Amikor a szorongásra gondolunk, elsősorban olyan tünetek jutnak eszünkbe, mint a folyamatos aggodalom, a jövővel kapcsolatos legrosszabb lehetőségek elképzelése vagy a pánikroham, amely látszólag a semmiből tör rá az emberre. Azonban a szorongásnak számos egyéb arca lehet. Cikkünkben ezekről lesz szó.
1. Rutinhoz való ragaszkodás, túlzott tervezés
Amikor azt halljuk, hogy valaki túlságosan ragaszkodik a rendezett mindennapokhoz, ha szeretné, hogy minden adott módon történjen, gyakran elsőre az obszesszív-kompulzív zavar – a rövidítése valószínűleg mindenki számára ismerős: OCD – jut eszünkbe.
A tervezhetőség, a megszokott rutin azonban ugyanúgy fontos szerepet játszik a szorongó személyek életében is.
Gyakran nem szeretnek egyedül új helyre menni, a csomagolásnál rendkívül alaposak, percről-percre megtervezik egy utazás során melyik nap mi legyen a pontos program, kényszeresen előbb érkeznek mindenhova. Az ilyen jellegű magatartás külső szemlélőként rendkívül zavaró is lehet, a szorongó egyéneknek azonban jelentősen megkönnyíti a mindennapi életben való boldogulást.
2. Kontroll
Az elsőhöz szorosan kötődő tényező a kontroll iránti vágy, amely különösen párkapcsolatban és családon belül okozhat nehézséget. Ha egy szorongóval élünk együtt, gyakran kontrollálva, mikromenedzselve érezhetjük magunkat, azt gondolhatjuk, hogy bármit teszünk, az nem elég jó, nem megfelelő a másik számára. A szorongó fél szemével nézve azonban egy egészen más világ tárul elénk.
Míg számunkra teljesen lényegtelen, hogy kint hagytuk a poharat a mosogató mellett a pulton, addig a szorongó egyén úgy érzi, a megszokott világ megbomlott – valami nincs ott, ahol lennie kellene.
A mikromenedzsment, amivel arra késztet bennünket, hogy tegyük a poharat a mosogatóba vagy elmosva a helyére, számunkra bosszantó lehet, őt viszont ezzel hozzásegítjük ahhoz, hogy szorongásszintje lecsökkenjen.
Fontos megjegyeznünk ugyanakkor, hogy a másik túlzott kontrollása semmilyen jellegű kapcsolatban nem elfogadható és meg kell különböztetnünk azt, hogy valaki a szorongásából kifolyólag elvárja, hogy elvégezzük a feladatainkat – például elmosogassunk magunk után – attól, amikor az életünk különböző területei felett teljesen megpróbálja átvenni az irányítást – például kémkedik utánunk, korlátozza, hova mehetünk el vagy kikkel barátkozhatunk.
Míg az első, a feladataink teljesítése érthető igény a másik részéről, úgy utóbbi, bár szintén eredhet a szorongásból is, már semmiképp sem sorolható az egészséges kapcsolati dinamikához.
3. Harag
Ha valaki túl könnyen gerjed haragra, amögött a túlzott éberség is meghúzódhat. A szorongó egyének közül sokan nőttek fel diszfunkcionális családban – például bántalmazva vagy elhanyagolva–, a legfontosabb megküzdési módszerükké pedig a folyamatos, túlzott éberség vált, adott esetben azért, mert a bántalmazó szülő minden rezdülését ki kellett ismerniük, hogy a mindennapok a lehető legsimulékonyabban telhessenek. Mivel a gyerekkori mintákat általában magunkkal hozzuk a felnőtt létbe így a szorongó egyének felnőttként is folyamatos éber állapotban vannak. Ez a túlhuzalozottság az oka annak, hogy könnyebben el is szakad náluk a cérna.
Az előző ponthoz hasonlóan azonban fontos kiemelni, hogy bár a harag egy teljesen természetes emberi érzelem, amit mindannyian megtapasztalunk bizonyos időközönként, a párkapcsolaton, családon belüli erőszak nem elfogadható, akkor sem, ha „csak" szóban történik.
4. Passzivitás
Az előzőnek tulajdonképpen ellentéte, amikor megküzdési módként nem a folyamatos felkészültséget és haragot hozza magával az egyén, hanem épp ellenkezőleg, a teljes passzivitást, a történések ignorálását. Ebben az esetben azt tanulták meg az egyének, hogy a legjobb úgy tenni, mintha tulajdonképpen nem is léteznének, ezzel ugyanis elkerülhetik, hogy a figyelem túlságosan rájuk terelődjön. Ez nem feltétlenül egy már kialakult konfliktusban jelenhet meg, erről beszélhetünk olyankor is, ha valaki például annyira fél attól, hogy valaki meg fog rá haragudni, hogy inkább szó nélkül átad minden lehetőséget, nem áll ki önmagáért, általános passzivitást él meg az élete minden területén.
5. Hencegő, egocentrikus viselkedés
Azokat a személyeket, akik sokat beszélnek önmagukról és az általuk elért eredményekről, gyakran önző, hencegő, egocentrikus embereknek tartjuk. És habár biztosan mindannyian ismerünk ilyen személyeket, a hencegés mögött akár szorongás is meghúzódhat. Tetszett a születésnapi ajándékom? Ízlett a karácsonyi főztöm? Ezek a kérdések azt sugallhatják, hogy az egyén csak a saját eredményeit látja és kívánja láttatni, a valóságban azonban a szorongás arra készteti, hogy folyamatosan ellenőrizze környezetét, hogy vajon a többi ember körülötte boldog-e, elégedett-e vele, mit gondol róla.
Állandó visszajelzésekre van szüksége, hogy tudja: minden rendben van.
Vegyük észre a háttérben meghúzódó szorongást!
Ha a felsorolt dolgoknak mi vagyunk az elszenvedői, az rendkívül fusztráló lehet. Azonban ha egy lépést hátra tudunk lépni és fel tudjuk ismerni, hogy a cselekedet mögött gyakran a szorongás húzódik meg, akkor sokkal kevésbé érezzük magunkat elszenvedőnek és sokkal empatikusabbá válhatunk a másik személy felé. Természetesen ebben az esetben is fontos képviselni az érdekeinket, valamint kiállni önmagunkért, de ahelyett, hogy megharagszunk a másikra vagy vitába elegyedünk vele, könnyen segíthetjük, ha rákérdezünk, mi miatt aggódik valójában, hogyan tudjuk támogatni őt ebben a helyzetben.
Tartsuk azonban szem előtt, hogy amennyiben a szorongás már a mindennapi életre is hatást gyakorol, úgy fontos felkeresni a megfelelő szakembert, aki segíthet a szorongás leküzdésében és egy harmonikusabb műkdödésmód kialakításában.
