A sikeres emberek 7 szokása

A hét szokás elmélete egy átfogó életvezetési program, amely alapvető viselkedési mintákat ad ahhoz, hogy sikeresebbek és boldogabbak legyünk az életünkben.

Stephen R. Covey 1989-ben jelentette meg A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása című könyvét, mely azóta több mint 25 millió példányban kelt el. Hét olyan alapelvet fektetett le benne, amelyek szokásként beépülve a mindennapjainkba sikeresebbé tehetnek minket. A 7 szokással a karakter fejlesztését célozta meg, hogy az értékrendünket összhangba hozzuk olyan univerzális és időtlen értékekkel, mint az együttműködés vagy az empátia. Bár Stephen Covey 2012-ben elhunyt, a programja nagyon is él, és az általa kidolgozott 7 szokás tréning nyomán számos hazai intézményben – például iskolákban, cégeknél – alkalmazzák. Azért is olyan népszerű az iskolai nevelésben, mert olyan, a kiegyensúlyozott élethez szükséges készségek fejlesztését célozza meg, melyek nem tartoznak a hagyományos értelemben vett tantárgyak közé, így hiányt képeznek az oktatásban.

Covey elméletét egy fejlődési szemlélet is végigkíséri, melynek három stációja a függés, a függetlenség és a kölcsönös függés. A függés az az állapot, melyben egyoldalúan másokra vagyunk utalva: csecsemőként szükségünk van a környezetünkre, hogy kielégítsék a szükségleteinket. De átvittebb értelemben később is megmaradhatunk ebben az állapotban, amennyiben továbbra is másoktól várjuk, hogy gondoskodjanak különböző igényeinkről: például függünk az elismerésüktől, a visszaigazolásuktól. Ez a „te-központú” hozzáállás: azaz te gondoskodj rólam, te vagy a felelős azért, ha nem érzem jól magam, nem jól alakul az életem stb. A második fejlődési állomás a függetlenség, melyben nem függünk mások támogatásától, és nem is befolyásolnak minket. Ez az „én-központú” szemlélet, de nem az önzőség, hanem a felelősségvállalás értelmében: én felelek a saját boldogságomért, én gondoskodom saját magamról. Covey szerint azonban nem ez a létezés legfelsőbb szintje, hanem a „mi-központú” attitűd elérése, a kölcsönös függés, melyben elismerjük, hogy

nem elszigetelt individuumként létezünk a világban, hanem egymást segítve és támogatva tudunk a legeredményesebbek lenni.

A hét szokás is ennek megfelelően hierarchikusan egymásra épül: az első három szokás a függetlenségről, a második három pedig erről a kölcsönös függésről szól. A hetedik szokás a jövőbe mutató megújulás, később pedig Covey kiadott egy Nyolcadik szokás című könyvet is, melyben az egyéniség fontosságára helyez hangsúlyt. Íme tehát a hét szokás:

1. Légy proaktív! 

Az első szokás a személyes látásmód alapelveit raka le, és arra buzdít, hogy a „te-központú” látásmódból átlépjünk az „én” szemléletbe, azaz felelősséget vállaljunk a döntéseinkért. Ez a lépés tud elindítani a fejlődés útján, amennyiben megtanuljuk tudatosítani, hogy mi felelünk az életünkért, a boldogságunkért, a sikereinkért és a kudarcainkért is.

2. Tudd előre, hova akarsz eljutni!

A második szokás az önirányítás alapelveit fogalmazza meg: ha már tudjuk, hogy miénk a felelősség, meg kell tanulnunk célokat kitűzni. Fontos, hogy mielőtt döntést hozunk valamiről, belekezdünk valamibe, tudjuk, hogy merre szeretnénk tartani, a döntéseink milyen jövőbeli célokat szolgálnak, enélkül ugyanis könnyű eltévedni. Érdemes feltennünk magunknak azokat a kérdéseket, hogy az vagyok-e, aki lenni szeretnék, vagy hogy hogyan emlékezzen rám az utókor.

3. Először a fontosat!

A harmadik szokás a kitűzött céljaink elérését lehetővé tevő önszervezés alapelveire tanít meg, azaz tudjunk különbséget tenni fontos és nem fontos között, sorrendiséget felállítani a teendőink között. Ebben segít a híres feladatmátrix, amely a tennivalókat négy kategóriába sorolja az elvégzés sorrendje szerint:

1. Sürgős és fontos
2. Nem sürgős, de fontos
3. Sürgős, de nem fontos
4. Nem sürgős és nem fontos

Gyakran túl sok időt töltünk a 3-4. feladatokkal, ezek közül kell megtanulnunk minél többet kiiktatni vagy kevesebb idő alatt letudni, és az 1-2. mezőre koncentrálni.

4. Gondolkodj nyer-nyerben! 

A negyedik szokás már a kölcsönös függőségbe vezet át, lerakva az eredményes együttműködés alapelveit. A nyer-nyer (win-win) gondolkodásmód a hosszú távú sikerességről szól,

azzal lehet ugyanis jól megalapozni egy együttműködő, egymást támogató kapcsolatot, ha a másik érdekeit is szem előtt tartunk,

és olyan megoldásokra törekszünk, amely mindkettőnknek kedvez. Ez egyben azt is jelenti, hogy belássuk, a rövid távú győzelmeink, mondjuk egy-egy konfliktusban, hosszú távon romboló hatásúak a kapcsolatra nézve.

5. Először érts, aztán értesd meg magad!

Az empatikus meghallgatás alapelveiről már korábbi cikkünkben írtunk: nagyon fontos, hogy a kommunikáció a másik megértéséből induljon ki. Ez egyben kölcsönösséget is vált ki, az empátia empátiát szül, és egy pozitív, egymásra figyelő, problémamegoldásra törekvő atmoszférát hoz létre. Ezt más néven erőszakmentes kommunikációnak is nevezzük.

6. Teremts szinergiát! 

A hatodik szokás annak a fontosságára mutat rá, hogy csapatban eredményesebbek lehetünk, ha mindenkinek megadjuk a lehetőséget, hogy az előnyös képességeit kibontakoztassa. A szinergia ez által a kreatív együttműködés által jöhet létre, ahol

a különböző erősségek összeadódnak egy olyan cél érdekében, amit egyedül egyik csoporttag sem tudott volna megvalósítani.

7. Élezd meg a fűrészt!

Covay annak a fontosságát is felismerte, hogy pont a sikerességünk érdekében megtanuljunk időnként hátralépni, és a feltöltődésünkkel foglalkozni. A szokás arról a történetről kapta a nevét, amikor a favágó csak vágja-vágja a fát, a fűrész egyre életlenebb, így a munka egyre lassabban és nehezebben megy, de nem akarja rászánni az időt, hogy megálljon megélezni a fűrészt, még akkor sem, ha utána sokkal hatékonyabb lehetne. Ez a történet akár a kiégés iskolapéldájaként is értelmezhető: ha nem pihenünk és újulunk meg, akkor egy idő után csökken a hatékonyságunk. A rendszeres megújulásban benne van az önképzés, az új kihívások keresése, a folyamatos fejlődés is, mely által mindig felfelé haladhatunk a Covey-által elképzelt spirálban.