A sportoló legerősebb fegyvere: a képzelőereje

Képzeletünk erejét nagyon alábecsüljük. Azt hisszük, az álmodozás, a fantáziálás haszontalan, de szórakoztató tevékenység, pedig egy kicsit szervezettebb formában bizonyítottan hatásos pszichoterápiás eszköz is válhat belőle.

A pszichológia számos területén élnek a képzelet erejével. Már Freud is tulajdonképpen egyfajta éber álmodozást ért el pácienseinél, és az ebből szövögetett asszociációk jelentették a pszichoanalízis gyakorlatának alapját. Az imagináció, a szimbólumterápiák, az álmokkal dolgozó módszerek mind képzeletünkre alapoznak, és ezekkel próbálnak tudattalanunk mélyebb rétegeihez hozzáférni. Ezzel szemben a sportpszichológiában használatos technikák a teljesítmény fejlesztését célozzák. Ha azt hisszük, hogy legfeljebb a gyakorlatok jobb rögzítésére alkalmazható ez, akkor itt egy megdöbbentő eredmény: egy kutatás szerint

az izomerő 13,5 százalékkal növekedett kizárólag mentális tréning hatására!

De milyen technikák léteznek? Mikor és hogyan alkalmazhatjuk ezeket?

Stressz leküzdése

Gyakori probléma sportolóknál, hogy bár az edzésen jól megy a gyakorlat, a versenyen nem tudják kihozni magukból a legtöbbet a versenyszorongás, a stresszhelyzet miatt. Ilyenkor nagy segítséget jelent, ha rendszeresen elképzeli a téthelyzetet és annak minden részletét: az őt körülvevő hangokat, szagokat, látványt, és fejben megszokja a helyet, megtanul teljesíteni ebben a környezetben is. A rendszeres gyakorlás hatására az agyban ismerősségi hatás alakul ki, és amikor a valóságban kerül a stadionba, már nem egy megrettentő, új helyzetben lesz.

Célok elérése

Agyunk nem tesz nagy különbséget a képzelt és valódi képek között. Erről magunk is meggyőződhetünk, ha élénken elképzelünk egy jelenetet, a fejünkben történtek átélése közben megjelennek új érzelmek, gondolatok – egy szomorú forgatókönyv hatására egészen el is keseredhetünk, egy édes pillanat elképzelése örömöt eredményez. Pedig nem történt semmi, csak álmodoztunk! Éppen ezért érdemes elérendő céljainkat (a célállítással már korábbi cikkünkben foglalkoztunk) rendszeresen, részletesen elképzelni. Jelenjen meg szemünk előtt, ahogy a dobogó legfelső fokáról ujjongunk, szüleink, edzőnk büszke tekintete, az aranyérem súlya a nyakunkban, a felcsendülő himnusz... Ahogy valójában is mindez megtörténne. Az ismerősségi hatás itt is érvényesül: sokkal könnyebben elérjük mindezt, ha agyunk már „tudja”: képesek vagyunk rá.

Mentális tréning

A mentális tréning során tulajdonképpen fejben hajtjuk végre az edzést. Relaxált állapotban nyílik arra lehetőségünk, hogy elképzeljük a kérdéses technikát, és rögzítsük annak helyes kivitelezését, gyakoroljuk vagy épp kijavítsuk az elkövetett hibát. Ebben a helyzetben lehetőségünk van magunkat kívülről nézni, vagy a mozgást belülről átérezni, lelassítani, felgyorsítani vagy akár visszapörgetni a folyamatot, kivágni belőle képkockákat és a nekünk megfelelőbbel helyettesíteni. Egyszóval saját mozivásznunkon úgy alakítjuk az eseményeket, ahogy nekünk tetszik!

Sérülés esetén

A képzelőerő nagy segítségünkre lehet akkor is, ha sérülés miatt kell kihagynunk edzéseket. Mert bár sérülten fizikailag nem mozoghatunk, fejben elvégezhetjük a szükséges gyakorlatokat. Ha rendszeresen csináljuk, azzal szinten tarthatjuk magunkat, sokkal kevésbé fogunk lemaradni a többiektől, mintha valóban teljesen kihagynánk ezt az időszakot.

Ráadásul a regeneráció folyamatában is segíthet a képzelőerő. Egy kutatásban olyan sportolókat vizsgáltak, akiket elülső keresztszalag-szakadás miatt műteni kellett. A beavatkozás után egy részük imaginációs gyakorlatokat végzett, aminek során elképzelték a gyógyulás folyamatát – náluk hat hónap elteltével jelentősen javult a térd lazasága, valamint a stresszhormonok szintje is jobban csökkent, mint a kontroll csoport tagjainál.

Imaginatív technikák

Az imagináció során relaxált helyzetben képeket, szimbólumokat „hívunk” a felmerülő problémának megfelelően. A sportpszichológiában közkedvelt módszer ehhez a KIP, azaz a katatim imaginációs pszichoterápia módszere, aminek kifejlesztése Hanscarl Leuner nevéhez fűződik. A módszer során megjelent képben sokszor olyan dolgok is megjelenítődnek, amiket szavakkal kimondani nem tudnánk, szimbólumok segítségével viszont könnyebben tudunk ezekkel dolgozni. A felmerülő képeket elfogadjuk és megvizsgáljuk, valamint hagyjuk őket képzeletünk áramlása szerint alakulni, azonban értelmezni őket sokszor egyáltalán nem szükséges, mert a tudattalanban dolgoznak tovább a képek.

Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!

Egyszer már próbáltuk a vizualizációt, de nem ment? Álmainkra sem szoktunk emlékezni, tehát azt hisszük, erre sem lennénk alkalmasak? Ezek teljesen normális és jogos kérdések! Szerencsére a vizualizációs módszerekre mindenki alkalmas, csak gyakorolni kell őket.

Többet ér napi 5-10 perc, mint hetente egyszer két óra,

és például az elalvás előtti idő kiváló lehetőség egy kis mentális edzésre.

Ha szeretnénk komolyabban foglalkozni a vizualizációs technikákkal, először mindenképpen érdemes sportpszichológus segítségét kérnünk. Az ő segítségével megtanulhatjuk, hogyan tudjuk minél élethűbben gyakorolni a technikákat, hogyan zajlik a hibajavítás folyamata. Segít kiigazodni a szimbólumok világában, valamint megtalálni a számunkra hasznos képzeleti képeket, módszereket.