk, mint azt főnökeink szeretnék. Miért csak ideig-óráig vagyunk feldobva a fizetésemeléstől? Mit „ront el” az, aki csak és kizárólag pénzzel szeretne minket teljesítményre bírni? Cikkünkből kiderül.

A bér, illetve a béremelés kapcsolatban áll ugyan a munkahelyi teljesítményünkkel és elégedettségünkkel, ám ez a kapcsolat nem túl erős. Egy, az elképzeléseinkhez képest alacsonyabb béremelés pedig valószínűleg csak egy keserű félmosolyt képes eredményezni. Ha a fizetésünkben történő változás túl kicsi ahhoz, hogy azt érdemben megérezzük, vagy hogy képes legyen változtatni a mindennapjainkon, akkor azt is könnyű belátnunk, hogy egy-egy ilyen emelés hosszú távon inkább demotiváló, mint motiváló.

Miért nem működik a pénz mint motivátor?

Ha kicsit mélyebben belegondolunk, hogyan is működnek a mindennapjaink, egy érdekes mintázatot fedezhetünk fel. A legtöbb munkavállaló órabért kap, ami egy fura és eléggé demotiváló rendszert jelent. Egy fix intervallumhoz kötött motiváló- és jutalomrendszer azt jelenti, hogy az adott egyént a teljesítménye helyett az idejéért fizetik a cégek. Kutatók szerint

ez a legkevésbé ösztönző fizetési rendszer, amiben dolgozhatunk,

de kétségkívül a „legbiztonságosabb”. Fix bérért dolgozni havi fix bevételt jelent, ami legtöbbünknek nélkülözhetetlen a nyugodt, stresszmentes élethez. Ugyanakkor ez a rendszer sokaknál beindítja „az elvárt minimumra” való törekvést, a jobb teljesítmény teljes igénye nélkül.

Nem véletlen, hogy az értékesítők legtöbbször hatalmas erőbedobással dolgoznak – a bérük ugyanis sokuknak pont a nyújtott teljesítményen múlik. Egy ilyen rendszerben már működhet a pénz mint motivátor, ugyanakkor itt csak a teljesítménnyel, és nem pedig az elégedettséggel lesz kapcsolatban.

Mennyi az annyi?

A kutatók rámutatnak:

legalább 5-7 százalékos fizetésemelésre van szükség

ahhoz, hogy az megüsse a munkavállalók ingerküszöbét, és valódi hatást érjenek el vele az elégedettségben és a teljesítményben. Az ennél alacsonyabb emelések szinte semmilyen kapcsolatban nem állnak a motivációval.

Üres motiváció

A pénz önmagában nem elég. Ez a mondat klisének tűnhet, de így van. Mérő Lászlót idézve: „Ha a pénz nem is boldogít, a tartós és súlyos pénzhiány határozottan boldogtalanít”.

Ez azt jelenti, hogy amíg hiányokkal küszködünk, addig valóban központi szerepet kap a fizetés mint az egyik legfontosabb motivátor a munkánkban. De fontos felismernünk, hogy a pénz egy külső ösztönző. Ez azt jelenti, hogy ha valamit csak és kizárólag a pénzért teszünk, akkor az egy idő után könnyen kiüresedik, és ha napi 8-10 órát valami olyasmivel foglalkozunk, amit semmiféle belső „hang” nem támogat, mi is kiüresedhetünk.

Milyen tartalommal lehet feltölteni a kiüresedett motivációs tankunkat? A jó kollégák, az értelmes munka, az értékteremtés érzése – ezek csak példák, de kezdetnek nem rossz végiggondolni, vajon ezek közül mi az, ami minket a hétköznapokban előre visz?

Mi lehet a megoldás, ha szűkös a büdzsé?

A rugalmas munkaidő vagy a home office lehetősége ma egyre nagyobb értéknek számít. A munkáltató-munkavállaló közti bizalom, az elismerés és a valahova tartozás érzése teljesítményre motiválhat minket, sőt, az elégedettségünket is növelheti. Ha fizetésemelést nem is tud adni egy cég minden olyan esetben, amikor demotiváltnak érzi kollégáit, ezek az eszközök mindig bevethetők.

Persze itt nagyon fontos megjegyezni: a nem anyagi jellegű ösztönzők szinte csak akkor működnek, ha a fizetés maga egyáltalán lehetőséget ad arra, hogy valaki megteremtse a mindennapi élethez szükséges feltételeket, illetve tervezni tudjon a jövőjével. E nélkül minden csapatépítő program vagy elismerés negatív érzéseket kelthet az emberekben.