A legújabb kutatások szerint a pszilocibin (hétköznapibb nevén varázsgomba) csökkenti a neurális aktivitást abban az agyi struktúrában, ahová az egot lokalizálják. A kutatók azt is bizonyították, hogy a pszilocibin felelős a különböző agyi régiók közötti fokozott kommunikációért, az „utazók" által tapasztalt érzetek összekapcsolódásáért. A felfedezések újabb lehetőségek kínálnak számunkra agyunk fantasztikus működésének megismerésére és bizakodásra adnak okot különböző pszichiátriai rendellenességek újszerű kezelésére.
Az ego Sigmund Freud munkásságán keresztül került a pszichológia látókörébe. Freud szerint
az ego a személyiség azon része, amely összekapcsolja az ösztönös vágyainkat az erkölcsi és társadalmi normákkal,
vagyis a szervezetünkben fellépő igényeket az objektív valósággal. Célja, hogy impulzusaink a külvilág körülményeinek figyelembevételével fejeződjenek ki. Az egohoz kapcsolódó neurális folyamatokról még mindig nagyon keveset tudunk. Ebben többek között szerepet játszik az ego lokalizálásának komplexitása és a mérőeszközök beazonosításának nehézsége. Ennek megválaszolásához jutottak közelebb amerikai tudósok pszilocibin vizsgálatával.
A pszilocibin több gombafajban is megtalálható pszichoaktív alkaloid.
A pszichedelikus vegyületeket tartalmazó gombák vallásos fogyasztása több ezer éves múltra nyúlik vissza Dél-Amerikában. Európában a gomba fő hatóanyagát, a pszilocibint Albert Hofmann svájci vegyész azonosította először 1959-ben, melyet a Sandoz gyógyszercég pszichoterápiát segítő gyógyszerként hozott forgalomba. A pszilocibin terápiás alkalmazása később tiltólistára került és legális forgalmazása szinte teljesen visszaszorult az 1960-as éveket követően, a szer háborúellenes mozgalmának szimbólummá válásával Amerikában. A tudománynak a 2000-es években nyílt ismét lehetősége a további vizsgálatokra.
A pszilocibin úttörő kutatója, Roland Griffith, kulcsszerepet játszott abban, hogy egyes pszichedelikus szerek „áttöréses terápia" (breakthrough therapy) jelölést kaphattak az Egyesült Államokban. Griffith és Barrett a John Hopkins Egyetemen legutóbb arra hívták fel a figyelmünket, hogy feltételezésük szerint a pszilocibin használatával megtalálták azt az agyterületet, ami az egoval hozható kapcsolatba, a claustrumot. A mostani eredmény azért kiemelkedő, mert a claustrum aktivitásának figyelésével közelebb kerülhetünk az ego agyban lévő lokalizációjához és működéséhez.
Santiago Ramón néhány idegkutató kollégájával már érdeklődött korábban a claustrum iránt, ennek ellenére a latinul „rejtett" néven illetett agyi rész a legtöbb tudós figyelmét elkerülte az utóbbi két évszázadban. Egy viszonylag homályos cikkben, melynek címe Mi a Claustrum működése?, Francis Crick és Christof Koch (Crick és Koch, 2005) leírják ezen agyrégió szerkezetét és működését: „A claustrum egy vékony, szabálytalan, lapszerű neuronális szerkezet, amely a neocortex belső felülete alatt rejtőzik az insula régiójában. Funkciója rejtélyes. Anatómiailag meglehetősen figyelemre méltó, mivel a kéreg minden területéről kap bejövő információt és minden régiójára küld visszajelzést." A claustrum fontosságát már a DNS szerkezetének megfejtéséért Nobel-díjat nyert Francis Crick is feltételezte. Korábban beszámolt arról is, hogy a claustrum valószínűleg szerepet játszik a tudat integrált természetében és az emberek önérzetében.
Miért vizsgálják a pszilocibin claustrumra gyakorolt hatását?
A claustrum aránytalanul nagy számú 5-HT2A-receptort tartalmaz, amihez különböző pszichedelikus szerek, mint például az LSD és a pszilocibin is kötődik. A claustrum erőteljes 5-HT2A receptor expressziója miatt, illetve ahogyan integrálja az inputot és outputot az agykéreg szinte minden régiójába, a Johns Hopkins kutatói megvizsgálták hogyan változtatja meg a szer a claustrum működését.
Ehhez a tanulmányhoz Barrett és mtsai. 15 résztvevőt toboroztak, akik korábban voltak már MRI vizsgálaton, továbbá vettek már be korábban nagy dózisú (25 mg) pszilocibint és ismerték annak szubjektív hatását. Annak vizsgálatára, hogy a pszilocibin hogyan befolyásolja a claustrumot, a résztvevők 10 mg pszilocibint (vagy placebót) kaptak, majd 100 perccel később fMRI agyi vizsgálatot végeztek rajtuk. A kutatók azt találták, hogy a pszilocibin 15-30 százalékkal csökkentette a claustrum idegi aktivitását és azt is kimutatták, hogy a pszilocibin akut módon megváltoztatja az claustrum funkcionális kapcsolatát az agyi hálózatokkal, amelyek támogatják az észlelést, a memóriát és a figyelmet.
A pszilocibin és a placebo szubjektív hatásának értékelését azonnal elvégezték minden egyes nyugalmi állapotú agyi letapogatás után, és 0-10 skálán osztályozták (0 = nincs; egyáltalán nem 10 = szélsőséges; a lehető legerősebb). A claustrum idegi aktivitásának nagyobb mértékű csökkenése összefüggésbe hozható
a résztvevők intenzívebb misztikus tapasztalatainak észlelésével, továbbá azzal a szubjektív élmennyel, hogy mindenhez kapcsolódnak és csökken az ön- vagy ego-érzékük.
Ezek az eredmények egy lépéssel közelebb hoznak minket az ego működésének megértéséhez. Barrett szerint ez remélhetőleg lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük, miért lehet a pszilocibin egy hatékony terápia bizonyos pszichiátriai rendellenességek gyógyításában, és hogyam lehet segítségünkre a különböző terápiák testreszabásában.
Forrás:
Frederick S. Barrett, Samuel R. Krimmel, Roland Griffiths, David A. Seminowicz, Brian N. Mathure. "Psilocybin Acutely Alters the Functional Connectivity of the Claustrum With Brain Networks That Support Perception, Memory, and Attention." NeuroImage (First published online: May 23, 2020) DOI: 10.1016/j.neuroimage.2020.116980
Roland R. Griffiths, Ethan S. Hurwitz, Alan K. Davis, Matthew W. Johnson, Robert Jesse. "Survey of Subjective 'God Encounter Experiences': Comparisons among Naturally Occurring Experiences and Those Occasioned by the Classic Psychedelics Psilocybin, LSD, Ayahuasca, or DMT." PLOS ONE (First published: April 23, 2019) DOI: 10.1371/journal.pone.0214377
Francis C. Crick and Christof Koch. "What Is the Function of the Claustrum?" Philosophical Transactions of the Royal Society B: Biological Sciences (First published online: June 29, 2005) DOI: 10.1098/rstb.2005.1661
