A szeretet ünnepe – advent negyedik vasárnapja

Az adventi készülődés utolsó szakaszába léptünk, hiszen elérkeztünk a 4. vasárnaphoz. A hit, a remény az és öröm után az utolsó gyertya a szeretetet szimbolizálja. A négy gyertya közös meggyújtásával érezhetjük, hogy még közelebb van a karácsony, ami idén más lesz – de mégis fontos, hogy a szeretet ünnepét szeretetben éljük meg.

A szeretettel kapcsolatban rengeteg pszichológiai elmélet létezik. A jelenséggel foglalkozott már Freud is, aki az ösztönök jelentősége mellett kiemelte, hogy a szeretetre való képesség az egyik feltétele a lelki egészségnek – míg a másik a munkára való képesség.

Miért is ilyen fontos a szeretet? Több kutatás kimutatta, hogy a szeretetkapcsolatok összefüggésben vannak a személyes egészséggel. Holt-Lunstad és munkatársai (2010) azt találták, hogy a házasság, az alacsonyabb mortalitás és a nagyobb túlélési valószínűség között van összefüggés. Azonban az eredményekkel óvatosan kell bánni, mivel nem lehet pontosan tudni, hogy milyen irányú a 3 tényező közötti viszony. Fontos figyelembe venni a házasság minőségét is;  Robles, Slachter, Trombello és McGinn (2014) kutatásában a jó kapcsolati minőségű házasságot kevesebb negatív és ellenséges viselkedés jelzi (ami egyébként a szívbetegek körében hosszabb távú túléléssel járhat).

A szeretetet társas kapcsolatokban tudjuk leginkább megélni, azonban előfordulnak olyan helyzetek, amelyekben a személy számára a kapcsolat nem jutalmazó. Úgynevezett társas magány alakulhat ki, amely ugyan nem jár együtt a személy közösségben való aktív részvételének csökkenésével, belül azonban ürességet és meg nem értettséget élhet át az illető.

Ezenkívül érdemes az időseket és a betegeket jellemző magányról is említést tennünk. Idős korban a magány általában a gyermekek kirepülésével járhat együtt – korábban a szülők idő és energia hiányában nem tudtak saját baráti kapcsolatokat kialakítani. De összefügghet akár az időseket érő veszteségekkel is – legyen szó fizikai, testi, szellemi vagy lelki veszteségekről, melyek a társas elszigetelődést, a magányt erősíthetik.

Yalom, aki egzisztenciális pszichológiával foglalkozik – így a halál, a szabadság, az elszigeteltség és az értelemnélküliség témáival –, 3 fontos alkotó szeretetfogalmával foglalkozik az elszigeteltséggel kapcsolatban, ami talán mindennapjaink egyik legfőbb jellemzője lett a pandémia alatt.

Egy kapcsolatban többféle kapcsolódást élhetünk meg, Yalom szerint egyetlen kapcsolat sem szüntetheti meg az elszigeteltséget, csupán annak fájdalmát ellensúlyozhatjuk szeretetkapcsolatainkban. Hogy ez mit is jelent? Martin Buber filozófus-teológus szerint

egy nagyszerű kapcsolat képes megbontani a magányt,

„mérsékli annak szigorú törvényét, az univerzumtól érkezett rettegés mélységei fölött hidat ver két egyszemélyes lét között”.

Buber két szeretet-típusra mutat rá, az Én-Az és az Én-Te kapcsolati típusra. Előbbiben az én és a másik között inkább tárgyilagos kapcsolat áll fent, az én inkább saját javára és önbizalma, önbecsülése támogatására használja azt, nélkülözi a kölcsönösséget és funkcionális kapcsolatként használja a közös köteléket. Míg

az Én-Te kapcsolati viszonyban egy kölcsönös odaadás jelenik meg,

mely során a másikban való kiteljesedésről van szó. Utóbbi kapcsolat-típusban szükségletmentes kapcsolódás valósul meg.

Ebben az esetben már asszociálhatunk is a maslowi D-szeretet és B-szeretet fogalmakra. Maslow (1954) szükséglet piramisa több szintre tagolódik, amelyben a fiziológiai és biztonság szükségletek után szerepel a szeretet, a valahova tartozás szükséglete (a modellről részletesebben ebben a cikkünkben olvashattok.).

A D-szeretet, más néven deficit szeretet egy önző szeretet. Erre a hiány által motivált viselkedésre általában jellemző a hasznosság elve szerinti működés, tehát az adott személy a másikat inkább saját szükségleteinek megfelelő kielégítésére használja mintsem kölcsönösen pozitív erőforrásként.

Ezzel szemben a B-szeretet független, önzetlen, egymást csodáló szeretet. A felek autonómabbak, altruisztikusabbak, gondoskodóbbak, kevésbé érzik bármilyen szükségletüket kielégítetlennek, nem jellemző rájuk a hiányállapotok fennállása.

A Bibliában szereplő szeretethimnusz gyönyörűen foglalja össze a független, önzetlen szeretetet.

“A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny,

nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. “ (1Kor, 13,4 - 13,7)

Végül érdemes még Fromm szeretet fogalmát is alaposabban megvizsgálnunk. A szerző szerint a szeretet egy fejlődő jelenség, ami gyermekkorban még azért van, mert a gyermek maga létezik, majd egyre idősödve rájön, hogy saját tetteivel válthatja ki a szeretetet. Erre a korra megváltozik egocentrikus énképe, tehát mások szükséglete ugyanannyira jelentőségteljes lesz, mint sajátja. Ezzel a szeretet fejlődésében egy passzív szeretetből aktív szeretet alakul ki. Az aktív szeretet során az egyén felülemelkedik saját igényein, tiszteletben tartja a másikat, önzetlenül segít neki, fogékony a másikra. 

Eric Fromm szerint ehhez a fogalomcsoporthoz hozzátartozik az empátiás figyelem, illetve a másik teljes körű megismerése. Így el is érkeztünk ahhoz, amit még Fromm állít elméletében: miszerint minden emberi kapcsolatban benne van a felebaráti szeretet, a társainkkal, az emberekkel való azonosulás élménye, minden kizárólagosság hiányával. Ezt egyébként gyakran a Biblia is hangsúlyozza: olyan szeretettel szeresd a felebarátod, az idegent, az özvegyet és az árvát, ami semmilyen célt nem szolgál.

A karácsonyi készülődés során tehát érdemes végigtekintenünk saját szeretetkapcsolatainkon, miként helyezkedünk el bennük, mi számunkra a fontos, szeretnénk-e azokban fejlődni. Az ünnepi időszakban az eddig megszokott nagy családi egybegyűléseket, társas eseményeket valószínű nem fogjuk tudni úgy átélni, mint eddig, azonban érdemes alternatívákban gondolkodni. Ugyanis Berkman és Syme (1979) egy kutatásában azt hangsúlyozta, hogy egészségvédő szerepe van a barátokkal és rokonokkal ápolt pozitív kapcsolatnak, valamint a vallási közösséghez tartozásnak is. Tehát a sokszor baráti és családi összegyűlésekkel asszociált szeretet ünnepe a társas kapcsolatok fenntartásával és ápolásával – a megfelelő intézkedések betartása mellett – jótékony hatással lehet ránk.

A társainkkal megélt önzetlen szeretet pedig saját kiteljesedésünkhöz, önmegvalósításunkhoz is vezethet, illetve a magány érzését könnyítheti a nehéz időszakban.